Annyi ember él annyiféleképpen. Sokan nem elégedettek, tele vannak problémákkal, leküzdésre váró, reménytelennek tűnő akadályokkal, és bár senki sem tudhatja a jövőt, simán odavetjük az életünket, a pillanatnyi boldogságunkat egy-egy olyan dologért, amit speciel az adott pillanatban nem tudunk megoldani. Menet közben meg elmegy az életünk.
Lehet az párkapcsolati probléma, lehet anyagi, vagy egészségügyi....lehet testképzavar, lehet rosszkedv, lehet betegség, lehet állapot....bármi. Hajlamosak vagyunk nem elengedni, hanem görcsösen kapaszkodni belé, és végighúzni-vonszolni magunkkal az életünk végéig. Mennyivel egyszerűbb lenne ledobni. Mennyivel egyszerűbb lenne nem törődni vele.
Belső nyomás is van, meg külső nyomás is van. Élünk valahol, egy társadalomba illeszkedve, függünk a körülményeinktől, a főnöktől, a férjtől, a feleségtől, a gyerektől, a hiteltől, tökmindegy....a függés, a megfelelni vágyás....annak a szándéka, hogy a világ általunk elképzelt és irányunkba támasztott követelményeinek megfeleljünk, tovább gerjeszti a bensőnkből fakadó bizonytalanságot (már ha van persze), és ezek az érzések egymás amplitúdóját jól kiterjesztve zabálnak fel minket.
Persze nem szakadhatunk ki a rendszerből....mert hiszen benne élünk. Én is számtalanszor szidom az internetet, a fészbúkot, mert milliószor ki tud billenteni....de nem törlöm le magamat, és nem húzom ki a dugót....mert nem akarok elveszni a világban. Szóval már megint odajutok, hogy a középút kell, a kiegyensúlyozott, tudatosan szabályozott középút.
Na és persze az eldöntött boldogság. Hogy ne engedjem, hogy más emberek, társadalmi eszmék, elképzelt követelmények, talmi ideálok döntsék el, hogy lehetek-e boldog. Hogy én eldönthessem, akarok-e boldog lenni. És képesnek kell kell lennem nemcsak akarni, de meg is valósítani a boldogságot.
Csakhogy az akarás, a döntés önmagában még kevés. Azt is meg kell tudni csinálni, hogy valóban úgy érezzem magam, ahogy eldöntöm, és ahogy akarom. Mert nagyon gyorsan elvész a boldogság, ha minden apróság újra kibillent....és maga a szó, hogy "boldogság" nem egy pillanatnyi állapotot jelöl....hanem egy tartós, lehetőleg élethosszig tartó attitűdöt.
Nyilván kell azért ehhez egyfajta olyan bölcsesség, olyan élettapasztalat, ami bizony korral jár, és sokmindenen túl kell lenni ahhoz, hogy az ember a saját attitűdjén változtatni tudjon. Akárcsak az életmódján...az étkezési, a mozgási szokásain....
4 comments:
valahogy így kedves Barátom :)
Ez már megint jókor jött!! Köszi!
Az élethosszig tartó boldogság sajnos egy fikció, ne ringasd magad abban a tudatban hogy azt bárki elérheti.
Szerintem a boldogság minden reggel ébredéskor újra kezdődik.
Az általad felsorolt körülmények simán meg tudják akadályozni hogy egész nap tartson, de ha mi magunk irányítjuk az életünket, ösztönösen törekszünk rá.
Pusztán azért írom ezt, hogy senki ne ringassa magát abban a hitben hogy el lehet érni egy tartós, élethosszig tartó boldog állapotot. Azt minden nap újra meg kell élni - ha sikerül :)
A fészbuk dugót pedig nyugodtan húzd ki (ha akarod). Én szükségből regisztráltam fel rá, egy január 1.i születési dátummal. Az "ismerősök" meg is köszöntgettek, és MINDENKI elfelejtette hogy a szülinapom mindig a suli utolsó tanítási napja volt, és akkor buliztunk nagyokat. Az emlékeiket törölte a fészbuk, helyette már értesítést kapnak.
Sajnos az új rendszer már nem küld értesítőt a kommentekről így nem mindig tudok gyorsan reagálni, elnézést kérek! Marcsi: :) Én is köszi!, Irén: nagyon érdekes ez a megközelítés, amit írsz..hogy a boldogság minden reggel újraindul. Tetszik ez a nézőpont, ízlelgetem :):) KÖszönöm a kommenteket.
Post a Comment