Wednesday, 15 January 2020

Prioritás

Sokan nem merik bevallani önmaguknak sem, hogy mi hajtja őket. Mi motivál, mit miért teszünk, vállalunk be, mi az amiért képesek vagyunk megtenni olyan dolgokat, amik nehézséget/kényelmetlenséget/kellemetlenséget stb. okoznak. Mert van egy sorrend a fejünkben, és az határozza meg ezeket a dolgokat. Valamit előrébb helyezünk valami másnál.

Meggyőződésem az is, hogy ez nem mindig tudatos, simán el tudom képzelni, hogy az embereknek a nagy rohanásban mg arra sincs idejük, hogy önmagukba nézve megkeressék/feltárják ezeket a rejtett motivációs egységeket. Jelentkezhet hangulatokban, érzésekben, megfoghatatlan sejtésekben, de ahhoz, hogy az ember el tudjon mélyülni benne, és kiderítse, mik is azok valójában, ahhoz idő kell meg nyugalom. Meg tisztánlátás, meg szándék persze. Nyilván.

Az én személyes véleményem az, hogy óriási hiba másoknak, vagy általunk másoknak tulajdonított, el- vagy beképzelt elvárásoknak akarni megfelelni. egyszerűbben fogalmazva az élet sokszor mutatja azt, hogy valaki - egy másik ember, csoport, társadalmi réteg, stb. - miatt szenved, holott az adott személy/csoport/réteg...nagy ívben és vastagon nem mutat érdeklődést egyáltalán.

Én azt gondolom, hogy legfőképpen saját magunknak kell megfelelni, és persze a számoknak, mert ha a számok azt mondják, hogy egészségügyi kockázat van, akkor azt nyilván komolyan kell venni. De ugyebár igen sok embert nem az egészségügyi kockázattól való félelem sarkall, hanem az, hogy beleférjen abba a bizonyos ruhába, vagy hogy úgy nézzen rá az a bizonyos valaki, vagy hogy azt a képet mutassa a tükör, ha belenéz. 

Egy életünk van, és élvezni kell. Pontosabban nem kell, de érdemes. Mert úgyis meghalunk egyszer, ez elkerülhetetlen....de lehetőleg minél később következzen be, és az addig vezető út legyen minél élvezetesebb! :)

2 comments:

Lazac said...

Szeretem az írásaid! Vagy ezt már mondtam? :)

Alan said...

:) Köszi!