Június

 Benne járunk a Júniusban, a blogommal szemben hűtlen vagyok, valahogy apadt a bejegyzési aktivitásom. Talán azért, mert nem történik semmi olyan, ami említésre méltó lenne - mármint a fogyás/súlytartás témakörében. Itt a nyár, én csak 8 kilót fogytam eddig január óta, pedig szerettem volna vagy húszat....de.

De...az van, hogy tizenéves tapasztalatommal a hátam mögött hozom a döntéseket. És Így ötvenévesen már nem akaródzik a durva koplalás. Márpedig nyilvánvalóan csak azzal tudnék ennyit fogyni. 2000-2500 körüli kalóriabevitellel nem, még akkor sem, ha mellette napi szinten edzek. És akkor már az ember elgondolkodik, hogy megéri-e. Hogy ad-e annyi pluszt az a mínusz X kiló(-nak a lehetősége), amennyi mínuszt elvesz az életemből a sok nemet mondás, a sok koplalás.

Azt hiszem nem. Végső soron a nagy igazság az, hogy kábé senki le se szarja, hogy Te hogy nézel ki, vagy hogy érzed magad. Vannak, akik kifelé élik az életüket, akiknek a legfontosabb az, hogy mások mit gondolnak róluk, és abban a szellemben élnek, hogy mindent ennek rendelnek alá. Még akkor is, ha csak talmi illúzió az egész.

Ismerek olyat, aki konkrétan úgy öltözik fel, hogy az utcára kimenve arról fantáziál, hogy mások mit gondolnak róla ha ránéznek, és látják a ruhákat, amik vannak rajta. Valahogy én meg azt gondolom, hogy kábé semmit sem. Hacsak nem annyira kirívó vagy, hogy a normál tartományból messze kilógsz....bármelyik irányba. Mert akkor persze megnéznek, ha százkilós pasi létedre mondjuk fűszoknyában, 47es ezüst körömcipőben, meg kis ezüst tiarával a fejeden ugrasz le kenyérért a Lidibe. De hogy most egy RalphLauren ing van rajtad, vagy egy sima kockás flanell....vagy hogy calvin klein zokniban vagy, vagy egyszerű fehér pamut sportzokniba.....hát szerintem az a francot se érdekel. 

No, én valahogy így gondolom a testképpel is. Hacsaknem vagy extrém kövér, vagy extrém sovány, úgyem bámulnak meg az emberek, nagyjából észre sem vesznek, mindenki csak magára figyel egyébként is. Szóval én zsákutcának tartom, ha valaki az motivál, hogy mások mit gondolnak róla.

Most írhatnám ide az utóbbi leg mainstream-ebb kirakat-pszichiáter csávónak, Jordan Peterson-nak az egyik pontját, hogy ne mások jelenéhez, hanem a saját múltadhoz mérd magad....de szerintem ezt már mások is mondták régebben, mert annyira evidens alapigazság.

Naszóval nálam sok újdonság nincs, végre jó idő van, és sokat megyek tekerni, a strava-n túlléptem a húszezredik rögzített km-t, 2015 óta....de ugye 2017 májusa és 2020 között nem mentem a balesetem miatt, úgyhogy igazából ez a húszezer km négy év összessége, ami szerintem nem is rossz (egy túlsúlyos ötvenestől) 

A cukrot viszont most már hónapok óta teljes mértékben kiirtottam az életemből, nem eszek/iszok olyat, amiben van hozzáadott cukor. Ha mindenképpen édességre vágyom, akkor jöhet valami cukormentesen elkészített édesség, vagy édesítőszeres termék.....C vitamin, D vitamin. glukozamin - ezeket továbbra is nyomom, hogy az ízületeim bírják a terhelést. Nemrég hosszúsági rekordot is döntöttem: 107 km-t mentem egy szuszra. Talán három alkalommal álltam meg 10-10 percre pihenni, meg enni-inni.

Egy hónap múlva megyünk nyaralni, már nagyon várja mindenki.