Jó esetben az embernek mindig vannak céljai, ami felé halad. Persze, van, hogy soha nem éri el, van hogy megváltozik menet közben maga a cél...átalakul, vagy semmivé foszlik, vagy értelmét veszti, vagy csak egyszerűen valami egész más lesz. De meggyőződésem, hogy szükséges valami felé haladni, kell hogy legyen valami kvázi értelme az életnek.
Ha nincs cél, akkor csak sodródik az ember. Ha egy döntést kell meghozni, ha válaszút elé kerül, akkor nem ő dönt, hanem arra megy tovább, amerre viszi a szél. A körülmények, vagy más emberek, vagy más áramlatok. Ha viszont halad valami fel, akkor az élet ilyen helyzeteiben úgy dönt, hogy közelebb kerüljön a cél felé.
Bizonyára sok embernél ez nagyon tudatos, másoknál inkább ösztönszerű. Lehet-e létezni cél nélkül? Hogyne lehetne. Jó-e az? Biztos van, aki afféle csavargó, cigány-lelkű, hogy kifejezetten szereti, ha csak úgy lézeng a világban. A világirodalom tele van ilyen figurákkal, és nem ritkán ezek pozitív hősként vannak karakterizálva.
Az életmód-témában biztosan nem lehet előremozogni cél nélkül. Pont arról szól az egész, hogy nemcsak ki kell tűzni a célt, de stratégiát is kell alkotni az eléréshez. A 'hogyan'-hoz. Ezt ugyebár sodródva, bohém csavargó attitűddel nem lehet megcsinálni. Ha valakit olyan anyagcserével vert meg a Jóisten, hogy túlsúllyal küzd mindig, akkor egyszerűen megkerülhetetlen a céltudatos törekvés, és a kontrollált lét, ha kézben akarjuk tartani a dolgokat. Ez biztos, hogy tény.
Nyilván a cél felé haladás is fontos, hiszen ez maga az élet. A hippik jelmondata volt, hogy az élet célja maga az utazás, mert az út végén ott a halál. Mindannyiunk végső állomása. Az biztos, hogy életünk legvastagabb részét ezen utazás tölti ki, tehát egyáltalán nem mindegy, hogyan haladunk ezen az úton. Sanyargatjuk magunkat keményen, billegünk mint rigó a dögön, húzd meg ereszd meg jelleggel, kötéltáncosként egyensúlyozunk, három kemény lépés után hanyatt dőlünk és nyavalygunk...végtelen variáció van, minden élet egyedi.
Szerintem fontos, hogy figyeljünk arra is, hogy meglássuk ezen az úton mindazt, ami jó, képesek legyünk megragadni a napot, és nem vakon menetelni előre. Fontos, hogy tudatos, kontrollált életvezetéssel haladjunk, és tisztában legyünk azzal, minek mennyi az ára. A cél sokszor alakul, mozog, változik, mint egy képlékeny massza. Az életünk viszont csak egy van, egyszer van sanszunk végigmenni azon az úton, ezért különösen nem mindegy, hogyan tesszük.
1 comment:
Ismét elgondolkodtató, jó írás.
Post a Comment