Dilemma

A bordaközi izmok gyógyulása nagyon lassan megy végbe, mert a folyamatos légzés miatt az izom lassan tud regenerálódni. Emiatt még mindig urvára fáj az oldalam, ha mély levegőt veszek, vagy ha olyan erőt fejtek ki, amihez kell az az izom. Azon az oldalamon nem tudok feküdni, és ha hanyatt fekszem, valahogy akkor is nyomódik, és fáj. Ha a másik oldalamra fekszem, akkor nem fáj...csak a vállam, ami a 3 évvel ezelőtt balesetem óta már nem a régi....szóval szarul alszom, és furákat álmodom. Például, hogy vízben vagyok, és úszás közben fel kell jönnöm levegőt venni, vagy hogy hatalmas szarvasmarhák akarnak rám esni, és én félek, nehogy agyon nyomjanak :):):)

Na mindegy, a lényeg, hogy lassú a gyógyulás, hozzá kell szoknom ehhez a szarhoz. Viszont tegnap megreszkíroztam egy 30 kilométeres kis bringázást. Nagyon jól esett maga a mozgás, de tény, hogy ma azért érzékenyebb az oldalam, szóval lehet, hogy nem volt jó ötlet. Minden bukkanónál ugyebár belenyilall a bordámba az érzés, ha tekerek.

Közben nem messze tőlünk a napokban halálra gázolt egy 60 éves bringást egy traktor. Tegnap több alkalommal is ment el mellettem ilyen mezőgazdasági jármű, de olyan bazi nagy, hogy alig fért el az úton. Ilyenkor azért bennem van a félsz, hogy el ne sodorjon....észre sem veszi, nekem meg szájé....

Billeg bennem folyamatosan ez az egész, hogy talán hagyni kéne az egész úton-biciklizést a icsába....össze kéne rakni az összes biciklit, és minden tartozékával együtt eladni a francba, és maradni az indoor edzésnél...nem tudom. Közben nem akarok a srácaimmal se kitolni....mindenki szeret bringázni, ráadásul Marci most újít fel egy régi mountain bike-ot....most tiltsam meg nekik? Mert ha én úgy határozok, hogy kérem ez életveszélyes dolog, akkor nyilván őket sem engedném.

Közben meg hülye sem akarok lenni, és megfosztani őket és magamat a kerékpározás nyújtotta örömtől...a mozgás szabadságától....Nyilván nem ugyanaz, hogy az ember házon belül tapos vagy teker vagy evez. Olyan nehéz megtalálni a határvonalat, mi a túlzás, és mi a felelősségteljes kockázatvállalás. Ha mondjuk Skandináviában élnénk, vagy Hollandiában, ahol azért kultúrája van a biciklizésnek....vagy akár írhatom a Németeket is....de itt egyszerűen máshogy gondolkodnak az emberek. Sokszor a biciklist konkrétan észre sem veszik. Vagy csak egyszerűen semmibe veszik. Milliószor volt, hogy ember irányította a kamiont, hogy tolasson ki az útra, ahol épp jöttem, és hiába látta a fószer, hogy jövök, nem intett a kamionnak, hogy várjon....nekem kellett megállni, és megvárni, míg kitolat és elindul, pedig mint jármű, nekem lett volna előnyöm.

Nem tudom...pont most jött Jancsi, hogy elmehet-e biciklizni...az utóbbi időben rákapott, én meg tökre örülök, hogy végre sportol valamit, olyan kis csenevész....persze ilyenkor végigsorolom neki az összes intelmemet, mire vigyázzon, hogy menjen, tartson távolságot, nézzen maga mögé, stb.... de folyamatosan idegbe vagyok, amíg haza nem érnek épségben....

Ma kifejezetten bringás idő van amúgy....de nem mentem el...helyette csináltam egy 120 perces HIIT edzést az elliptikus traineren....kardiónak az is megteszi