Írországban Greenway néven futnak azok a bicikli/sétautak, amiket kifejezetten azért alakítottak ki, hogy ne az autós forgalommal terhelt normál közúton lehessen csak kerékpározni, hanem biztonságosabb környezetben is. Tény, hogy itt nem lehet sebességi rekordokat döntögetni, hiszen babakocsis anyukák, idős emberek, és kiskölykök is jönnek-mennek, továbbá nincs sávfelfestés, tehát ez nem versenyezni van, hanem önfeledt tekerésre, amikor az embernek nem kell stresszelnie attól, hogy kivasalja valaki.
Verus nagyon sokszor invitáltam már magammal bringázni, és sikerült is néha, de csak szigorúan itt a környékünkön, és kifejezetten nem nagy forgalmú utakon. Viszont pár hete, kihasználva, hogy lecseréltük szegény priuskát egy nagyobb jószágra, amibe beleférnek a biciklik, gondoltunk egyet, és kimentünk a tőlünk 100 km-re lévő egyik ilyen Greenway útvonalra, és mentünk együtt egy jó kis 45km-es kört. Verus, Marci és én. Benike otthon maradt a törött vállával, nyilván. A szórakozáson túl az is volt a célja a kiruccanásnak, hogy meglássuk, Verusnak bejön-e a hosszabb távú kerekezés, mert ugyebár autós forgalomban ezt nem merte eddig megriszkírozni.
Nos, jelentem igen, bejött neki. Nagyszerűen szórakoztunk, a kilátás és a táj első osztályú volt, az útvonal igazán csodás. Marci egy Mountain bike-al jött, én a zöld Meridámmal, Verus pedig azzal a Meridával, amit nyáron lőttem, hogy majd ha Kari felmegy Dublinba, legyen mit magával vinnie. Kari szólt, hogy akkor jön pár nap múlva, és átveszi a bringát, ezért megbeszéltük, hogy a zöld Meridámat megkapja Verus, én meg lövök magamnak egy számmal nagyobb bringát, mert a magasságomhoz nézve a zöld merida épphogy határeset.
Közben szegény Marcinak elszállt a külső gumija, így az utolsó 5 km-t nélküle tettük meg, és kocsival mentünk vissza érte...úgyhogy vettünk 2 szuper continental terepgumit a montira, meg egy kényelmes zselés nyerget Verusnak a zöld meridára, és nekiestünk a bringakínálatnak.
Ugyebár a vírus miatt most a boltokban nem lehet kapni biciklit nagyjából ezer euro alatt, de volt olyan hely, ahol a készleten lévő legolcsóbb bringa egy 1700€-s elektromos volt. Maradt a használt piac, de ugye itt se könnyű, mert egyrészt mindenki hazudik, másrészt ki tudja, nem lopott árut vásárol-e az ember.
Nem akarom hosszú lére ereszteni, de lőttünk végül egy Giant Defy 5 bringát, kifejezetten az én méretemre. Első mozzanatként megszabadítottam a sok szartól felesleges sallangtól, mint mágneses kompjuter, nyeregtáska, defektjavító szett, meg pumpa a vázra pattintva, persze mielőtt megvettem kipróbáltam, működik minden, juhéj. Csakhogy igazán hosszú távon jön rá az ember, hogy mi újság, hiszen a puding próbája az evés. De ugye a pudingot hogy megegyük, előbb ki kell fizetni :):)
No, a lényeg, hogy amint kicsit hosszabban meghajtottam a bringát, kiderült, hogy nem szereti az alacsonyabb fokozatokat, ugrik a lánc a keréken. Volt nekem itthon belevaló kazettám meg láncom is új, kicseréltem őket, de őszintén szólva még rosszabb lett. úgyhogy végül visszaraktam azt, ami volt rajta eredetileg, hogy azért használható legyen, de tegnap megrendeltem az új lánckerék-csavarok-lánc-kazetta készletet, és ha már, akkor nem nyolcasat, de tízsebességes kazit, mert szeretem, ha tudok finomhangolni a sebességen.
Úgyhogy most várom a cuccokat Ma egy előre nem tervezett, 56km-es kört mentem, és inkább a már Verusnak "felcímkézett" régebbi zöld meridával, mert mégiscsak komfortosabb egy kicsit kisebb, de tökéletesen összerakott, igazi műszer-jellegű hajtóművel menni, mint ötpercenként visszarakni a leugrott láncot....És egyrészt meg kellett állapítanom, hogy milyen jó kis bringa is ez, másrészt idegbe is voltam...ugyanis az áprilisban felrakott vadonatúj gumi hátul több helyen vészesen ki van kopva! A 40 eurós gumi, ami csontra ugyanaz a márka (maxxis detonator), amivel a meridát gyárilag szerelték fel. Namost a gyári bírt 3 évet, és cca 10ezer kilométert, amit meg utólag vettem ugyanolyan, meg 4-5ezer után szájé???
Nem lett baj végül, nem ment szét a gumi, de közben akkor megint vehetek erre most újabb külsőt majd...ha máskorra nem is, a jövő szezonra mindenképpen. Hiába, elég strapás ez a biciklisélet....ha ezeket a dolgokat megcsinálom, akkor lesz két tökéletes versenygép és két monti a jövő szezonra. Az egy másik kérdés, hogy már nem is számolom mindez mennyibe kerül....a két versenybringa biztos hogy többe van már, mint amennyiért a legutóbbi kocsinkat vettük LOL
6 comments:
Nagyon huncut ez a biciklis élet! Képzeld nekem a júliusban megrendelt bicajom még mindig nincs meg. Szerencsére azóta a régi bicikli működőképes lett, így ha nem dolgozzuk halálra magunkat a lakáson, akkor mehetünk biciklizni. Spanyolországban Via Verde-nek nevezik ezeket az utakat. Az egyik amivel szemezek az a Via Verde Ojos Negros (https://viaverdeojosnegros.es/) csak hozzá kell szokjunk a kissé hosszabb távokhoz :D
Júliusban....???? Ez nagyon durva :-( Sajnálom. Tavaly ősszel láttunk Verussal egy lányt bringázni a Sierra Nevada hegyei között, olyan játszi könnyedséggel tekert felfelé a hegyen, mintha nem is lenne emelkedő, nagyon impresszív volt. Nem bánnám, ha nálunk is olyan lenne az időjárás, mint Andalúziában LOL...valszeg többet ringáznánk. Remélem azért hamarosan meglesz az új bicikli! :)
Én is pont azt számoltam a napokban, hogy amennyit ráköltöttem eddig a bringámra az utóbbi időben, már vehetnék egy újat. Hiába no, 15 éves a jószág és minden nap nyúzom egy kicsit.:) Én egy hét alatt tekerek annyit, mint amennyit Te egy nap alatt. LOL
Elméletileg nagyon sokáig mehetnek ezek a járgányok....ha erős a váz, akkor gyakorlatilag csak cserélgetni kell az éppen fogyó alkatrészt, de ha az ember minőségi csapágyat, lánckereket, stb...vesz, akkor évtizedekig mehet minden. Ha az alkatrészárakat nézem, abszolút megéri foglalkozni vele, mert úgy egyébként relatíve nem olyan drága. Kari biciklije vásárlás után pár nappal lett csapágyas a hátsó kereke, és Angliából rendeltem hozzá új hátsó kereket valami hatvanvalahány euróért. Csak stripet kellett rárakni, kazettát, gumit, és ennyi....
Én nem tudok biciklizni. Gondolkodtam rajta, hogy megtanulok, de ahogy olvasom a beszámolóidat, végleg elment tőle a kedvem. Én nem tudok szerelgetni és tényleg rengeteg kiadásnak tűnik. Viszont gyalog járok dolgozni és nemrég vettem egy okosórát, ami számolja a lépéseimet. Most már elértem, hogy a legtöbb napon megvan a 10.000 lépés, én ezzel is elégedett vagyok. Szerintem ez olcsóbb és könnyebben megvalósítható, mint a bicikli.
A gyaloglás vagy a futás bizonyosan olcsóbb sport. Viszont tény, hogy én használt bicikliket veszek, szóval lehet ha besétálok az üzletbe, és újat vásárolok, akkor szerelgetni sem kéne :)
Post a Comment