Megint nem írtam egy ideje. Szóval az előző posztban emlegetett jó idő mostanság teljes mértékben jelen van, még a fűtést is le kellett állítanunk,mert túl meleg lett hirtelen. Az iskolában elkezdődött a húsvéti szünet, a srácok nagy örömére....és mivel az idő is szuper, ezért neki is álltunk a ház előtti nagy tengó meccseknek....és persze mezítláb, a betonon....mert meleg van...
A lényeg, hogy sikerült szétrúgnom a lábujjamat, lenyúztam a hegyéről a bőrt teljesen....gyakorlatilag három napja járni sem bírok, nem hogy focizni, tekerni, taposni, vagy bármilyen normál kardiót csinálni :-/
Drága feleségem ellátta a sebet, ma át is lett kötözve....mit mondjak....alacsony a fájdalom küszöböm, vagy nem tudom, de nyöszörögtem folyamatosan, annyira fájt...pedig megittam az ijedtségre egy fél üveg Bombay-t, de az sem segített.
Mostanra már a jobb a helyzet, és mivel az egyedüli tevékenység, amit tudok végezni, az a súlyzós edzés (persze felpolcolt lábbal, hogy ne lógjon sokat), ezért most mindennap gyúrok....de kardiózni nem tudok....mondtam is a nejemnek, hogy lehet kövér leszek, de legalább izmos :-D
Azért csak csendesen leírom ma sikerült úgy belerúgnom az egyik kézisúlyba, hogy átvérzett a kötés, és vagy fél óráig sziszegtem utána....de ez már az én hibám, miért nem figyelek oda rendesen...
Amúgy rendben lezajlott a húsvét, nagy zabálások nem voltak, kis kalács, kis sonka, két rúd beigli karácsonyról lefagyasztva....mindegyik kölyök itthon volt, kivéve Hannát, ő nem utazott haza Münchenből....úgyhogy majdnem teljes volt a létszám....
5 comments:
Jobbulást a lábadnak! Mörfi törvénye amúgy, hogy ami sérült, azt még biztosan beüti az ember jó párszor...Ha pl beleharapok a számba ( néha előfordul) akkor tutira megharapom még párszor, hogy emlékeztessen, mennyire tud fájni :)
Köszönöm! :) Igen, ismerős a törvény :D
Én februárban szenvedtem részleges ínszalag szakadást a térdemen. A jó hír, hogy műtét nélkül is regenerálódik, a rossz, hogy 8 héttől 1 évig tarthat a gyógyulás. Járni már tudok fájdalommentesen, de guggolás és futás idén már nem fér bele. Az a baj, hogy teljesen elkeseredtem ettől, úgyhogy mamával vigasztaltam magam, ami persze visszahízáshoz és még nagyobb szomorúsághoz vezetett. Próbálok kitörni ebből az ördögi körből, ezért olvasgatom a blogodat, hogy motiváltabb legyek.
Szia, ezek a nem kívánt balesetek nem segítik az embert, dehát az út már csak olyan, hogy nem mindig lejtős, néha fel kell kaptatni egy-egy emelkedőn is :) Szóval hajrá :)
Köszi a biztatást, nem adom fel!
Post a Comment