Wednesday, 13 March 2013

Alkalmas

Elképesztő, milyen régen nem írtam semmit sem. Mondjuk semmi eget rengető nem történik velem, olyan, ami e bloggal kapcsolatban releváns lenne. Habár konkrét további gondolataim lettek az irányított elhajlásos elméletemmel kapcsolatban.

Talán túlzásba viszem a kategorizálást...de ha abból indulok ki, hogy valaki folyamatos kontroll alatt tartja az étrendjét, akkor szembe kell néznie azokkal a különleges alkalmakkal, amikor ilyen vagy olyan okból, de ki kell lépnie a rendszeréből. Ebben az esetben két fő csapásirány van, az irányított elhajlás, amikor a kontroll marad, de megengedjük magunknak a többletfogyasztást, és a "leszarom"-módszer, amikor kiemelem az adott napot a kontroll alatti napok közül, és az aznap elfogyasztott ételeket "out of record"-ként nem tartom nyilván. Mindegyiknek meg van a maga diszkrét bája, csakúgy mint előnyei és hátrányai. Ha kontroll alatt hajlunk el, nézzük az előnyöket:

  1. A kontrollnak hála, követhetőek az adatok, így pontosan tudhatjuk, mennyi kalóriát vittünk be.
  2. Hozzá tudjuk igazítani az adott/vizsgált/mért időszak többi napjait, kiátlagolva így a célértékeket.
  3. Kifogunk a dolgon valahogy úgy, mint a népmesében a parasztlány, aki visz is ajándékot, meg nem is. Eszünk is, de nem is. Nem lehet belekötni abba, hogy nem kóstoltuk meg a háziasszony főztjét, de nem ettük magunkat halálra sem.
Jöjjenek a hátrányok is:



  1. Kiesünk a ritmusból, elcsesszük az adott napot, de közben nem ereszthetjük el magunkat rendesen, hiszen számolunk, és miközben számolunk, folyamatosan stresszeljük magunkat az értékekkel, miközben azon jár az agyunk, mennyi mindent kell majd ahhoz csinálni, hogy kiköszörüljük a csorbát.
  2. Sokszor könnyebb egyáltalán meg sem kóstolni egy süteményt, hiszen ha nem érzem az ízét, könnyebben tudok rá nemet mondani. Ha csak egy kicsit eszem belőle, rögtön felléphet a vágyakozás a mégtöbb irányába.
  3. Rendkívül nagy tapasztalat, rutin, is széleskörű "anyagismeret" kell ahhoz, hogy ránézésre megtippeljek egy olyan ételt, amit nem én készítettem, mind súly-, mind kalóriatekintetben. Nem minden esetben van mód a pontos adatok megismerésére, sokszor fordulhat elő, hogy tippelnünk kell, és lehetőleg pontosan.
Nézzük a "leszaromnap" aspektusait. Előnyök:
  1. Nem kell számolni, figyelni, tippelni, lehet nyugodtan enni, inni, hiszen az adott nap kívül esik a mért/vizsgált/egyéb módon tekintetbe vett intervallumból, így nem rontja el az értékeket, maximum közvetve.
  2. Játszhatunk, tesztelhetünk, próbára tehetjük magunkat, miből, mikor, mennyi elég, hogyan reagálunk az ízekre, a mennyiségekre, hogyan reagálunk az egészséges-nem egészséges dolgokra, lehet nyugodtan fehérlisztet, fehércukrot, alkoholt fogyasztani, megfigyelhetjük közben a testünk reakcióit, és értékes tapasztalatokat gyűjthetünk.
  3. Felfoghatjuk az adott alkalmat jól megérdemelt jutalomként is a mindennapokban tanúsított kemény és kontrollált magatartásunkért cserébe. Ez jó érzés, továbbá pedagógiailag is értékes lehet.
Hátrányok:
  1. Ha nincs kontroll, hajlamosak lehetünk túlzásba esni, és betegre enni magunkat. Ez semmiképpen nem lehet hasznos.
  2. Személyiségfüggő, de lehet, hogy valakinél hosszú távon nagyon kellemetlen hatású bűntudat alakul ki egy-egy ilyen alkalom után, ami szintén káros lehet.
  3. Ha "out of record" minden elfogyasztott falat, akkor könnyen abba a hibába eshet az ember, hogy "úgyis mindegy", és irracionális mennyiségeket megehet, irracionális körülmények között. Egy nap alatt senki sem fog visszahízni, ez biztos, de ha valaki úgy gondol magára, mint akinek táplálkozási problémái vannak, akkor ezen bármilyen irracionalitás csak ronthat
Sok szempont van még, most igyekeztem az általam leglényegesebbeket leírni. Nyilvánvalóan a jeles napokat megtartani egyedi dolog. Az, hogy ki mikor milyen módon lazít, sokmindentől függhet. Az adott személy hangulatától úgy, mint a személyiségétől, és nem utolsó sorban a körülményektől is. Az elmúlt időszakban nálam az "jött be", hogy az irányított elhajlás tipikusan akkor alkalmazható jól, ha mondjuk étterembe, vagy vendégségbe megy az ember. Az ilyen esetekben amúgy is van egy meghatározott koreográfia, az ember odafigyel magára, meg a másikra is. A leszarom-módszer pedig tipikusan az otthoni kényeztetéskor működik jól. Ha az asszony isteni finom süteményt csinál, ráadásul sokat, akkor nem mindig tartható az "eszek egy...na jó, kettő darab pogácsát"- elv. Ilyenkor lehet adni az érzésnek, és elereszteni a gyeplőt. Elvégre azok a lovak megérdemelnek egy kis szabad rohangálást. Úgysem szaladnak világgá, kirohangálják magukat, aztán szépen visszajönnek. De nagyon lényeges dolog, hogy ne túl sűrűn eresszük szélnek a pacikat...ne kanászodjanak el túlságosan :)

2 comments:

  1. Mondtam már, hogy szeretem olvasni az okfejtéseidet? Mondtam hát! :):):)

    ReplyDelete