Wednesday, 23 August 2017

...nincs jobb dolgom...avagy saláta mindhalálig?

Van az a mondás, amikor azt mondják, valakinek az élete forog valami körül. Ezt általában arra értik, hogy az illető ember életének a nagy részében egy bizonyos téma van jelen. Azért cselekszik, az motiválja. Általában amit gondol, amit tervez, az mindig e téma körül forog. Mondjuk például egy munkamániás cégvezető, aki vezet egy bármekkora céget, és aludni is csak ritkán jár haza, annyira beleássa magát a tennivalókba. Vagy egy élsportoló, aki napi nyolc órát edz, mert mondjuk készül az olimpiára. Vagy egy elkötelezett kutyatenyésztő, aki hajnaltól késő estig a kutyáival foglalkozik. Vagy egy vidéki gazda, aki még egy nap szabadságra sem megy soha, mert nincs aki megetesse az állatait. Vagy egy elhízott kényszerevő, akinek a gondolatai 10 percenként arra kalandoznak, hogy mit lehetne enni. Esetleg egy alkoholista, aki folyamatosan keresi a lehetőséget a lerészegedésre.

Mint minden az életben, ez is lehet többféle. Lehet megszállottság, lehet elkötelezettség, lehet profizmus, lehet hobby. Attól függően, ki mennyire mászik bele, és hogy mennyire képes elmélyedni benne. Mondjuk jellemzően a mondást, hogy e körül forog az élete, akkor szokták mondani, ha más szinte nincs is jelen, ha mindig, minden erről szól.

A legtöbb súlyosan elhízott embernek az élete az étel körül forog. Az evés mint cselekmény, és az étel, mint beszerzés, elkészítés, tárolás, stb. körül. Ez sokszor nem egyértelmű, de ha bárki alaposabban a mélyére ás, akkor láthatja, hogy bizony dehogynem. Ha valaki nagymértékben el van hízva, és ráveszi magát a lefogyásra, akkor azt kizárólag úgy fogja tudni eredményesen végrehajtani, ha komolyan veszi. Ha onnantól nem az étel, hanem a fogyás körül kezd forogni az élete. Nem hobby-szinten, hanem inkább a másik véglet felé haladva, a megszállottság szinten. Lehet elvakult, fanatikus, elmebeteg, nemnormális....ránk süthetnek sok bélyeget menet közben, de kiirtani egy olyan addigi beidegződést, ami az emberi élet legelemibb ősi ösztönére épült fel - azt hiszem nem lehet félvállról. Igen, kell hozzá elkötelezettség. Mert szembe kell menni az egész addigi életfelfogással. Mert meg kell változni. Máshogyan kell gondolkodni dolgokról, más szempontok felől kell megközelíteni egy kérdést, más prioritást kell találni, és így tovább. Nagyszabású a történet mindenképpen.

Jelenti-e ez azt, hogy ha valaki megváltoztatja az életmódját, akkor elveszíti az összes érdeklődését minden egyéb irányba? Jelenti-e ez azt, hogy ha lefogy, onnantól kezdve nincs család, nincs szórakozás, nincs munka, nincs hobby, hanem ultramaraton van, meg ironman, meg súlyzók és edzőtermek, és saláta mindhalálig...?

Jelenti-ez azt, hogy mostmár az életem soha semmi másról nem fog szólni? Hogy már nem érdekel semmi és senki, hogy nincs se Isten se Ember, csak az edzés meg a diéta? Hogy aki ebben él, annak nincs jobb dolga ezeknél, és nem is lesz soha?

A válaszom: Nem. Ez nem ezt jelenti. Ez azt jelenti, hogy ha eddig a zabálás volt a központi elem, akkor most már nem lesz az. Ez azt jelenti, hogy az élet ezer új területen nyílik ki, és új lehetőségek sora lesz majd elérhető. Tehát mert lefogytam, azért nem fogom elhanyagolni a gyerekeimet, mert az összes szabadidőmet a teremben töltöm, hanem adott esetben fogom a kölykeimet, és együtt elmegyünk túrázni vagy biciklizni - mert most már én is képes vagyok rá. Nem lettem érdektelen és unalmas. 

 Természetesen vannak szélsőséges esetek, ahogy mindig. Ahogy más témában is mindenhol vannak, akik pengehátú lovon vágtatnak, és nem tudnak megmaradni felül. De óriási hiba lenne bárkinek azért eldobni magától az életmódváltás lehetőségét, mert egy rosszul elképzelt világtól retteg. Mert egy nem létező, általa hibásan kreált defektes valóságtól menekül. Persze hogy félünk. Persze hogy bizonytalan minden. De egyvalami állandó: az egyéniségünk. Saját magunk szilárdan állunk a körülöttünk mozgó-forgó, lüktető és mindig gyorsan változó világ közepén. A gombon a saját kezünk van. Ne féljünk tehát változtatni, változni, mert minden csak rajtunk múlik.

No comments:

Post a Comment