Kreativitás és repülő kontra helikopter

Tegnap annyira jól sikerült a hegyi biciklizés a nagyfiammal, hogy megbeszéltük, ma hajnalban is nekivágunk. Már ha nem ömlik az eső. Szerencsénk volt, nem esett. El is indultunk, még hét óra sem volt. A helyhez érve lepakoltuk a bicikliket, szépen nekiestünk a hegynek újra. Az első és legnehezebb emelkedő utáni részen annyira szép látvány fogadott - újra-, hogy meg kellett állni, és készíteni egy fényképet. Fantasztikus volt, ahogy a nap sugarai, a gomolygó ködön áttörve elérték az óriási keresztet. Szinte érezni lehetett a levegőben a spiritualitást. 

Miután kiélvezkedtük magunkat a látványban, és indultunk volna tovább, észrevettük, hogy az egyik bicaj első kerekéből eltávozott a levegő....Pfff. Savanyú ábrázattal kezdtük el visszatolni a bringákat a kocsihoz, és miközben lefelé haladtunk, megbeszéltük, hogy bizony így jár aki, nem gondolkozik előre, és nincs nála pumpa, meg tartalék belső. De amióta megvettem a bicikliket, egyszerűen annyi sok pénzt költöttem el a különféle kiegészítőkre, hogy valahogy igyekszem visszafogni magam....pedig annyi minden lenne, amit úgy megvennék még...és kellene is. És meg is lesznek, majd szép fokozatosan. A táska is ezek között van, akár kormány, akár nyereg, akár váz...de amiben elférnének azok a cuccok, amikkel meg lehet oldani például egy ilyen defekt-gondot.

Viszont ott álltunk a hegy lábánál, az idő elég jó volt, nem is siettünk, és kalóriát akartam égetni mindenáron....ezért Tomival megbeszéltük, hogy akkor túrázunk egyet - gyalog a hegyen. Így is lett. Fantasztikus négy órát másztunk fel és le a hegyen, szuper helyeken voltunk, ahova autóval és bicajjal sem nagyon lehetett volna eljutni. Mesebeli erdő, véget nem érő, haragoszöld mohaszőnyeggel, búvópatakok mindenfelé, égig érő hatalmas fenyők, és isteni illat. 

További előny, hogy kicsit más izomcsoportokat sikerült megmozgatni, illetve négy-öt órát végigdumáltunk a nagyfiammal, ami minden kincsnél többet ér. Sok témát körbejártunk, és az életmód-sport-diéta sem volt ez alól kivétel, hiszen Tomi leigazolt atléta, és komoly edzéstervekkel dolgozik, továbbá nagyon odafigyel arra is, hogy mikor, mit eszik. Közösen arra az álláspontra jutottunk, hogy kevés kivételtől eltekintve csodák nincsenek: ha valakinek fontos, hogy jól nézzen ki, hogy egészséges és fitt legyen, akkor azért tennie kell, nem állhat meg. Az étkezés-mozgás egyensúlyának fenntartása folyamatos odafigyelést és kontrollt igényel. Mint a repülőgép, amelyik nem helikopter, és nem tud egy helyben állni. Vagy megy előre, vagy lezuhan. Vagy csinálom a tudatos életmódot, odafigyeléssel, kalkulációval, kontrollal, vagy összeomlik az egész, és elkezdek hízni megint.

Jelenleg így látom, az eddigi tapsztalataim ebbe az irányba mutatnak.

A BMI-ről sokadszorra.

Ez is egy olyan dolog, amiről már jónéhányszor írtam, de újra meg újra felmerül bennem a BMI fogalma. Számos blogger, aki a fogyásról/diétáról/fogyókúráról posztol, hanyag eleganciával felejti el megemlíteni a magasságát. Persze magánügy, kinek mi köze hozzá.....hát csak annyi, hogy ha valaki leírja, hogy kérem szépen hetven kilós vagyok, akkor egyáltalán nem mindegy, hogy ahhoz a hetven kilóhoz száznyolcvan centi magas, vagy százötven.

Az előbbi 21-es BMI, az utóbbi meg 31-es. Az egyik normális, sőt inkább slankabb az ideálisnál, a másik konkrétan az "elhízott" kategória. Most hagyjuk azokat a dolgokat, hogy kinek mi az, ami tetszik, zsírpárnák itt-ott, csontosság, lógó bőr, ráncok, alkat, izom, testzsírszázalék....sorolhatnám napestig a különböző befolyásoló tényezőket, amik befolyásolhatják azt, ki mennyire van magával megelégedve, ill. ki mennyire érzi jól magát a bőrében. De ezek mind szubjektív dolgok. Egyénfüggők.

A BMI értéknél nincs duma, objektív képet ad az adott emberi testről. Igen, tökéletlen, mert a kisportolt, kigyúrt erőcsávó meg az unikumosüveg testalkatú sörissza tunyacsápnak meglehet, hogy ugyanaz az érték jön ki. Nem nézi az izom-zsír arányt, nem foglalkozik a kinyúlt bőrrel sem, és a csontszerkezettel sem. Mégis nagyszerű kiindulási pont mindenki számára. Mert kurvára objektív. Szóval sokkal őszintébben, és nyíltabban jellemez egy testet a BMI indexe, mint az, hogy hány kiló.

Hat nap alatt öt kiló mínusz

Meg kell valljam, magam sem hittem volna, hogy ennyi súly fog lemenni a fogyasztóhetem alatt. Valószínűleg a hozzáértő okosok hüledezve azt mondanák, hogy nagyatyaúúúristen, ez nem normális, meg nem egészséges, meg nem jó, meg túl...Bizonyára igazuk is van. Túl.
De talán én elmondhatom, hogy eléggé az a fazon vagyok, aki nem a normális áramlatok mentén halad. Hiszen extrém módon voltam elhízva is. A lefogyásom is merőben eltérő volt az általánosságban alkalmazott technikáktól, hiszen mozgás, pirula, gyűrű, és orvosi felügyelet nélkül vágtam bele és vittem véghez. Hát akkor a szintentartás, illetve a "pályakorrekció" is lehet szokatlan....gondolom.

Mivel alapvetően a számok emberének tartom magam, naná, hogy hevenyészve kiszámoltam az elmúlt egy hét alatt hogy alakultak a kalóriák. Összeadtam az anyagcsere szükségletemet, és az extramozgással elégetett mennyiséget, abból kivontam a megevett kalóriannyiséget, és a maradékot elosztottam hétezerrel. Mert állítólag egy kiló zsír kialakulásához hétezer kalória kell. Valahol ezt olvastam. Ennek alapján 2,6 kilót kellett volna fogynom az egy hét alatt. Én pedig közel ennek a dupláját fogytam. Az okok nyilvánvalóan összetettek.

Ma biciklizés közben arra gondoltam, az élet is olyan, mint a "country road". Jönnek az emelkedők, a vasúti átjárók, majd követi őket a felszabadító lejtő, amikor az ember suhan szabadon, és még csak tekerni sem kell. Lehet, hogy olcsó párhuzam, de akkor is az jutott eszembe, hogy ahányféle ember, annyiféle attitűd. Amikor a nyeregben ülve felnéz az ember, és látja, hogy jön egy emelkedő, több dolgot is tehet. Átválthat robot üzemmódba, és teker, mint a gép, próbálva tartani a tempót. Nagy levegőt véve elkezdhet nagyobb tempót diktálva hajtani, hogy hamarabb felérjen. Visszaválthatja a sebességet, hogy könnyebb legyen tekerni. Felállhat a nyeregből, hogy a teljes súlyával tudja taposni a pedált. Szóval sokféleképpen lehet nekimenni a feladatnak. Csak a baj ott van, hogy sok ember van, aki személyes sértésnek veszi az emelkedőt, és leszáll a bicikliről. Leül a földre duzzzogni, vagy visszafordul, vagy kézzel feltolja a biciklit, vagy telefonon segítséget kér, hogy jöjjenek érte autóval. Vagy kreatívan kitalál valami mást, csakhogy ne kelljen megküzdenie az úttal.

Sajnos viszont a gravitációval együtt kell élni. Ha emelkedő jön, akkor mese nincs, fel kell menni rá. De nem baj, mert utána onnan lefelé is vezet az út. Igaz, aki behisztizik, és nem megy fel a dombra, az sosem fogja érezni, milyen nagyszerű érzés robogni lefelé a lejtőn.

Technika

Technika. Ez a szó azon kevés szavak egyike, aminek nemigazán van magyar nyelvű megfelelője. Már ami egy szóban kifejezné mindazt, ami a szó mögötti jelentésre utalhat. Viszont körbeöleli az életünket. Talán lehetne fordítani módszernek is, egyféle kontextusban mindenképp.  A módszer, ahogyan végzünk egy tevékenységet. Amilyen technikával dolgozunk. Például -jobb későn mint soha alapon- utánanéztem a kerékpározás témakörben az ideális beállításokra. Úgy értem nyereg, kormány távolság, dőlésszög, miegyéb. Teljesen más lett a bicikli fazonja. És a mai 39 km-es távon kipróbáltam, milyen a módosított technikával kerekezni. Nos, valami olyan érzés volt, mintha eddig behúzott kézifékkel közlekedtem volna. Össze sem lehet hasonlítani.

Nyilván a technikának az lenne a lényege, hogy javul a teljesítmény, csökken a fáradtság, ezáltal az állóképesség is jobb lesz. Így a két óra biciklizés után nem azért éreztem, hogy dejó, hogy vége van, mert iszonyatosan fáj a fenekem, fáradtak a lábaim, hanem mert untam.....

Az étkezés is egy tevékenység. Meghatározó ráadásul. Meghatározó, kinek így, kinek úgy, de mindenképpen kitüntetett helyet foglal el az életünkben az evés. Mindenkinek. Nyilván itt is létezik olyan technika, amivel növelni lehet a hatásfokot. A fogyás vagy a súlymegtartás hatásfokát. Most fogyasztok éppen, és van néhány olyan apróság, olyan technikai "csel", amivel segíteni tudom a folyamatot. Például:

• Térfogat....a gyomornak van egy űrtartalma, amit meg lehet tölteni csupa olyan dologgal, aminek alacsony kalóriaértéke van, de viszonylag nagy térfogata. 
• Ivás....inni mindenképpen kell. Ha iszok, igyekszem kalóriamentesen tenni. Jobb ha a kalóriákat megtartom az evés számára. Kávé, tea, üresen, víz, és zérókóla. Ezeket szoktam inni. Segít, ha midnen étkezés előtt egy nagy pohár (mondjuk fél liter) vizet is megiszik az ember. Telít.
• Jó módszer a kalóriák féken tartására, hogy leszűkítjük a fogyasztott ételek körét olyanokra, amiknek 50 kcal/10dkg alatti energiaértékük van.Számos zöldség, gyümölcs, és /jó esetben/ néhány joghurt, vagy túrókészítmény beletartozik ebbe a körbe. Ha csak ilyen ennivalót fogyasztunk, elég könnyű tartani a korlátokat.
• Az édes íz szerelmesei időnként megkívánják az édességet. Ennek számos kémiai oka van, amibe nem megyek bele, mert nem értek hozzá, viszont elég hatásos pl. az eperízű cikormentes rágógumi. Állítólag képes becsapni a rendszert, és serotoninképződést generálni anélkül, hogy becukrosítanánk magunkat.
• Vannak csodafegyverek, amikből szinte korlátlan mennyiséget meg lehet enni, mert nagyon alacsony kalóriaértékük van, és ha az ember n kifejezetten utálja, akkor kielégítheti a hosszan tartó evés, alias rágcsálás iránti igényét. Ide tartozik pl. a savanyúkáposzta, vagy a csemegeuborka. Persze nem mindegyik, de a legtöbb ilyen készítmény általábn 20kcal/10dkg alatti értékkel bír. Gyakorlatilag büntetlenül lehet enni, hiszen fél kilót is meg lehet enni, és bőven a 100 kalória alatt mardunk.

Ezek a dolgok egyáltalán nem számítanak újdonságnak, vagy titoknak, hiszen mindenki számára közismert tények. Viszont így együtt, egy csokorba rakva igenis szignifikáns mértékben tudják elősegíteni a célt. 

Vissza az ösvényre...

Jó régóta nem írtam. Érdekes időszakon vagyok túl, illetve még a kellős közepén. Arról van szó, hogy fogyás után azokat az elveket követtem, amikről itt is írtam, ti. úgy kell élni, hogy sok mozgás, alapvetően egészséges ételek, és akkor az ember élhet nyugodtan anélkül, hogy számolgatnia kellene. Aktív, egészséges életmód. Futás, biciklizés, legalább 1-2 óra naponta, és követni a szokásos elveket. Hozzáadott cukor nélküli joghurtok, "bio"-cuccok, sovány sonkák, sajtok, light sajtkrémek, sok gyümölcs, zöldség, és ha mindenképpen pékáru, akkor szigorúan barna, vagy teljes kiőrlésű, de minimum multigrain.

Röviden kiderült, hogy lófa*.

Hosszabban: Hétről hétre nőtt a súlyom, hiszen a heti mérést megfogadtam, hogy soha nem hagyom abba....így láthattam, ahogy átlagosan heti 1 kiló körüli értékkel mindig több vagyok, mint voltam. Eleinte úgy voltam vele, hogy hát persze, elkezdtem az aktív életmódot, izmosodom, nyilván az izom mind, ami jön rám. Tény, hogy a nadrágom is szűkebb lett, de ez is oké, hiszen az izom növekedése a bőr- és zsírszövet alatt nyilván körfogatnövekedést okoz. Mindezek mellett én azért aggódva néztem a súlyom növekedését, és végig azon gondolkodtam, vajon hol lesz a határ. Mekkora lesz az a súly, aminél azt mondom, hogy na jó, lófa*t, akkor elkezdtem hízni újra. Aztán múlt csütörtökön reggel a mérleg mutatott egy olyat, ami több mint két kilóval volt több az előző heti számnál: 87,9 Kg.

Azt hiszem ez volt az a pillanat, hogy eldöntöttem: elég volt, nyilvánvalóan ez így nem működik. Napi 30-40 km kerekezés ide, egészséges ételek oda, hozzáadott cukor óne amoda, én bizony elkezdtem visszahízni. Márpedig ennek véget kell vetnem. Időben voltam, hiszen a 185-ös magasságomhoz még elcsúszik a 88 kilós súly, pláne, hogy minimum 10 kiló bőr lóg rajtam, amit soha nem fogok tudni lefogyni magamról, és ami nem lenne rajtam, ha nem híztam volna el. Ha ezt a tíz kilónyi bőrt levonom a súlyomból, akkor 88-10=78 kg, ami teljesen oké. Csakhogy engem nem a konkrét súly aggasztott, hanem a tendencia.  Jelesül, hogy ha növekszik a súlyom hétről hétre, akkor csak idő kérdése, és megint kövér leszek. Ezért kellett változtatnom.

Több fronton támadtam. Kezdem a mozgással. A napi 30-40 kilométer biciklizés az jó, de ha jobban belegondolok, akkor én ezt soha nem egyhuzamban tettem meg. Márpedig ha valaki mondjuk négyszer fél óra alatt teker le 30 km-t, akkor hiába számolja ki a kalkulátorokkal, hogy pl az 1400 kalória elégetés, hiszen mint közismert, cca. 400 kalóriányi ún. glikogén tartalék van a májban és az izmokban, és az ember, mikor mozogni kezd, először ezt a tartalékot égeti el a szervezete. Utána jön a zsírégetés. Namost ha tekerek fél órát, kiürítem a glikogén tartalékom. Élem tovább az életem, táplálkozok, és a glikogén tartalékomat feltöltöm, így legközelebb mikor tekerek, megint azt tüzeltetem el az anyagcserémmel. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem tesz jót a négyszer fél óra biciklizés, csak azt, hogy zsírégetés szempontjából hajítófát sem ér. Ezért aztán elhatároztam, hogy minimum két órát fogok minden nap tekerni, de egyhuzamban. Így jó eséllyel másfél órán át zsírt fogok égetni, miután kiürül a glikogén tartalékom.

Újból elővettem a kis exceltáblázatomat, és nekiálltam számolni. Úgy döntöttem, ezúttal magasról teszek a ch-zsír-protein-rost arányokra és mennyiségekre, kizárólag a kalóriákra megyek rá. (Twinkie) Azt is kiötöltem, hogy új értelmet adok a "negatív kalóriák"-nak. Egyenleget vonok minden nap a bevitt és a ledolgozott kalóriákból, és az eredménynek negatív előjelűnek kell lennie. Tehát ha ledolgozok 1500 kalóriát, és 1400-at eszem meg, az -100, tehát oké a negatív kalória. Továbbá visszatértem a napi mérésekre.

Nos, az eredmények engem is megleptek. 87,9-86-85-83.7-83.1 Így alakultak a reggeli méréseim, azaz négy nap alatt 4,8 Kg.-val lettem kevesebb. Átlagosan ezer kalória körül eszem egy nap, almát, sárgadinnyét, epret, sárgarépát nyersen, és light joghurtot. Mást nem. Átlagosan 1413  kalóriát égetek el naponta, mozgással. 

Egyfelől nem könnyű, hiszen tegnap pörit főztem a srácoknak, meg nokedlit szaggattam hozzá, azelőtt bolognai spagettit, ma meg palacsinta a menü. Az illatok, a látvány és az emlékek...ezek húznak vissza. Másfelől viszont a siker, az erő (ami velem van), és a kontroll tudata olyan erősen tol előre, hogy nevetve veszem az akadályokat. Fittnek érzem magam, nem éhezem vagy ilyesmi, iszom eleget, feketekávét, zérókólát és vizet.

Van konklúzió is. Olyan konklúzió, ami rám vonatkozik egyedileg, hiszen csak ebben lehetek biztos.

Mégpedig az, hogy nem tűnik úgy, hogy hosszú távon el lehet engedni a gyeplőt. Nem elég a sok mozgás, nem elég az egészséges ételek fogyasztása. Vissza kell térni - legalább időnként- a jó öreg matekhoz, a számokhoz, akik a barátaink, és sosem hazudnak. Ha ráállunk a mérlegre, látunk egy számot. Nincs duma, nincs mellébeszélés. Az annyi, amennyi. Továbbá az is konklúzió, hogy a rendszeres mérlegre állást nem szabad elhanyagolni soha.

Komplexitás és egy kis összhangzattan

Ma biciklizés közben azon járt az agyam, mennyire fontos ebben az egész helyes életmód-kérdésben a dolgok összefüggése. Valamiért biztosnak érzem azt, hogy a végletes dolgok nem működnek, csak az összhang. Úgy értem egy tökéletes szűkített szeptimhez is kell az a négy hang. Ha az a Cisz hiányzik onnan, akkor az már nem az az akkord, és az már nem úgy szól. A sorrend variálással lehet színesíteni a dolgot...G-B-Cis-E, vagy G-Cis-B-E....ezek mind kiadják az akkordot....de három hangot akárhogy variálok, nem fogja kiadni. Az egészséges életmód is több lábon áll. Ugyanúgy ott kell lennie a mozgásnak benne, az étrendnek, a mértéknek. 

Az étrend is összetett kell hogy legyen. Hiszek abban, hogy nem kell száműzni a cukrot sem, meg a  lisztet sem, meg a zsírt sem, egyszerűen csak figyelni kell(ene) arra, hogy a hangsúly ne ezen az ételeken legyen. A kenyér sem maga a pokol, csak ha lehet válasszuk a kínálatból a teljes kiőrlésűt. Vagy a rozsosat, zabosat, magosat, mittudomén. És persze nem kilószám kell enni.

Szóval akárcsak a zenében, az életben is össze kell hangolni az életünk "húrjait", hogy ne legyen hamis az akkord, és persze hogy elkerüljük a húrszakadást. Nem lehet elégszer elmondani, leírni, hogy ez milyen nehéz. Mennyi idő, energia, pénz, és nem utolsó sorban elszántság kell hozzá. És lecsupaszított, tiszta őszinteség. Elsősorban önmagunk felé. Persze más a nyilvánosság....én egy bizonyos szempontból szerencsés helyzetben vagyok ezügyben, ugyanis oly mértékben el voltam hízva, hogy megengedhetem magamnak az őszinteséget nyilvánosan is. Amikor valakinek egyre nagyobb túlsúlya van, eleinte még próbálja leplezni, úgy öltözködik, hogy ne látszódjon. Ápol és eltakar típusú cuccokban jár, raffinált megoldásokkal igyekszik elrejteni a felesleget magán. Aztán eljön az a pont, amikor már oly mértékben szánalmas a próbálkozás, hogy az ember feladja. Akkor már minden mindegy. Ez egy veszélyes terület, itt ugyanis valami olyasmi történik az emberrel, mintha mondjuk egy lejtőn lefelé csúszva elesne. Amíg nem esik el, még van remény, hogy felküzdi magát az emelkedőn, de ha elesik, bizony elkezd zuhanni lefelé megállíthatatlanul. Velem is ez történt, és miután túljutottam ezeken a pontokon, könnyen elértem abba a tartományba, amit mondjuk nevezzünk túloldalnak...mondjuk úgy, hogy ötvenes BMI-n túli oldalnak. 

Én erről a túloldalról jöttem vissza, ezért vagyok sokszor talán keresetlenül is őszinte, és ezért nem nagyon érdekel, hogy selyempapírba burkoljam a kemény igazságot.Tudom, hogy sokan, akik idetévednek, és bele olvasnak az írásaimba, elszörnyednek, mert nem azt látják, amit szeretnének. De vannak, akiktől egyszercsak érkezik egy email, amiben elmondják, hogy mennyit segített nekik a blogom. Erre nagyon büszke vagyok, és ez nemcsak nagyon fel tudja dobni a napom, de az egész blognak értelmet és létjogosultságot ad.

Hajnal a nyeregből

A hajnalonkénti tekerésnek vannak rejtett szépségei. Megvillan egy-egy kép, egy-egy illat, vagy érzés, ami más körülmények között láthatatlan marad. Nem lehet jól elkapni, megörökíteni, pláne nem egy kis telefonnal...de megkíséreltem ma reggel néhány momentumot megörökíteni.