Azt hiszem, sokat elárul az egyéniségemről, a jellememről, úgy általában véve az egész életfelfogásomról a tény, hogy tegnap felraktam a biciklimet a hirdetési oldalakra, hogy eladó, és ma meg nemhogy eladtam volna, de vettem még egyet.
Kifejtem: Úgy látszik ez az én dilemmám olyan, mint az idétlen időkig című filmben a tél: soha véget nem érő...mert egészen eddig a pillanatig nem tudom, hogy megmaradok-e bringásnak, vagy nem. Úgyhogy kicsit a Sors-ra bízva a dolgot, feltettem a hirdetést. Elég magas árat megszabva, ami ugyan korrekt, de csak annak éri meg, aki érti és értékeli azokat az extrákat, amiket ráraktam. Aki csak magát a típust-állapotot nézi, az kaphat fele ennyiért is ilyen biciklit.
Viszont ha nem adom el, illetve ameddig nem adom el, addig nyilván használni fogom. Szembe jött velem ez a másik Merida az egyik hirdető oldalon, és tudom, hogy Kari majd Augusztusban, amikor felköltözik Dublinba, akar majd biciklit venni. Szóval gondoltam egyet, és megvettem most...csakhogy legyen itthon, ha Verus vagy Kari menni akarna...aztán majd ha Karinak kell, elviszi magával Augusztusban. A bicikli jó állapotú, rendben van, és nagyon jó áron hirdették.
Elmentünk, leteszteltem (szakadó esőben az S méretű női bringán biztos épületes látvány voltam az autósoknak...még jó, hogy nem ütöttek el. Megint. LOL), minden fasza.
Úgyhogy most tudunk egyszerre Verussal menni, hasonló jellegű kerékpárokkal, és ez tök jó. Mondjuk az már nem annyira, hogy hetek óta retek az idő, de hát reméljük ez majd változni fog azért :)
2 comments:
Tök jól néztek ki együtt a képen, már csak ezért is megérte megvenni.:):)
Az meg egy plusz, hogy most tudtok együtt is menni bringázni, de jó! ♥
:) Köszi! :)
Post a Comment