"Fitness hírek"

Olyan sok minden történt mostanában a házi eszközeim körül, hogy gondoltam leírom...Úgy kezdődött, hog az idén Januárban bevásárolt taposógépem elromlott. A Lidl-ben vettem, együtt az evezőpaddal (a kettő együtt egy használt kocsi ára volt LOL). Igaz, az evezőpad nekem annyira nem jött be, adtam magamnak egy hónapot, mindennap eltöltöttem rajta 30 percet a maximum fokozaton, aztán hagytam inkább....valahogy a hátam-derekamnak nem esett jól, úgyhogy megmaradt alkalmi használatra, illetve Verus és a Marci használgatta inkább. 

Na de a taposó....mivel nekem a régi, egyébként sokkal komolyabb Reebok C5.1e gépem már nagyon hangos volt (tekintve hogy a tappancsait fa-elemekkel kellett kipótolnom, ami nyikorgott már), így örömmel vettem birtokba ezt az újat, ami csöndes volt. (egy hónapig, aztán az is nyekergett kicsit, de persze nem annyira, mint a Reebok). Csakhogy most november végére megadta magát a léptetőmotor, nem volt hajlandó fokozatot váltani, ami elég baj, mert én a HIIT programot csinálom, ami pont a váltakozó intenzitásról szól.

Intézkedni kellett, merthogy egy ekkora gépet nem lehet csakúgy visszavinni a Lidlbe....úgyhogy fel kellett hívni valami központot, ott be kellett diktálni a blokk sorszámát, és visszahívtak, közölve, hogy sajnos nincs a raktáron nekik, így nem tudják kicserélni. Ígyhát visszavittük a boltba, ahol vettük, és visszakaptuk a vételárát.

Gondoltam akkor veszek másikat....de pofára estem, mert gondolom a Covid miatt el vannak szállva az árak, és sehol nincs készleten normális gép. Ezer euróért nyilván nem fogok venni egy szobagépet, viszont 3-400 körül, amiben max gondolkodtam volna, csak nagyon gagyik voltak, amik meg sem közelítik a régi Reebok-om majd' 20 kilós lendkerekét. Gondoltam, akkor hagyom a francba, és visszamászok a régire, majd hangosabbra veszem a netflixet, hogy ne zavarjon a nyöszörgése :)

Így is lett. Pár nap után viszont elkezdett billegni a taposórúd, mert nem volt elég szorosra húzva a csapágy, ahol a lendkerék tengelyére csatlakozik. Gondoltam meghúzom a csavart. 13-as crovafej, az első kanyarnál puff- letört a csavar feje. Szétszereltem, és mákom volt, mert maradt egy kis perem, ahol óvatosan, de nagy erővel ki tudtam hajtani a beletört csavart, és pótoltam egy újjal. Szuper. Pár nap után már a másik rúd is nagyon lötyögött, gondoltam, kicsit ráhúzok a csapágy csavarjára. Nem nagyon, nehogy beletörjön, csak egy kicsit. Beletört. Na ez viszont úgy, hogy nulla perem maradt. Megpróbáltam kifúrni, de a fúrószár is beletört, úgyhogy feladom, szájé, ennyi volt. Kuka. Végeztem vele.

Kardiózni tehát előkapartam a szobabringámat, ami egy Pro-Form, elég stabil cucc. Igenám, de az első menet után éreztem, hogy kissé bizonytalan a nyereg a fenekem alatt. Leszereltem, persze hogy rommá van törve a műanyag rész, de több vonalban is, végig. Persze nem találok alkatrészt a neten sehol, így nem kevés szenvedéssel, de valahogy felszereltem rá egy normál biciklinyerget, hogy azért tudjam használni valahogy. És persze újra elkezdtem nyomni az evezőpadot....mármint húzni :)

Mellette a súlyzós edzéseknél is sikerült áttörést hozni. Utáltam már, hogy egy bicepsz-tricepsz szuperszett gyakorlathoz fel kell vennem csuklóvédőt, könyökvédőt, kesztyűt....komolyan úgy néztem ki, mint valami robotember. Mindezt azért, mert az öreg, elbaszódott ízületeim nem bírják a terhelést. Scott padon 42 kiló, 4X8 as szériában....és nem a karom nem bírja, hanem a csuklóm meg a könyököm. Utálatos dolog. Tomi fiammal átbeszélve hallgattam az ötletére, és lejjebb vittem a súlyokat, és megnöveltem a szériákat. 4 X 8 helyett 6 X 12 vel dolgozom, és mivel a súlyokat kb 30-40% al csökkentettem le, így összességében véve több kilót mozgatok meg egy edzés során anélkül, hogy leterhelném az ízületeim. Tehát az izom van megdolgoztatva, és nem az ízület!

Közben, kvázi-edzés gyanánt volt egy kis kerti menet is....A történet dióhéjban a következő: Augusztusban rendeltünk a kerti tartályba ezer liter kerozint. Általában nem szoktunk ennyit, csak a fele mennyiséget, de most jó áron volt. Azonban meghökkenve vettük észre, hogy a tartály a súly miatt eldeformálódott, és elkezdett szétnyílni.....

amitől pánikba estünk, mert ha szétdurran, akkor nemcsakhogy a kertünkbe távozik az iszonyat mennyiségű kerozin, de el is bukunk nem kevés pénzt, hiszen azért ez elég drága üzemanyag. Azonnal hívtuk a tulajt, de ő elérhetetlen....hívtuk az önkormányzatot is (hárman állunk szerződésben), de az önkormányzat azt mondta, hogy ők nem tehetnek semmit, keressük meg a tulajt, és mondjuk meg neki, hogy nagyon komoly környezetkárosítási bírságot kaphat, ha a kerozin kiömlik a földbe. A tulajunkat azért nehéz elérni, mert aki szerződésünkben szerepel, azt sosem láttuk, sosem beszéltünk vele. De van egy testvére...asszem....akinek megvan a száma, de nem mobil, hanem vonalas, viszont nagyon öreg ember. Türelmesen hívogatni kell, és elmagyarázni mindent mint egy ovisnak, már ha felveszi a telefont....és akkor ő szól a két fiatalabb tesójuknak, akik amikor majd ráérnek, idejönnek, és csinálnak valamit.

 Ez a metódus. Tudom, viccnek hangzik, csak már néha nehéz röhögni rajta....ráadásul a két fiatalember, akit mi dópoknak hívunk....hogy írjam le....ápolatlan és végtelenül egyszerű emberek, nagyon vastag akcentussal...igen nehéz velük kommunikálni. Na mindegy a lényeg, hogy mi tiszta idegben voltunk, telefonáltunk mindenkinek orrba-szájba, és végül sikerült elérni, hogy a két dóp idehozzon egy másik, üres tartályt, és letegyék a földre az eldeformált tartály elé. Az eldeformálódott tartályunk nem a földön van, hanem egy kb. méteres kis kőállványon, az alján egy csap, abból megy a cső a föld alá, és a föld alatt megy a ház tövében lévő kazánhoz. Mikor letették ezt a másik tartályt, én kérdeztem hogy és akkor most mi lesz? Adtak egy 20 literes kannát, hogy hát akkor szereljem szét a csapot, tegyem alá a kannát, és 20 literenként engedjek le a kerozinból, és töltögessem át a földön lévő másik tartályba.

Így is lett, az ezer liter felét áttöltöttem a másik tartályba, így a meglévő aktív tartályunk kevésbé lett deformált, hiszen megszabadítottam 500 kilótól. És már akkor eszembe volt, hogy de mi lesz majd, ha kifűtöttük azt az 500 litert, és kéne az a másik 500 liter, ami a földön lévő tartályban van....gondoltam, hogy majd szólunk a tulajéknak megint, hogy akkor hozzanak egy új tartályt, cseréljék ki a deformálódott régit, szivattyúzzák át a földön lévő másik tartályból a kerozint, és vigyék a picsába a deformálódott régi tartályt, meg a földön lévő másikat is. Aha....hogyne.

Hát eljutottunk odáig, hogy elfogyott a kerozin. Szóltunk hát a tulajéknak....de ezúttal még esti fény sem sem volt,....konkrétan nem válaszolnak, nem jönnek. Viszont fűteni kell. És nem fogok többszáz euróért venni egy kerozin szivattyút, amit aztán a hajamra kenek, mert nincs rá szükségünk....ugyebár ez teljes mértékben a tulaj hibája és felelőssége, hiszen ezek a műanyag tartályok általában 10-12 évet bírnak ki (utánanéztem)....és biztos hogy annak idején nem újként szerelték ide, hanem használtként, így ki tudja, milyen idős lehet (nincs rajta azonosító). 

Úgyhogy valamit ki kellett találni. Van nekem egy kis olajszivattyúm, ami arra szolgál, hogy azokon a kocsikon, ahol be van rohadva az olaj-leeresztő csavar, ott is lehessen olajat cserélni. Kis vékony csövet le kell dugni a nívópálca helyén, és kiszipkázza az olajat. Persze nem tökéletes megoldás, de azért valamit mindenképpen ér. Gondoltam ennek a segítségével ki lehetne szipókázni a kerozint a tartályból. Már el is készítettem a szerkezetet (kellett egy rúd, amihez a csövet hozzárögzítem, hogy irányítható legyen...de aztán eszembe jutott, hogy amikor az akkumulátorra teszem a csipeszt, ott keletkezik egy kis szikra, és nem szeretném, hogy a kerozingőz berobbanjon.....úgyhogy ezt a megoldást elvetettük.

Jött a B terv: a földön fekvő tartály alján is van egy csap. Az alá ások egy gödröt, ami alá befér egy kis 5 literes benzinkanna. Szerkesztek egy csövet a csap és a kanna közé, és elkezdem leereszteni 5 literenként az 500 liternyi kerozint, és átöntögetni az emelvényen lévő tartályba, ami a fűtésünkre van kötve. Így biztonságos, ám kétségkívül igen macerás és időigényes. Úgyhogy végül így csináltam meg, kb 6 órai munkával, 5 literenként leeresztve-elzárva-felemelve-átöntve-visszarakva-kinyitva...stb....nagy élmény volt. 

Egyfajta edzésnek ez is megtette :)