Bringaút a tengerhez

 

Hát végre sikerült összehozni a tengarparti bringautat Marcival, amit már tavaly óta toltunk magunk előtt. reméltem hogy sikerül olyan konstellációt találni, hogy Marci is már túl legyen az érettségin, hétvégée is legyen (hogy Verus le tudja hozni a kocsit), jó idő is legyen, meg a bringák és mi is olyan állapotban legyünk, hogy kivitezhető legyen a dolog.

Reggel hétkor indultunk, én már előkészítettem a cucokat előző este...a szokásos történet: hátizsák, benne sok folyadék, kávé, egy szendvics, 2 banán, zsebkendő, szerszámok, 2 tartalék belső, 1 tartalékkülső, pumpa, pótkendők-és sapkák, egy kis törölköző.....ez így 5-6 kg, ami elég sok, de én magam sem vagyok pehelysúlyú, szóval ez már mit számít....

Dél felé indultunk Thurles-Holycross irányába, én kinéztem az első pihenőhelyet 35km után....meg is találtuk, de nem igazán volt alkalmas a pihenésre, leülni sem lehetett, csak formátlan nagy kövek voltak, meg rettentő sok gaz. A google bevitt minket valami erdős-mocsaras földútra, olyan kátyúkon kellett átmennünk, hogy volt olyan, hogy mindkét kulacstartómból kiugrott a kulacs :-o Ködös, párás nyirkos idő volt, nem volt melegünk. Még :)

Innen továbbmentünk Clonmel felé, és felcsatlakoztunk a Blueway-re, ami a Suir folyó partján kanyarog, ide szoktunk járni biciklizni máskor is. Szuper, mert nincs autósforgalom, szinte teljesen sík, a látvány leírhatatlanul szép, gyönyörű folyópart, szemben kastélyok, menetközben kis hangulatos hidak, és kb 5 percenként van pad, ahol lehet pihenni. Maga a blueway Clonmel és Carrick-on-Suir között húzódik, a közepe körül megálltunk egy padnál pihenni. Kaja, kávé....meg persze Ponginak is megmutattuk a helyet :)

Innen úgy gondoltam (hetvenvalahány km volt mögöttünk) hogy a vége felé 10 km-enként azért álljunk meg 5 percre pihenni, mert mégiscsak meleg lett közben (rajtam 5 réteg ruha felül)....úgyhogy továbbindultunk. Carrick-on-Suir után jött egy kényelmes 20km-es szakasz, nagyjából sík, néha enyhe lejtéssel...megállásra viszont nem volt lehetőség, ez egy rendes számozott nagyforgalmú főút volt. Láttam a telefonomon, hogy 4km múlva lekanyarodunk, gondoltam akkor majd utána csak meg tudunk állni. Hát a kanyar után egy brutál emelkedő jött, aminek nekimentünk, de egyszerűen nem lehetett látni a végét. Kb 5 perc után lehúzódtam, mert úgy éreztem, nem tudok tovább menni, pihennem kell. Az út mellet volt egy kőfal, a kőfal és az út között kb 40-50 centis gazos rész, na ide félretoltuk a bringákat, és a falnak dőlve lihegtünk pár percig. 

Továbbindultunk, de még kétszer meg kellett állni ugyanígy, kb 5-10 perc haladás után...mert csak felfelé vitt az út, és sehol egy kiállás, se egy pad, semmi.....csak a tűző nap, a meredek emelkedő. Túljutottunk valahogy a hegyen, és Waterford mellett kanyarodtunk rá az utolsó szakaszra. A nagy körforgalomnál láttam, hogy van egy öböl rögtön ahogy kijöttünk a körgorgalomból a széles útra, az öböl mögött járda, ami feljebb van, és egy épített sziklaperem választja el a járdát a főúttól. Ide lehúzódtunk pihenni. Konkrétan kiültünk a sziklaperemre, és a járda betonjára feküdtünk le nyújtózkodni kicsit. Ekkor már 100 km volt mögöttünk, meg a brutál hegy, amin át kellet jönni. A váltóm még mindig hegymenetben volt, csak ezután raktam vissza a nagyobb kerékre a láncot. Ez a pihenő nagyon jól esett, itt volt, hogy a fekete kötöttsapkámat már levettem a sisak alól...folyadékunk már nem volt sok, kaja volt még, de nem tudtam enni, mert hányingerem volt.

Szívverésem alakulása: (Karinak eltört a tracker-e ----okoskarkötő---, és vett másikat magának, ezt meg lehozta nekem, mondván én úgyis meg tudom csinálni. És tényleg. Megcsináltam, és azóta hordom, egész megszerettem....fitbit charge4, mindent mér, mindent tud, van benne gps, még fizetni is tudok vele, meg irányítani a spotify-t meg mindenfél egyéb dolgot....meg persze az időt is mutatja)

Innen továbbindulva már csak az utolsó 12 km volt hátra, a Tramore felé vezető rész már végig bringaúton vezetett, nulla emelkedéssel, tiszta fáklyásmenet volt. Ahogy közeledtünk, egyre inkább lehetett látni, hogy nyaralóövezetbe érünk, sok ember, eperárusok, bringások (már nem olyanok, mint mi, beduinnak öltözve, hátizsákosan, hanem félmeztelenül, sisak nélkül, gyökketővel poroszkálva az úton). A tengerpart parkolójába érve a töltésen ott állt Verus, és mosolyogva, integetve üdvözölt minket a célnál. Valahogy megérezte mikor jövünk, és pont kiállt a töltésre.

A kocsiban aztán levetkőztünk, átöltöztünk, bevágtuk a bringákat, és irány a part. Kellemes szellő, olykor tűző nap, rengeteg ember, igazi nyári hangulat volt. Elhevertünk, ettünk-ittunk, később Verussal elmentünk hoztunk mindenkinek Fish and chips-et is, aztán valamikor estefelé összekapartuk magunkat, és elindultunk haza.