Érdekes dolgot mondtak nekem. A téma a rendszeres mozgás volt, az optimális testsúly megszerzése/elérése okán. Azt találtam mondani az illetőnek, hogy én általában a délelőtt folyamán 2-3 órát edzek. A reakció:
" Mert megteheted".
Hát igen. Jó kérdés, hogy ki mit tehet meg és mit nem. Akinek például nincs lába, az nem tud járni. Aki például halálos beteg, az nem tud életben maradni. Mert a szabad akarat kevés nekik. El nem tudom képzelni, milyen lehet, ha az élet efféle korlátok közé szorít valakit. Hovatovább vannak, akik lesérülten, lebénultan, hiányzó vagy nem működő végtagokkal is képesek nem feladni, és akár sportolni, edzeni keményen. Ők igazi hősök, nem is vitás.
Aki ezt mondta nekem, nos, ő szerencsére egészséges, és nincsenek korlátai. Szóval a szabad akarat szabhat gátat csak neki, mint nagyon sok más embernek is, köztük például magamnak. Hogy ki mit tehet meg és mit nem, ezekben az esetekben csak és kizárólag az emberen magán múlik. Nem a körülményeken. Én ebben hiszek.
Persze értem én, hogyne érteném, én magam is kifogásokat kerestem és találtam is hosszú éveken át, pedig láttam, tudtam, éreztem, hogy nem oké a súlyom, nem oké az életmódom, ezért nem oké valahogy a kerek egész sem. Nem ismertem senkit, aki megjárta volna azt az utat, amit én szerettem volna megjárni. Ma már más a helyzet....de akkor és ott elég hihető volt, hogy nincs mit tenni, ez van. Egyfelől a gének, az alkat, másfelől a speciális körülményeim, amik ugyebár megkötötték a kezem.....
De valójában ez bullshit. Nincsenek speciális körülmények...a legtöbb embernek ilyen nincs, csak lustaság van, kényelem, tudatlanság, gyengeség, és gyávaság. Na, ezek vannak....nem körülmények.
Hozzá kell tennem, én úgy fogytam le 117 kilót, hogy egy percet nem sportoltam, nem mozogtam. egyszerűen csak nemet mondtam az ételre....ezt ugye mindenki megteheti, aki képes szabad akarattal meghozni egy döntést.
Persze mindenkinek joga van ahhoz, hogy úgy élje az életét, ahogy akarja, és ahogy boldog. És oda és úgy szúrjon, ahogy kedve tartja...ez is a szabad akarat része. Ahogyan az is, hogy kit tekint az ember barátjának.
4 comments:
Tudod, van az az indián mondás, hogy járj a mokaszinjába egy ideig...nos, aki ezt mondta neked, valszeg halvány lila fogalma nincs a te mokaszinodról. Hogy miből veszed el az edzésre szánt időd, stb. Könnyű másokat bírálni, meg kijelentgetni, hacsak felületesen és kivülről szemlélnek. Pontosan úgy van ahogy mondod, a kényelem, a megszokás nagy úr, meg a kifogások is mindig kéznél vannak. Csinálni, rendszeresen, az sokkal keményebb dió.
Úgy tudom, hogy te otthonról dolgozol, ez azért kicsit nagyobb szabadságot jelent az időbeosztásban.
Én gyalog járok munkába, ez 2*30 perc naponta, jelenleg ennyit tudok tenni. Mostanában borzasztóan fáradt vagyok az otthoni edzéshez, ugrándozik a vérnyomásom is, úgyhogy marad a kalóriadeficit. Viszont már egyre jobban hiányzik a mozgás és remélem, egy idő után eljutok oda, hogy újra tudom élvezni. Ez is olyasmi, amiből a kövér emberek kimaradnak, és sajnos egy önmagát gerjesztő folyamat. Kezdődik azzal, hogy tesi órán a duci gyerek nem elég gyors és ügyes, utána pedig nem megy a szabadidejében sem sportolni, így kövér inaktív felnőtt lesz belőle.
Ahogy telik-múlik az idő, belátom, hogy a mozgás egyszerűen kötelező, mert ha nem mozgunk, egyre jobban elmerevedünk, később pedig már akkor se tudunk megmozdulni, ha akarnánk.
Egyetértünk :) Köszönöm a kommentet!
Igen, összetett dolgok ezek, de minden ember, minden élet egyedi, és mindenkinek magának kell átélni, felfedezni, megtudni, kitapasztalni, hogy hol vannak a korlátai, mik a lehetőségei, és mik a képességei. Nagyon könnyű másokat megítélni....ilyen a világ...ez nem újdonság sajnos. Köszönöm a kommentet.
Post a Comment