Új szempontok

 

Történt, hogy kedves blogolvasóm megküldött egy linkkel, és így a látókörömbe került a Fung professzor, akinek végighallgattam egy előadását a neten, majd annyira felfokozta a kíváncsiságomat, hogy a hétvégén ki is olvastam a könyvét. Érdekes volt, mi több: sokmindenben elgondolkodtatott. Néha kifejezetten mintha magamat hallottam volna, miközben olvastam a sorokat, és sok ponton éreztem, hogy aha, akkor ez is így van, ahogyan én feltételeztem.

Nem minden szavát tekintem szentírásnak, amúgy Feldmárosan csinálom: elolvastam, megemésztem: amit tudok belőle hasznosítani, azt beépítem, amit nem, azt kiszarom. Hamár anyagcsere….ugyebár.

Az elmúlt kb 10 évben folyamatosan arra a következtetésre jutok, hogy van egy talán genetikailag kódolt testtömege mindenkinek, amiről eszelősen nehéz eltávolodni….és ha ez a súly történetesen nagyobb, mint ahogy az ember jól érzi magát, akkor csak kínok kínjával lehet lejjebb menni, olyan extrém fogyókúrával, amit én is csináltam hosszú ideig….és amit nem szeretnék soha többet csinálni (napi 5-700 kalória) Ezzel szemben, vagy mindemellett ennek a „genetikailag bekódolt” súlynak a környékén meglepően toleráns a szervezet, azaz szinte mindegy, hogy egy tól-ig határon belül mennyit eszek vagy mozgok, nem távolodom el ettől a ponttól.

Namost a professzor úr mesél egy dániai kutatásról, merthogy Dániában az örökbefogadott gyerekeknek megvan a nyilvántartás a biológiai szülőkről, és hozzá is lehet férni, szóval az átfogó kutatásnak az lett az eredménye, hogy a gyerekek a biológiai szüleiktől örökölték a testalkatukat, függetlenül az örökbefogadó család étkezési/mozgási szokásaitól, illetve azok testalkatától. Szumma szummárum, 70%-ban a genetika határozza meg a testalkatot, és NEM a táplálkozás-mozgás. Puff neki.

A másik téma, ami szintén mindig bennem volt….ti. mindenki mondja, hogy ha túl keveset eszek, akkor a szervezet vészüzemre kapcsol, és lelassítja az anyagcserét…..és én erre mindig azt gondoltam, hogy na und….akkor ha meg túl sokat eszem, miért nem gyorsítja fel? Nem lehet olyan hülye, csak az egyik irányba tud elhajolni, a másikba nem? Elvégre nem valami ódivatú bimetál kapcsoló….namost a professzor úr hosszan magyarázza azt, hogy a kalória-felhasználása a testnek egyáltalán nem konstans…hanem hormonálisan szabályozott….tehát amennyiben több energia megy be, igenis képes több távozni is…hőtermelés, agyműködés, kiválasztó szervek, meg még millió dolog, ami között ott van a zsírraktározás is….

És vajon mi dönti el, hogy a sok energiafelhasználási mód közül melyik legyen….hát ofkorsz a hormonok….és vajon melyik hormon küldi a zsírraktárba a felesleges energiát? Az inzulin…és akkor itt gyakorlatilag a fél könyv erről szól, hogy az inzulin tehet a felesleges zsírraktározásról…

Tehát 70% genetika, a maradék pedig az inzulin indokolatlan jelenléte. De miért lehet indokolatlanul jelen az inzulin? A könyvnek több fejezete van, és pl. az egyik az édesítőszerekről szól. Én rendkívül mélyen beleástam magam pár éve az édesítőszerek témába, és arra jutottam, hogy a cukorlobbi egyszerű anyagi érdek-ellenérdek viszonya tehet arról, hogy lépten-nyomon irtják az édesítőket….hiszen még jó, amikor többszázszor/ezerszer édesebbek a cukornál, és olcsóbb is az előállításuk. Logikus. A könyv viszont arról beszél, hogy a sok, mesterségesen előállított kémiai anyag a testbe jutva inzulinreakciót vált ki, akkor is, ha kalóriáról szó sincs. Így tehát nem közvetlenül, hanem közvetetten, hormonális úton okoz elhízást az édesítő. De ugye olyan, hogy édesítő, nincs is.

Mert nagyon sokféle van, és akkor most mindegyik inzulinválaszt vált ki? Létezik a glikémiás index mellett az inzulin index is (erről pl. nem tudtam), ami az egyes ételek inzulin termelő képességét mutatja. Persze az édesítőszerekről nem találtam ilyen táblázatot…..viszont több dietetikus oldalán találkoztam több véleménnyel is, és pl. a cyclamate, amit elég rendszeresen használok az elmúlt években, na az tipikusan a sötét oldalhoz tartozik. Viszont az eritrit, a másik általam gyakran használt édesítő….az állítólag megbízható ebbő a szempontból. Mert ugyan tény, hogy a vékonybelek falából kiváltja az ún GLP-1 nevű enzimet (vagy hormont….pff), ami tényleg inzulinválaszt küld az agy felé, viszont ha nincs jelen glükóz, akkor nem érvényes. Puff neki.

Olvastam ám olyat is, hogy pusztán az édes íz érzékelése már önmagában inzulinválaszt vált ki, de ezt két dietetikus is cáfolta, mondván, hogy csak városi legenda.

Az is tény, hogy az inkretin hormonokról nem hallottam még…ezek azok az anyagok, amiket a gyomor és a belek termelnek, és ezek is befolyásolják az egész endokrin hóbelevancot, leptinestül, ghrelinestül, inzulinostul, adrenalistul, oxitocinostul, serotoninostul…..satöbbi. Jó lenne érteni hozzá, de sajnos még mindig nem vagyok mikrobiológus. Óriási mák viszont hogy az egyik gyerekem immunológus lett, a másik meg jövőre végez mint mikrobiológus…..sőt még egy van, aki most kezdte az egyetemet, kémia vonalon…szóval van remény arra, hogy nem halok meg csonthülyén a témában….

Ugyanakkor tisztában vagyok azzal, hogy ez egy elég nagy terület, és finoman szólva is vannak homályos foltok….de visszatérve a könyvhöz meg a tyúkszaros kis életemhez: a könyv hatására feladom az édesítők közül azokat, amik nem természetesek, és amikről lehet tudni, hogy inzulinválaszt váltanak ki. Továbbá eltávolítom az étrendemből a mesterséges, feldolgozott ételeket….ez egyébként sokkal nehezebb/drágább, mint azt gondolná az ember, mert sem leveskocka, sem majonéz, se virsli….és így tovább.

Ezenkívül többnyire tartom az időszakos koplalást is….de a napokon át tartó böjtöt inkább passzolom, na meg az ecetet is, akármilyen üdvös, egyszerűen ki nem állom…ez van. Abban is adott némi fényt a könyv, hogy az inzulinon kívül a kortizol-ról is ír, és hát gyerekként, asztmásként mi mással kezeltek volna a 70-es 80-as években, mint kortikoszteroidokkal, ami gondolom még tovább fokozta a hormonrendszerem széjjelrombolását….és ha még a genetika is ott van, meg a sok műkaja….akkor talán kezd derengeni, miért lettem kétszázkilós.

Fung professzor elmélete szerint mindenkinél van egy „bevésett súly”, ami ha rossz, azért rossz, mert az összezavart hormonrendszer nem megfelelően működik, és a sok indokolatlanul jelen lévő inzulin állandó zsírraktározásra kényszeríti a testet, ahelyett, hogy a bevitt energiát máshogy használná fel. Simán lehet, hogy ezen már – így 50 felé – én nem nagyon fogok tudni változtatni….de ha így is van, a fittségen, az izom-zsír arányon biztosan lehet még dolgozni….

Tervezem még átolvasni többször is a könyvet, mert nem volt könnyű követni mindig…és nyilván lesznek mg konzekvenciák, amiket le tudok vonni belőle, így első körre is elég sok fejtörést okozott….jó pap is, hát még én…ugye LOL