Az elmúlt fél év

Ha már ekkora szünetet hagytam, úgy illik, hogy érdemben is szóljak erről az időszakról. Érdemben, azaz életmód, étrend vonatkozásban. Ha szakaszokra kellene osztanom a lefogyásom utáni életem, akkor azt hiszem az utolsó, ma is tartó szakasz, az a hintaszerű életmód, ahogy váltakozik az elengedős és a szigorúbb intervallum. Elengedős, amikor ünnepelünk, legyen szülinap, vagy valami sátoros ünnep, vagy valami alkalom....nyaralás. A szigorúbb alá tartozik minden egyéb nap.

Ebben a szellemben folyt az étkezés is, annyi különbséggel, hogy igyekszem megvalósítani az egyik új régi célkitűzésemet, jelesül hogy nem számolom a kalóriákat, és úgy tartom a súlyt. Hogy ez működjön, úgy tűnik, két dologra mindenképpen szükségem van:

1. Különbséget tenni az ételek között. Az ételeket három csoportra osztom.
• Amiből bármikor, bármennyit ehetek ( zöldség, gyümölcs, csirkemell natúran)
• Amiből ehetek, de nem sokat /itt vannak azért meghatározott mennyiségek a fejemben, de nem akarok elveszni a részletekben/ (tojás, túró, sajt, húskészítmények, kókuszzsír, rizs, cukormentes porok, fűszerek, ízesítők
• Amit kerülni kell (kenyér, tészta, liszt, cukor, édesség, feldolgozott készétel)
2. Mozgás: súlytartás szempontjából továbbra is a hosszú távú, folyamatos megterhelés mellett teszem le a voksot, én úgy gondolom, hogy az anaerob mozgásformák elsősorban testtömegnövelésre jók. Súlyvesztés/tartás céljából én a fél óránál tovább tartó, cardio jellegű mozgásokat tartom optimálisnak.

Persze ésszel értendő az összes korlátozás, azaz pl. a krumpli is zöldség, de attól még a sült krumpli (mégha kókuszolajban is sült) továbbra is tiltólistás, ha valaki fogyni akar, akárcsak a kukorica, vagy a zöldborsó, vagy akár a banán, a szőlő, a körte, amik ugyebár gyümölcsök, de mégsem javasolt nagy mennyiségben fogyasztani őket. És persze nem szabad megfeledkezni a napi legalább két liter víz fogyasztásáról sem...

Az én étrendemben az számít optimálisnak, ha CH csak és kizárólag zöldségből és gyümölcsből jön, és minél több természetes fehérje alkotja a bevitt kalóriák nagy részét.

Namost ezeknek az irányelveknek meg lehet felelni hosszú távon, persze nem non-stop üzemmódban, hiszen egyrészt pihenni is kell, másrészt sok mozgás mellett nyugodtan lehet értelmesen és visszafogottan elhajlani, abból nincs baj. Amúgy is ha kontroll alatt áll az ember, akkor látja, merre hány óra.

Azonban azt is le kell, hogy írjam, hogy nem könnyű megmaradni a normális (pontosabban az általam annak tartott) mesgyén. Én is csúszkálok rendesen a ló két oldala között. Mert továbbra is sok a kérdés....amikre nem, vagy nem mindig van kielégítő válasz.

Mert ki tudja, mit hoz a jövő, és ki tudja, mikor, minek van inkább nagyobb értelme? Gondolhatok a klasszikus példára, amikor a full egészséges életet élő, napi több órát sportoló, kizárólag egészséges ételeket fogyasztó fiatalt hirtelen elgázol egy autó, vagy megtámadja egy gyilkos kór. Olyankor mit gondol az ember, mi volt a fontos....egyáltalán hol van a határ az öröm és az öröm között? Nyilván másféle öröm az, amikor egy frissen sült pizzát megeszem, és más, amikor sikerül lebringázni 50 km-t egyhuzamban. De ha az ember megtudná, hogy mondjuk egy napja van hátra az életéből, vajon melyik örömöt választaná e közül a kettő közül?

Persze, tudom, hogy ez nem ilyen egyszerű...és amikor valaki konkrét cél konkrét megvalósításán dolgozik konkrét eszközökkel, akkor nem is kell ilyeneken agyalni. De a súlytartás esetében más a helyzet, mert ott már elmosódik az éles határvonal, a vonalból egy elég széles sáv lesz, és a sávon belül kell valahol, valahogy elhelyezkedni, ami nem könnyű.

Jelenlegi mindennapi étrendem főbb gerincét a gyümölcsök, a túró, a tojásfehérje teszi ki. Napi 1,5 órát tekerem a biciklim, hetente 4-5 alkalommal súlyzózok keveset, és heti 3 alkalommal csinálok egy félórás súlyzós cardio-edzést, (ez utóbbit a fiaim bevonásával).