Újabb bringa-story

Áldás volt a jó idő pár hete, viszont az elmúlt napokban kifejezetten esős, csúnya idő volt, amikoris nem lehet odakint bringázni. Sajnos. De szerencsére pár napja megfordult a dolog, és megint jó idő van. Örültem neki, tekintve, hogy el kellett vinni a kocsit a szerelőhöz, mert idegesítő nyikorgás jött néha a kerék felől, és nem sikerült rájönnöm, mi lehet....namost a szerelő 5 km-re van, tehát bringával kell menni-jönni, és azért esőben az nem annyira vicces.

A kocsi még aznap kész is lett, valamelyik fékbetét mozdult el, ennyi volt a gond, a szerelő helyrerakta, átnézte, megtisztította. Bringára is pattantam, és elgurultam ért. Mikor hazaértem, kiszedtem a biciklit a kocsiból, és arrébb toltam, mikor érzékeltem, hogy mintha fogná a fék a kereket. Jobban megnézve döbbenten vettem észre, hogy nyolcas van a kerékben. Ami azért hihetetlen, mert két balesetem is volt vele, de a kerék mindig egyenes maradt.

Persze körbementem a srácok között, véletlenül valaki nem zakózott egy embereset a bringával, de senki. És akkor jobban megnztem ...és tádámm....kiszakadt a küllő, de úgy, hogy kitépett egy darabot a felniből is : - O 

Hát mit mondjak...nem vagyok boldog tőle. Most vehetek új kereket, és persze megint kell két újabb szerszám, hogy a kazettát át tudjam rakni, ami gyakorlatlag ugyebár új ezen a mostani keréken. Juhéj újabb 100 euró....az idei szezonban akkor már 400 eurónál tartok, ami a bringa új árának majdnem a fele.

Persze azért ez sem olyan egyszerű...a hozzánk közel eső üzletben ugyanis nincs, de Limerickben találtam, úgyhogy Tomit kértem meg, hogyha úgyis jön holnap, ugorjon be a boltba, és vegye meg nekem. Közben az idő gyönyörű, és mehettem volna ma is valamerre...dehát ez van.

Egyébként horror-sztori...tőlünk nem messze egy 10 éves kisfiút gázoltak halálra...biciklivel. Nem tudok erre mit mondani. Nagyon utálom azokat az autósokat, akik nem veszik emberszámba az úton haladó bringásokat :-(

(T)Enni vagy nem (T)enni...

Zavaróan sokszor látom, amint a 20 éves, vékony kislány öntudatos fejjel mutatja a gyakorlatokat azoknak, akik túlsúlyosak és fogyni szeretnének. A mai világ hirtelen tele lett ilyen  kis fiatal megmondó és megmutató emberekkel, akik épphogy kiérve a kamaszkorból, tojáshéjjal a fenekükön anyáskodva oktatják a népet. Valamiért a lelki szemeim előtt azt látom, hogy a többségük simán leszarja, mit és mennyit eszik, a heti háromszor negyedórás jóga/aerobik/mittudoménmi elvégzése mellett pontosan ugyanazt a junk kaját, vagy fehér lisztes péksüteményes étrendet követi, amit a húszévesek nagy többsége. És közben elszörnyűlködve döbben le azon, hogy aki kövér, az már mennyit zabálhat..?? 

Persze mindenki úgy boldogul, ahogy tud, nincs ezzel bajom végülis. Abból főzünk, ami van otthon. Ha genetika, akkor genetika....abból is lehet pénzt/karriert/sikert/bizniszt csinálni. Ami zavar engem inkább, az az, hogy közben elterelődik a figyelem arról, ami viszont a valóság. Nem állítom természetesen, hogy ez törvényszerű, mindössze annyit mondok, nagyon sokszor van az arcomba tolva, és ...igen ..., irritál.

Nyilván sokan látják a boldogulást abban, hogy akkor ők most hirtelen személyi edzők meg életmódtanácsadók lesznek. Kábé nulla tapasztalattal és szakértelemmel, de csinos vékony testalkattal a tarsolyukban. De a legtöbbjüknek fogalma nincs arról, amin valakinek keresztül kell mennie egy valódi életmódváltás során. Nagyon tudják a trendi gyakorlatokat, mérhetetlen öntudattal, önbizalommal menetelnek, közben arrogáns szűklátókörűséggel fűszerezik meg a dolgot. Sajnos.

Persze oda-vissza megy ez a dolog. Vannak, akik a fenti példám szerint szerencsés genetika mellett normál étrendet követve el nem tudják képzelni valakiről, hogy úgy kövér, hogy náluk kevesebbet eszik, és vannak persze olyan kövérek is, akik mindent a genetikára fognak...vagy a hirtelen semmiből előbukkanó pajzsmirigyre, hormon-rendellenességre, stb.

Az is igaz, hogy sokkal erdményesebben lehet valakit az aktivitással motiválni, mint a passzivitással. Láttuk, hogy a Covid-19 járvány miatti "Maradj-otthon" sem ment rendesen a legtöbb országban. Jó, nyilván ebben benne van az emberek "nekem ne mondja meg senki mit csináljak" hozzáállása is...de az életmód-témában sokkal inkább azt tartom valószínűnek, hogy a "ne csinálj semmit" doktrína azért nem működik, mert úgy nehezebb átverni saját magunkat. 

Mire gondolok? Hát arra, hogy futok két kört a ház körül, és utána elégedetten ülök le a tévé elé a tál sült krumplival, mert hát ledolgoztam, megérdemlem, hogy megegyem. Vagy hogy lementem a haverokkal/barinőkkel a terembe/zumbaedzésre/akármire, lötyögtem ott egy jó félórát, mondjuk hetente háromszor, és követek mellette egy normál étrendet, eszem amit megkívánok, merthát kérem, én sportos életmódot élek. De átverem magam, mert ha csak nem kiszámolom a bevitt és az elégetett kalóriákat, masszív energiatöbbletet tolok, és úgy meg nem fog menni a lefogyás. Na ilyenkor elő lehet húzni a genetikát, a hormonokat, meg a "vastagcsontúságot"....

A saját tapasztalatom azt mutatja, hogy a mozgás-edzés a fogyásnál nemigen játszik szerepet. Nem mondom, hogy semennyire sem, de semmiképpen nincs számottevő jelentősége. Az emberek általában nem tudják, vagy inkább nem szeretik a kalóriákat számolgatni. Az ugyanis macerás, bonyolult, néha kellemetlen is lehet. Sokkal kézenfekvőbb beállni egyfajta életmódra, és az eredményt ráfogni valami  másra. Valam olyanra persze, amin mi sajnos nem tudunk változtatni. Mint például ugye a genetika vagy az anyagcsere.

Ha valaki le akar fogyni, akkor koplalnia kell. Én ezt tapasztaltam az elmúlt 10 évben. Tudom, ez szar. Akkor is ez van. Ha már elértük azt a súlyt, amivel elégedettek vagyunk, akkor jöhet az a rész, amikor nem kell koplalni, hanem egy sok mozgással és egészséges-kontrollált étrenddel fenntartható az eredmény. De az én esetemben amint ez alól kiállok, mert nyaralunk, vagy mert elegem van, vagy mert lesérültem és nem tudok edzeni...nos abban a pillanatban elindulnak a kilók felfelé, és nincs más, marad a jó öreg koplalás :)

Ennek is megvan a maga bája, mindamellett, hogy persze a nehézségei is. De például az edzés és az evés ideje alatt lehet mást csinálni...rendet rakni a garázsban, kifesteni a lakást, mittudomén. Ha az ember egyedül él, akkor az edzés és az evés mellé mint elfoglaltság oda lehet tenni a vásárlást és a főzést is, hiszen ha koplalunk, lényegesebben kevesebb időt kell ezekkel eltölteni.

Dilemma

A bordaközi izmok gyógyulása nagyon lassan megy végbe, mert a folyamatos légzés miatt az izom lassan tud regenerálódni. Emiatt még mindig urvára fáj az oldalam, ha mély levegőt veszek, vagy ha olyan erőt fejtek ki, amihez kell az az izom. Azon az oldalamon nem tudok feküdni, és ha hanyatt fekszem, valahogy akkor is nyomódik, és fáj. Ha a másik oldalamra fekszem, akkor nem fáj...csak a vállam, ami a 3 évvel ezelőtt balesetem óta már nem a régi....szóval szarul alszom, és furákat álmodom. Például, hogy vízben vagyok, és úszás közben fel kell jönnöm levegőt venni, vagy hogy hatalmas szarvasmarhák akarnak rám esni, és én félek, nehogy agyon nyomjanak :):):)

Na mindegy, a lényeg, hogy lassú a gyógyulás, hozzá kell szoknom ehhez a szarhoz. Viszont tegnap megreszkíroztam egy 30 kilométeres kis bringázást. Nagyon jól esett maga a mozgás, de tény, hogy ma azért érzékenyebb az oldalam, szóval lehet, hogy nem volt jó ötlet. Minden bukkanónál ugyebár belenyilall a bordámba az érzés, ha tekerek.

Közben nem messze tőlünk a napokban halálra gázolt egy 60 éves bringást egy traktor. Tegnap több alkalommal is ment el mellettem ilyen mezőgazdasági jármű, de olyan bazi nagy, hogy alig fért el az úton. Ilyenkor azért bennem van a félsz, hogy el ne sodorjon....észre sem veszi, nekem meg szájé....

Billeg bennem folyamatosan ez az egész, hogy talán hagyni kéne az egész úton-biciklizést a icsába....össze kéne rakni az összes biciklit, és minden tartozékával együtt eladni a francba, és maradni az indoor edzésnél...nem tudom. Közben nem akarok a srácaimmal se kitolni....mindenki szeret bringázni, ráadásul Marci most újít fel egy régi mountain bike-ot....most tiltsam meg nekik? Mert ha én úgy határozok, hogy kérem ez életveszélyes dolog, akkor nyilván őket sem engedném.

Közben meg hülye sem akarok lenni, és megfosztani őket és magamat a kerékpározás nyújtotta örömtől...a mozgás szabadságától....Nyilván nem ugyanaz, hogy az ember házon belül tapos vagy teker vagy evez. Olyan nehéz megtalálni a határvonalat, mi a túlzás, és mi a felelősségteljes kockázatvállalás. Ha mondjuk Skandináviában élnénk, vagy Hollandiában, ahol azért kultúrája van a biciklizésnek....vagy akár írhatom a Németeket is....de itt egyszerűen máshogy gondolkodnak az emberek. Sokszor a biciklist konkrétan észre sem veszik. Vagy csak egyszerűen semmibe veszik. Milliószor volt, hogy ember irányította a kamiont, hogy tolasson ki az útra, ahol épp jöttem, és hiába látta a fószer, hogy jövök, nem intett a kamionnak, hogy várjon....nekem kellett megállni, és megvárni, míg kitolat és elindul, pedig mint jármű, nekem lett volna előnyöm.

Nem tudom...pont most jött Jancsi, hogy elmehet-e biciklizni...az utóbbi időben rákapott, én meg tökre örülök, hogy végre sportol valamit, olyan kis csenevész....persze ilyenkor végigsorolom neki az összes intelmemet, mire vigyázzon, hogy menjen, tartson távolságot, nézzen maga mögé, stb.... de folyamatosan idegbe vagyok, amíg haza nem érnek épségben....

Ma kifejezetten bringás idő van amúgy....de nem mentem el...helyette csináltam egy 120 perces HIIT edzést az elliptikus traineren....kardiónak az is megteszi

Kényszerpihenő - bringaszerelés

Miután tegnap sikeresen felkentem magam az előttem haladó autóra, így ma pihennem kell, mese nincs. A mellkasomban a legváratlanabb mozdulatokra jön a fájdalom, a jobb combom meg olyan, mintha tizenötszörös izomláz lenne benne, szóval sántikálok, és néha váratlanul feljajdulok...amúgy urva vicces :)

Viszont ma végre a csavarok is megjöttek a lánckerékhez. Ugye maga a kerék már megjött, meg a szerszám is, ami a csavarokhoz kell, de  csavarokra még várnom kellett. Úgyhogy neki is estem, és kicseréltem a lánckereket is....úgyhogy most kérem vadiúj a lánc is, a lánckerék is, és a kazetta is...tulajdonképpen az egész hajtáslánc ki lett cserélve. A 34-es lánckerék nem, mert annak semmi baja, ugyanis SOHA nem használom sem én, se a srácok...mindig csak az 50-esen van a lánc, így csak az kopott el szegénykém....

Ja és tök jó, mert az új csavarok már nem olyanok, mint a gyári, sima imbuszkulcsokkal szerelhető, nem kell hozzá spéci cucc. Mindegy, legalább már az is van, ahogy a lánc miatt is vettem láncszem kipréselő akármit.

Íme az elmúlt hetek egyenlege:

• 2 külső gumi (Maxxis Detonator) - 82€
• 4 belső gumi (Decathlon) - 15€
• Lánc (KMC X8) - 44€
• Fékek - 10€
• Kazetta csere - 70€
• Lánckerék, csavarok, szerszám - 66€
• Láncleszedő - 15€

Szóval sikerült egy gyenge 300€-t rákölteni a biciklire, juhéj. De még szívem szerint vennék nyerget, új lámpákat, ja és a balesetben eltörött a mobiltartóm is. Ezenkívül a sisakjaim mind 3 évesek, és a bringáscuccaim is. Megnéztem egy olyan bringásnadrág, ami kantáros (tehát azért tök jó, mert nem lóg ki az ember dereka)...60€-nál kezdődik...most mondjam, hogy azt, ami nekem van és tök jó, azt 5€-ért vettem az aldiban leárazva valamikor3-4 évvel ezelőtt ? :D:D:D

Szóval meg kell állapítanom megint, hogy a bringázás nem olcsó mulatság. Néha eszembe jut, de jó lenne venni még 3 vagy 4 biciklit, hogy az egész család együtt mehessen majd normálisabb távokra és normális tempóban....de nincs rá mondjuk többezer euróm, mert kábé ennyibe kerülne, mire minden megvan...

Mondjuk lényegtelen is, mert momentán nem lehet kapni egész Írországban biciklit...konkrétan az üzletekben nincs raktáron sehol, legfeljebb elektromos 3500€-ért, vagy valami elképesztő tizenezereurós szuperbringák....na azok vannak. Mezei 3-4-5-6-800€-s kategóra az kérem szájé (Cyla (r) )....az nincs sehol. Szóval ha akarnánk, akkor sem lehetne megvalósítani ezt az én régi dédelgetett álmomat.

De az élet már csak ilyen. Szerintem mindenkinek van valami olyan vágya, ami soha nem teljesül....meg kell tanulni ezzel együtt élni. Ennél nagyobb bajunk sose legyen :)

Vajon van-e

..bármiféle összefüggés abban, hogy pont ma, amikor 3 évvel ezelőtt elütöttek biciklizés közben...szóval pont ma megint volt egy balesetem. A szokásos köreimet róttam, mert ugye kilométerkorlátozás van...és az egyik kereszteződésnél, ahol én balra kanyarodva haladok tovább, előttem egy autó vészfékezett, és irányt váltott, (mert észrevette, hogy az egyenesen haladó szakasz le van zárva, melósok dolgoztak valamin) mivel rádöbbenhetett, hogy nem tud egyenesen tovább menni. A vészfékezés miatt én felkenődtem a kocsi hátuljára, már nem tudtam megállni. Így felcsapódtam a kocsira, majd onnan le a betonra. A jobb combom és a bal mellkasom tompította az ütést, ezek eléggé fájnak, a jobb térdemen egy jókora horzsolás lett. 

A fehér volvo s90 (2017-es) meg sem állt. Az emberek nagyon segítőkészek voltak, összeszedték nekem a széthullott hátsó lámpát és kérdezték jól vagyok-e, minden rendben. Telefonon hívtam Verust, Karival jöttek, és összekanalaztak. Most itthon fekszem, mindkét lábamon jéggel....és azon gondolkodom, vajon van-e összefüggés?

Május hónapban több mint 1300km-t tettem meg, csak ezen a körön, összesen több mint 11ezer km-t rögzítettem a strava-ban az elmúlt évek során. És ahogy a 3 évvel ezelőtti balesetemnél, úgy most is azt gondolom, nem én vagyok a hibás. Ha valaki hirtelen befékez és elém húzza a kocsiját, akkor nincs mit tenni, felkenődök rá. Nem lehet egy tizedmásodperc alatt nullára redukálni a bicikli sebességét. A strava szerint kb 15km/h-s sebességgel csapódtam be a volvóba.

Amúgy jól vagyok, a jobb combom nagyon fáj, ha megmozdítom a lábam, és a mellkasom is szúr ha levegőt veszek, de nem vészes.

Orvoshoz nem megyek, mert covid járvány van. Rendőrségre megint nem megyek, mert nincs kedvem bizonygatni az igazam úgy, hogy se kamerafelvétel, se beismerés nincs, ráadásul a rendszámot sem láttam teljesen csak az első két karaktert....szóval ez most ennyi.