...a hosszú távú eredményért. Azt hiszem ez az egyik nagyon lényeges dolog. Meg kell változni. Ha valaki nem változik meg, a fogyása kínszenvedés lesz. Mert folyamatosan ellenkező irányba akar menni, mint amerre néz. Meg kell változni, én azt gondolom, e nélkül nem megy. Mindenkinek van egy természete, egy világnézete....egy attitűdje, ahogyan áll a világhoz, ahogyan gondolkodik róla. Ebben benne van minden. Ennek része a személyiség is. Ha ezen változtat, akkor minden megváltozik. Jellemben, hozzáállásban, alapvető dolgokban....mindenben.
Amikor valaki nagy elhatározást hoz...mondjuk hogy most akkor egyszer s mindenkorra lefogy végre...nemcsak 'fogyózik', ahogy a legtöbb sikertelen túlsúlyos...(vannak az életemben emberek -anyám pl.- aki mindig kövér volt, és sohasem fogyott le, ellenben szinte mindig fogyókúrázott. Volt müzliskorszaka, meg japán kristály, meg almanap...de sohasem fogyott le.)...akkor véget kell vetnie azzal az életmóddal, amit addig élt. És ez nemcsak a táplálkozásról szól.
A mindennapi rutin, hogy mikor kel fel reggel, hogy hogyan áll össze egy napja, hogy mikor, miről, mit gondol. Hogy hogyan ítél meg bizonyos helyzeteket, bizonyos embereket és bizonyos ételeket. Ez egyáltalán nem csak arról szól, hogy jaj, mostantól odafigyelek, mert fogyózom.
Nem baj, hogy így van. Az ember változik az élete során. Ahogy az ízlése, úgy a filozófiája is. Meglehet, hogy bizonyos dolgokról másképpen vélekedik, mint mondjuk néhány évvel annakelőtte. Ahogy haladunk előre az életben, ahogy jönnek az akadályok, és ahogy elhárítjuk őket, (vagy nem), a körülöttünk lévő világ igenis megváltoztat minket.
Ebben az egész rendszerben csak egy összetevő az étkezés, de nagyon fontos összetevő, hiszen ha helytelenül csináljuk, a következménye pokollá tudja tenni az életet. Kínszenvedéssé, örökös harccá, reménytelen küzdelemmé, mely során megkeseredett, gyűlölettel, és mások iránti dühvel csordultig lévő emberré válhatunk.
No comments:
Post a Comment