Karácsonyi sürgés-forgás

Sűrűsödik az élet, ahogy közeleg az ünnep, gondolom ez mnindenütt így van. A Karácsony a legtöbb helyen mérföldkő egy család életében. Alkalom, amikor összejön az egész család, alkalom, amikor mindenki együtt van, és van egy kis idő mindenre és mindenkire. És nincs iskola, jó esetben nincs munkahely, ahova megint rohanni kéne, és jó esetben az egész néhány nap jókedvben, ajándékok között, ünneplőbe öltöztetett lakással, és terülj-terülj asztalkámmal jár. 

Tradícóhegyek, amik felkezettől és egyéni ízlésvilágtól függően, de majdnem mindenütt súlyos, zsíros főételeket, és cukorban, lisztben bővelkedő süteményeket jelent. A legtöbb ember úgy gondolja, hogy Karácsonykor nem lehet diétázni. Aki nem így véli, azoknak a nagy része úgy gondolja, hogy lehetni lehet, de nem érdemes. A maradék közül is kevesen gondolják azt, hogy ez sem különbözik az év többi napjától, és minden átlagos napra jut száz kifogás, amit felhozhatunk, hogy miért együnk.

Ezügyben akkor véleményt alkotnék én is. Alapvetően három csoportot különböztetnék meg. Első csoportba tartoznak azok, akik súlyosan el vannak hízva, ami azt jelent az én világomban, hogy mindenképpen le kell fogyniuk, mert jobb esetben az egészségükkel, rosszabb esetben az életükkel játszanak. Gondolom nem okozok meglepetést, ha azt mondom, hogy ennek a csoportnak bizony tökmindegy, hogy éppen karácsony van, vagy világvége, vagy szülinap, vagy akármi. Nincs evés, és kész. Ha valaki, azt hiszem én mondhatom, hiszen 2010 karácsonya ebben a szellemben telt el, és bizony nagy család vagyunk, és röpködtek a házban a frissen kisült sütemények, meg a különféle nyálcsorgató finomságok. Egy árva mákszem nem sok, annyit sem ettem semmiből. Csak a saját étrendem után mentem. Szóval nem lehetetlen, meg lehet csinálni.

A második csoportba sorolnám azokat, akik fogyni szeretnének, ezért diétáznak, de közvetlen egészségügyi kockázata nincs a súlyfeleslegüknek, hanem a motiváció, ami a fogyni akarás mögött van, inkább esztétikai, vagy praktikus indokból van jelen. E csoportbéli embereket szoktam én "szalon-kövér"-eknek hívni. Ha a magam példájánál maradok, akkor 190 kilósan az első csoportban voltam, és ebben a másodikban akkor voltam, mikor a súlyom 120 kg körül volt. Ez az a kategória, amikor előkerülnek a sifonérból az olyan jelzők, hogy tekintélyes, meg nagydarab, meg tagbaszakadt, meg jól megtermett....amik egy férfi szempontjából még akár pozitív előjelűnek is mondhatóak. Nagyon veszélyes faktor, innen nagyon könnyű az előző kategórába átcsúszni. Szóval én úgy vagyok a kérdéssel, hogy ebben a második csoportban már megengedhető némi lazaság, és beleférhet akár az is, hogy néhány kiló felszaladjon az ünnepek alatt. Feltéve, ha közvetlenül előtte és utána kicsit szigorúbban vesszük a dolgot, ezáltal a görbét ki tudjuk egyenesíteni. Lelkünk megnyugtatása végett a statisztikát, vagy az grafikongörbe forrásadatpontjait úgy kell megalkotni, hogy kiegyenlítődjön ez a rész, így éves relációban még akár lineáris csökkenést is tudunk produkálni.

A hamradik csoportba a lefogyott, de az elért súlyt megtartani óhajtó embereket tenném. Jelenleg magamat is ideértve. Ez még nekem új, hiszen ilyen Karácsony még nem volt, szóval itt még bizonytalan lesz, amit írok, legfőképp teoretikus...de ha megtapasztalom, majd leírom azt is. Az elméletem tehát valami olyasmi köré szóródik, hogy megengedhető a lazaság, a kontroll nélküli élvezete az ételeknek, de egyrészt nem ész nélkül...(ami alatt azt értem, hogy éjfélkor nem púpozom meg a tévé elé leülve a nagytál jénait töltött káposztával, nem török félbe egy frissen sült még langyika fehér cipót hozzá, és nem vágom nyakon egy doboznyi minimum 20%-os tejföllel....majd miután megettem, megvárom még újra kapok levegőt, és a tálcányi beiglivel fojtom le a háborgó pocakom)...másrészt egy kicsivel jelentősebb mennyiségű mozgással kompenzálom az időszakot.

Hát, ez lenne az elmélet, a gyakorlat megmutatja majd, hogyan állja meg a helyét a dolog.....

Összességében véve mindenkinek, aki erre jár, azt kívánom, hogy lehetőségeihez képest élvezze ennek a gyönyörű ünnepnek minden percét, és ha teheti, ne tagadja meg magától a kulináris élvezetet sem! :)