Zavaróan sokszor látom, amint a 20 éves, vékony kislány öntudatos fejjel mutatja a gyakorlatokat azoknak, akik túlsúlyosak és fogyni szeretnének. A mai világ hirtelen tele lett ilyen kis fiatal megmondó és megmutató emberekkel, akik épphogy kiérve a kamaszkorból, tojáshéjjal a fenekükön anyáskodva oktatják a népet. Valamiért a lelki szemeim előtt azt látom, hogy a többségük simán leszarja, mit és mennyit eszik, a heti háromszor negyedórás jóga/aerobik/mittudoménmi elvégzése mellett pontosan ugyanazt a junk kaját, vagy fehér lisztes péksüteményes étrendet követi, amit a húszévesek nagy többsége. És közben elszörnyűlködve döbben le azon, hogy aki kövér, az már mennyit zabálhat..??
Persze mindenki úgy boldogul, ahogy tud, nincs ezzel bajom végülis. Abból főzünk, ami van otthon. Ha genetika, akkor genetika....abból is lehet pénzt/karriert/sikert/bizniszt csinálni. Ami zavar engem inkább, az az, hogy közben elterelődik a figyelem arról, ami viszont a valóság. Nem állítom természetesen, hogy ez törvényszerű, mindössze annyit mondok, nagyon sokszor van az arcomba tolva, és ...igen ..., irritál.
Nyilván sokan látják a boldogulást abban, hogy akkor ők most hirtelen személyi edzők meg életmódtanácsadók lesznek. Kábé nulla tapasztalattal és szakértelemmel, de csinos vékony testalkattal a tarsolyukban. De a legtöbbjüknek fogalma nincs arról, amin valakinek keresztül kell mennie egy valódi életmódváltás során. Nagyon tudják a trendi gyakorlatokat, mérhetetlen öntudattal, önbizalommal menetelnek, közben arrogáns szűklátókörűséggel fűszerezik meg a dolgot. Sajnos.
Persze oda-vissza megy ez a dolog. Vannak, akik a fenti példám szerint szerencsés genetika mellett normál étrendet követve el nem tudják képzelni valakiről, hogy úgy kövér, hogy náluk kevesebbet eszik, és vannak persze olyan kövérek is, akik mindent a genetikára fognak...vagy a hirtelen semmiből előbukkanó pajzsmirigyre, hormon-rendellenességre, stb.
Az is igaz, hogy sokkal erdményesebben lehet valakit az aktivitással motiválni, mint a passzivitással. Láttuk, hogy a Covid-19 járvány miatti "Maradj-otthon" sem ment rendesen a legtöbb országban. Jó, nyilván ebben benne van az emberek "nekem ne mondja meg senki mit csináljak" hozzáállása is...de az életmód-témában sokkal inkább azt tartom valószínűnek, hogy a "ne csinálj semmit" doktrína azért nem működik, mert úgy nehezebb átverni saját magunkat.
Mire gondolok? Hát arra, hogy futok két kört a ház körül, és utána elégedetten ülök le a tévé elé a tál sült krumplival, mert hát ledolgoztam, megérdemlem, hogy megegyem. Vagy hogy lementem a haverokkal/barinőkkel a terembe/zumbaedzésre/akármire, lötyögtem ott egy jó félórát, mondjuk hetente háromszor, és követek mellette egy normál étrendet, eszem amit megkívánok, merthát kérem, én sportos életmódot élek. De átverem magam, mert ha csak nem kiszámolom a bevitt és az elégetett kalóriákat, masszív energiatöbbletet tolok, és úgy meg nem fog menni a lefogyás. Na ilyenkor elő lehet húzni a genetikát, a hormonokat, meg a "vastagcsontúságot"....
A saját tapasztalatom azt mutatja, hogy a mozgás-edzés a fogyásnál nemigen játszik szerepet. Nem mondom, hogy semennyire sem, de semmiképpen nincs számottevő jelentősége. Az emberek általában nem tudják, vagy inkább nem szeretik a kalóriákat számolgatni. Az ugyanis macerás, bonyolult, néha kellemetlen is lehet. Sokkal kézenfekvőbb beállni egyfajta életmódra, és az eredményt ráfogni valami másra. Valam olyanra persze, amin mi sajnos nem tudunk változtatni. Mint például ugye a genetika vagy az anyagcsere.
Ha valaki le akar fogyni, akkor koplalnia kell. Én ezt tapasztaltam az elmúlt 10 évben. Tudom, ez szar. Akkor is ez van. Ha már elértük azt a súlyt, amivel elégedettek vagyunk, akkor jöhet az a rész, amikor nem kell koplalni, hanem egy sok mozgással és egészséges-kontrollált étrenddel fenntartható az eredmény. De az én esetemben amint ez alól kiállok, mert nyaralunk, vagy mert elegem van, vagy mert lesérültem és nem tudok edzeni...nos abban a pillanatban elindulnak a kilók felfelé, és nincs más, marad a jó öreg koplalás :)
Ennek is megvan a maga bája, mindamellett, hogy persze a nehézségei is. De például az edzés és az evés ideje alatt lehet mást csinálni...rendet rakni a garázsban, kifesteni a lakást, mittudomén. Ha az ember egyedül él, akkor az edzés és az evés mellé mint elfoglaltság oda lehet tenni a vásárlást és a főzést is, hiszen ha koplalunk, lényegesebben kevesebb időt kell ezekkel eltölteni.
4 comments:
Engem is irritálnak a megmondók, akiknek látszólag fingjuk sincsen arról, hogy milyen az, ha valakinek VALÓBAN van túlsúlya. Mert ezek a pláza pi*ák, annyira lesajnálóan tudnak nézni a valóban kövérekre...
Én is elmentem egy ilyen edzésre, amikor a 45 kg vaságyastól csaj aszonta, hogy ülésből előre dőlve fogjam meg a lábujjaimat. :D:D:D És még nyomta is a hátam, közben nem vette észre, hogy pont a hájamtól nem tudom megfogni :D:D:D:D Nem is mentem többször. :)
És igen, csak attól nem hízol, amit nem eszel meg, ez is tény!
Ugye hogy ugye :)
Ismerős jelenség, én is gyakran találkozom ilyesmivel. Az a durva, hogy nemrég láttam egy olyan youtubert, aki pár éve 18 éves korában tanácsokat osztogatott az elhízottaknak, most meg már ő is kövér, de erről persze nem beszél. Igaz, hogy nem fogyókúrás tanácsokat adtak, de rövid idő alatt sikerült felbőszíteniük az összes magyar youtubert az Utazás Business Classban csatorna készítőinek. Szerintem velük lehetne illusztrálni a bicskanyitogató stílus kifejezést.
Az ember ilyenkor nem tudja, mi lenne jó...kikiabálni, hogy hellóó, figyeljetek oda emberek!..vagy csak sommásan továbbélni az életet :) sajnos ez van.
Post a Comment