2010 óta tartó kalandos utam során most találkoztam először olyan véleménnyel, ami nem egyértelműen pozitív oldalról közelítette meg a tényt, hogy lefogytam. Konkrétan ez olyan formában fogalmazódott meg az illetőben, hogy "irigyellek is...meg nem is". Eddig ilyet nekem nem mondtak, és kifejezetten örülök, hogy ilyen szempontból is megvilágításba kerül a dolog, hiszen....
Mindenkinek joga van úgy élni, ahogy akar. (Törvényes kereteken belül persze). A saját morálja, a saját axiómáira felépített rendszer szerint. És tényleg, ha úgy vesszük, akkor az egészséges életmódra és a súlymegtartásra kihegyezett életmód bizony tele van lemondással, kemény önmegtartóztatással, és vasakarattal. Ami nem feltétlenül könnyű, kivitelezhető, illetve kényelmes és élvezetes dolog. Bizonyára erre nem mindenki áll készen, így teljes mértékben megalapozott a megközelítés.
Ugyanakkor viszont tény, hogy ebbe a világba születünk bele, mindenki az adott körülmények közé, és saját hatáskörben döntheti el, mit...és mennyit hoz ki belőle. Annak idején Magda Marinko nyilatkozta a hosszú börtönbüntetése megkezdése előtt, hogy inkább él két évig úgy, mint egy király, mint húsz évig úgy, mint egy patkány. Nos, a megfogalmazás meglehetősen pongyola...de van mögötte filozófia. Ezt mindenkinek magának kell eldöntenie.
Másik téma.
Rendszeresen belebotlok az értetlenségbe. Igaz, úgy kell nekem, mert ha lépkedek, megbotlok, de most álljak egy helyben...? Szóval az van, hogy ez az egész nagy témakör...az egészséges életmód, a fogyás, az anyagcsere....ez egy óriási terület. Sok folyamattal, rengeteg megközelítéssel, és depláne egy csomó olyan vetülettel, amihez érteni kéne....de nyilván nem lehet mindenki mikrobiológus, endokrinológus, agykutató, lélekgyógyász, vegyészmérnök és sorolhatnám. A legtöbbünk egyszerű ember, aki gyarló módon sokszor a két gyilkos rossz tulajdonságot birtokolja: nem ért hozzá, és ezzel nincs tisztában. Azért gyilkos ez a párosítás, mert fennáll az okoskodás veszélye. A Jóisten mentsen meg minket azoktól, akik nincsenek tisztában a korlátaikkal, de mindenképpen szükségét érzik annak, hogy hirdessék az igét, és oktatni akarjanak olyanokat, akiktől valójában leckét vehetnének. Már ha azok hajlandóak lennének a leckéztetésre. Csakhogy azonban a legtöbb nagy tudású ember szerény, és nem szereti fitogtatni sem a szellemi erejét, sem a tapasztalatát....de legfőképpen nem szeret kioktatni nálánál butább embereket. Az igazi nagy tudású tanárok meglátják az információ átadásában és a tanulásban a végtelen alázatot, és a fejlődés fontosságát. A tudás gyarapodásának a fennkölt szentségét. Az ebben rejlő mélyről jövő, és determináns szükségszerűséget. Én valahogy így látom....szigorúan a magam egyszerű oldaláról. Mert sem nagy tudású, sem tanár nem vagyok.
Azonban a google a barátunk, mint tudjuk ugyebár. És bokros teendőink mellett, ha valami érdekel, és szakítunk időt/energiát arra, hogy megértsünk valamit, amit addig nem vagy nem teljesen értettünk, akkor a lehetőség adott. Szerencsére rengeteg TÉNY hozzáférhető a világhálón, így az agyament, manipulatív, demagóg és hamis elméleteket el tudjuk vetni. Szerencsére.
Mert vannak olyan tények, amik megtámadhatatlanok. Az egyik ilyen tény, hogy az emberi szervezet akkor fogy, ha kevesebb energiát adunk neki, mint amennyire szüksége van a mindennapokhoz. Mivel energiadeficit lép fel, így a test kénytelen saját hatáskörben előteremteni a szükséges energiát, először persze az ideiglenes raktárakból (glikogén a májban és az izmokban), majd hosszú távon mindenből. A felhalmozott zsírsejtekből és igen, az izmokból is. És ezen ponton hagyjuk meg a tudósoknak, meg azoknak, akik értenek hozzá, hogy mikor, honnan, miért....a lényeg, hogy akárhonnan veszi el a szervezet, az súlycsökkenéshez vezet. Márpedig a fogyás az súlycsökkenés, és ha valaki fogyni akar, így fogyhat.
Totál lényegtelen, hogy az a kevés energia miből adódik össze. A mennyiség számít....a SZÁMOK. Azok döntenek. Hiába futok 10 percet a ház körül, attól még nem zabálhatok nyugodtan mindent, mert "lemozogtam". Meg kell nézni, hogy MENNYIT mozogtam le, és meg kell nézni, hogy MENNYIT eszek meg. Össze kell vetni a számokat, és az egyenleg fog mesélni. Ez így működik. Szerencsére nem titok semmi, minden ételnek világosan tudjuk az energiamennyiségét, ezt számolhatjuk kalóriában....ugyebár. Mozgásoknak szintén meg van határozva több helyen a kalóriaszükségletük. Itt már persze nem századmiliméterre van pontos adatunk, mert a környezeti tényezők befolyásolhatják az eredményt...de nem fogunk nagy bakot lőni. Meg kell adni minden adatot a lehető legpontosabban, és nyugodtan lehet kalkulálni az eredménnyel.
Az elméletekkel lehet szórakozni....lehet, hogy lelassul az anyagcsere, ha kevesebbet eszem. Lehet, hogy az izmaimból is veszítek, ha éhezek. Lehet. De egy biztos: ha kevesebbet eszem, az alapanyagcsere szükségletemnél (kalóriában mérve), akkor elindul a fogyás. Úgy gondolom, az ilyen okoskodások legfőképpen csak a kifogáskészleteket növelik. Meg lehet velük magyarázni azt, hogy miért nem megy a fogyás. Ennyi.
No comments:
Post a Comment