Thursday, 15 August 2013

Egyensúly

Ha valaki el van hízva, az azt jelenti, hogy étkezési rendellenességben szenved. ez egy gyűjtőfogalom, ide ugyanúgy beletartozik az anorexia, a bulímia, és még egy csomó más is. Hangoztattam már egy párszor itt a blogomon, hogy mennyivel nehezebb a súlytartás, mint a fogyás. Pedig a fogyás sem könnyű. De még mennyire hogy nem az.

Ha szokásomhoz hűen kategorizálok, akkor azt mondom, egy fogyás után két lehetséges útvonal rajzolódik ki:
  1. visszahízni
  2. nem hízni vissza
Hát....ez ugye milyen egyszerű. Csakhogy ennél megint árnyaltabb minden. Mert az odáig rendben van, hogy nem akar az egyén visszahízni. Az is rendben van, hogy megváltoztatja az életét, az étkezési és mozgási szokásait, akár fenekestül felforgat mindent maga körül. A kérdés azonban igazából az, hogy mindezt HOGYAN csinálja.

Most elegánsan ugorjuk át azt a pontot, hogy visszahízás...induljunk ki abból, hogy NINCS visszahízás, az elért súly megtartása van, és kész. Hogyan néz ki a gyakorlatban a megváltoztatott életmód? Lehetek megszállott, akinek az életének minden másodperce arról szól, hogy igen, megcsináltam, és milyen szuper vagyok, és elszállok a többiek feje fölött valamerre a sztratoszférán át egy másik galaxis felé....és fölényesen lenézve a bamba népre alattam, öntudatosan szarok le vastagon magam körül mindent és mindenkit....Talán ez a megfogalmazás kevésbe szarkasztikusra sikerült, mint amennyire keresetlenre, de tükrözi azt, amit gondolok.

Ha abból indulok ki, hogy az elhízás betegség, akkor az egyik rendellenességből a másikba esni nem azt jelenti, hogy kigyógyult az illető. A gyógyulás valahol ott van, amikor azt mondom, hogy józanul, minden szélsőségtől mentesen, egészséges határok között, rugalmasan, de határozottan haladok az úton. Tehát nem játszom el a fitnesznácit, és döngölöm földbe azt, aki ránéz egy szelet csokoládéra. Nem horkantok fel megvetve, ha valaki sült krumplit eszik. És nem ítélkezem azok fölött, akik túlsúlyosak.

Akkor beszélhetek győzelemről...azt hiszem....ha önállóan, a saját hatáskörömön belül, és érvényesítve azt, képes vagyok a kontrollált, pontosabban nem csakhogy kontrollált, hanem szabályozott életmód megtartására. A különbség ugye a visszacsatolás...a sokat emlegetett periodikus szembesülés a mérleggel. Sok ember van, akinek ez nem megy. Kell a mankó....kell egy kényszerpálya...egy paleo, egy atkins, egy akármi....legyek vegán, vagy kövessek bármilyen mások által lefektetett kódot. És akkor oké.

Az Euklidészi matematika axiómákra épül. Axiómákra, amiket el kell fogadnunk, mert bizonyítani nem lehet. De ha elfogadjuk, felépülhet rá egy megdöbbentően hatalmas és működő birodalom. Az életmódváltás akkor jó, ha nem kell axióma....ugyanis a bennünk zajló folyamatok kétségbeejtően egyszerű matematikai algoritmus szerint mennek végbe. Fogyás a kalóriadeficittől van, és kész. Nincsenek negatív kalóriák, meg nincsenek speciális ételek. van baromi bonyolult anyagcsere, van még bonyolultabb neuro-endokrin rendszer, lehet próbálkozni feltérképezni az emberi szervezet molekuláris működését....van, aki ebben otthon van. De a lényeg akkor is az marad, hogy akkor fogysz, ha nem eszel annyit.

Egyensúlyt kell találni az életben...dehát minden erről szól. Ha valaki életképes ebben a társadalomban, az csak úgy lehetséges, hogy megtanult egyensúlyozni. Ahogy a munkahelyemen is hallgatnom kell akkor is, ha igazam van, és ahogy biciklivel vagy gyalogosan akkor is meg kell állnom, ha nekem lenne előnyöm a kamionnal szemben. Az igazság egy dolog, és egy egész más dolog az élhető élet.


2 comments:

  1. Hát... én már látom, hogy ez a mondat :
    -"Fogyás a kalóriadeficittől van, és kész. Nincsenek negatív kalóriák, meg nincsenek speciális ételek. van baromi bonyolult anyagcsere, van még bonyolultabb neuro-endokrin rendszer, lehet próbálkozni feltérképezni az emberi szervezet molekuláris működését....van, aki ebben otthon van. De a lényeg akkor is az marad, hogy akkor fogysz, ha nem eszel annyit."
    ... benne lesz a "Best of Alan" gyűjteményben...
    ;)

    ReplyDelete