Büszkeség és balítélet

Nyilván mindenki életében akad olyasmi, amire nem büszke. És olyan is, amire igen. Az elhízás témaköre elég színes palettát nyújt ebben is. Mert ugyan ki lenne büszke arra, hogy elhízott? Senki. Talán szégyellni kéne...? Ki tudja...? Mindig van valami, ami a háttérben dolgozik. Mindig van mentség, mindig van kifogás is. És mindig léteznek valódi okok, valódi akadályok, igazi nehézségek. Mert az élet már csak ilyen összetett.

A kövérségnek vannak fokozatai. Van, akit úgy lekövéreznek, hogy a BMI szerint meg sovány. Gondoljunk csak a modell szakmára. Aztán van, aki saját magát is kövérnek látja, pedig sovány. Olyan is van, aki magát tökéletesnek látja, pedig valójában túlsúlyos. Aztán van olyan kövér, aki csak esztétikai kövér. Tehát van rajta felesleges súly, de ez nem okoz egészségügyi problémát, nem okoz semmilyen funkcióvesztést az életben, egyszerűen csak van és kész. Ez a szegmens valójában nem túl széles, hiszen a túlsúly mindenképpen megterhelő az ízületeknek, a keringésnek, tehát előbb-utóbb valamilyen formában csak lesz valami következménye, de ismerjük el, létezik olyan, hogy mindez elhanyagolható. Ebben a szegmensben a társadalmi és az individuális megítélés dönt. Tehát lehet, hogy a szomszéd vagy a butikoscsaj kövérnek gondol, sőt, lehet hogy én is annak gondolom magam ha a tükörbe nézek, és lehet, hogy nem. Megjegyzem: én itt, csakis ebben a szegmensben érzem indokoltnak az önerősítő "igenis vállalom a testem, és boldog vagyok" életérzést....de sajnos egyre többször látok ilyesmit olyan helyzetben, amikor bizony nem kicsi túlsúlyról van szó, hanem olyan helyzetről, amikor komoly tennivaló lenne szükséges....Értem én, hogy népszerű az olyasmit reklámozni, ami könnyű. Könnyen talál megértő fülekre az, aki olyanokat mond, amit az emberek szeretnek hallani. Kit érdekelnek a hosszú távú igazságok....?

Tovább húzva a fonalat: a következő szint az a kövérség, amikor elkezdenek jelentkezni a problémák, az akadályok, és szépen lassan jön a társadalmi bélyeg is: már nem csak a butikoscsaj néz furán, hanem a konfekciórészleg sem tud olyat nyújtani, ami jó lenne. Jöhetnek a duciboltok...az én időmben még olyan ritka volt, mint a fehér holló, ma már komplett láncok vannak, amik kifejezetten túlsúlyosaknak kínálnak portékákat. Innen a legveszélyesebb az út, mert ahogy megyünk tovább, egyre meredekebb a lejtő. "Az út végén ott a halál"....sajnos. Nem nagyon találkozni viszont olyan jelentéssel, hogy a halál oka a kövérség volt. Mert ez csak közvetett. Általában szívelégtelenség, ödéma, keringési gond, stroke, stb....de nagyon sok alkalommal a kövérség ott bujkál a háttérben.

Nem vagyok büszke arra, hogy elhíztam. Nem keresek kifogást, mentséget, nem hárítom másra. Én voltam. Ezen a világon semmi sem történik ok nélkül de az még se nem mentség, se nem kifogás, maximum egy lehetőség az analizálásra. Mindezektől függetlenül én voltam az, aki a számba tettem az ételeket, aki megrágta és aki lenyelte. Nem más. Szerintem senki sem lehet büszke arra, hogy elhízik.

Na és a lefogyás? Igen árnyalt a kép megint. Alapvetően két irányból látom lehetségesnek: külső kényszer vagy belső indíttatás. A külső, ha valaki vagy valami megadja a lökést. Mondjuk egy orvos, aki felfest egy nem túl biztató képet. Vagy mondjuk egy partner, aki elhagy. Szóval ha nincs más választásom ahhoz, hogy normálisan tovább éljem az életem, csak a fogyás. Ezt gondolom én külső kényszernek. Belső indíttatásnak pedig azt, amikor nincs ilyen külső kényszerítő erő, hanem kvázi elegünk van, és változni akarunk. Amikor megérett bennünk az elhatározás olyan nagyon, hogy a szándékot tettek kövessék.  

A lefogyás mindkét irányból megvalósulhat. A cél elérése szempontjából mindegy milyen úton jutunk el odáig. Egyformán sikerként könyvelhető el ha a változást akarjuk és a változást elérjük. Jogunk van büszkének lenni akármelyik irányból jöttünk. Ettől függetlenül lehet jobb és rosszabb kevésbé jobb a módszer. Szerintem a belső indíttatás a jobb, mint a külső kényszer, két alavető ok miatt:

1. Ha külső kényszerből indulunk, akkor az azt jelenti, hogy már történt valami olyan dolog, már elindult valamilyen olyan folyamat, ami nem jó. Egy kialakuló cukorbetegség, egy megterhelt ízületből adódó gond, egy lelassult keringésből eredő probléma, és így tovább. Tehát már túl vagyunk egy nem, vagy csak nagyon nehezen visszafordítható folyamaton, ami az egészségünk szempontjából nem jó.
2. Ha továbbnézünk, és megvizsgáljuk, hogy a lefogyás után mi következik, két fő utat láthatunk: visszahízás, vagy súlytartás. Ha meg akarjuk tartani az eredményt, akkor szükségünk lesz arra a belső indíttatásra, egészen életünk végéig. (Úgy sem biztos, hogy összejön, de legalább esélyes) Vagy folyamatosan külső kényszerek fognak visszarugdosni arra az útra, ahol haladnunk kéne. Viszont minden kitérőnél egyre rosszabb állapotba kerül a testünk.

Szóval véleményem szerint a legjobb út az, ha az életmódváltás nem külső, hanem belső irányból indul.

Érdekes kérdés, vajon van-e példaértékű fogyás? Első körben azt mondanám nincs, mert predesztináltan ott van a problémakörben, hogy valaki el volt hízva, tehát eleve nem lehet jó példa senkinek. Ezen túllendülve viszont feltehetem úgy a kérdést, hogy az elhízottak esetében lehet-e jó példát állítani? Lehet. A sokféle lefogyási lehetőség közül hiszem, hogy vannak jobbak és rosszabbak. A jobbak közé egyértelműen az orvosi beavatkozás nélküli, belső indíttatású fogyásokat sorolom, ahol az emberi elme irányít, és nem a kés, vagy a kemikália. A kevésbé jó is jobb, mint a rossz, és a rossz is jobb, mint a semmi. Mert a dolgok relatívak általában.

Büszkének lenni és ítélkezni olyan emberi, gyarló cselekedetek, melyeket mi emberek általában így vagy úgy, de megteszünk. Szándékosan vagy véletlenül, jót akarva vagy gyűlölködve, szerényen vagy arrogánsan, korrektül vagy igazságtalan módon, jogosan vagy jogtalanul. 

Azok akik ebben a kérdésben sok tapasztalattal bírnak, érezhetnek némi társadalmi felelősségvállalást....azok irányába, akik keresik a válaszokat. A világ jobb hely lenne, ha azok, akiknek van mit átadni átadnák, és azok, akiknek kell, átvennék a hasznos információkat.