Wednesday 22 April 2020

Még mindig a vírus

Sokan mondják, a világ már nem lesz soha olyan, amilyen volt a vírus előtt. Ha valamennyire túl is leszünk ezen, mi, akik túléljük, tuti, hogy nem fogunk már ugyanolyan fesztelenül ölelkezni/pusziszkodni másokkal....és talán csak maszkban engednek be bármilyen publikus helyre, nem tudom. Nem tudom, milyen lesz majd beülni egy étterembe, vagy elmenni valami rendezvényre, de szerintem ezt rajtam kívül mások sem tudják.

A sportolást is ugyebár lekorlátozták 2km-re....tehát hiába van jó-idő, maximum itt a kis clooney-körömön tudok biciklizni, ami 5,4 km, és a legtávolabbi pontja 2,1 km-re van a házunktól, tehát éppen hogy beleférek a keretbe....megyek is, amikor tudok....viszont elképesztő, milyen mennyiségű ember mozog ezen a karikán....kutyát sétáltatnak (van hogy négyen is egyszerre egy kutyát), babakocsit tolnak, kocognak, bringáznak, lovagolnak...szóval nagyon kell figyelni. nem lehet ész nélkül tekerni a pedált, oszt száguldozni....kedvencem volt a maszkban kutyát sétáltató pali, aki az úttest egyik szélén, komótosan haladt, kezében a póráz (flexi), aminek a végén a kiskutya vele párhuzamosan, az úttest másik szélén.

Senki nem tud semmit, találgatás megy mindenhol. Nekem elég lesújtó véleményem van az ír politikusokról....meggyőződésem, hogy tesze-tosza töketlen banda, és csak annyit tudnak hogy majmolják a nagytesót, Nagy-Britanniát....pedig ugye 500 évig voltak elnyomva, de valahogy még mindig nem sikerül leakadni róluk....

Ezt a bejegyzést régebben kezdtem el, talán 2 hete, most folytatom...a helyzet annyiban változik, hogy látható/érezhető módon mindenkinek tele van a hócipője ezzel a bezárkózással, az emberek is nehezen viselik, a gazdaság is nehezen viseli, szóval szerintem az lesz a következő lépés, hogy szembe menve minden logikával meg ésszerűséggel, szépen lazítani fognak sorra egymás után az országok, és nagyjából le lesz szarva, ki hogyan fertőződik majd meg.

Mindenki stresszel, és eszik. És főz, és süt. Lehetne sportolni is persze az embereknek, dehát ahhoz nem is tudom, emberfeletti türelem kellene, meg kitartás, ugyebár, namost az sokaknak nincs. Nekem se mindig. Ma sem volt kedvem kimenni biciklizni, meg tegnap sem...de nyilván ha nem esik az eső mennem kell, mert egyrészt addig is legalább nem vagyok a 4 fal között, másrészt meg talán valamivel mérsékelni tudom a feljövő kilók mennyiségét. 

Napi két óra minimum amit magammal szemben elvárok, kardiómozgásból. Ha jó idő van, bicikli itt körben, ha rossz idő, akkor taposás a netflix előtt. Viszont hat emberre kell főzni, és fullos üzemben. Mert amikor még normális életünk volt, a gyerekek sokszor ettek nem itthon, meg nem is ettek, mert el voltak foglalva mással....de azért 3 kamasz+1 felnőtt kettőnk mellé elég zorall tud lenni. De semmi gáz, megoldjuk.

Szetrintem nagyon sok ember, aki küzd a súlyával, most nehéz időszakot él át. Mert egyrészt enni ugye kell, másrészt  rengeteg gond van, sokaknak a munkahelyük térdelt le, másoknak családi helyzetet kell kezelni, gyerekkel kell tanulni, van ahol anyagi gondok vannak....szóval stressz stressz hátán, és sok a stressz-evő. Én magam is olyan vagyok, ha idegbe vagyok (cyla (r) ) akkor a vasszöget is megenném....

Szóval lesz itt még mindenkinek mit helyrehoznia, csak éljük túl, és legyünk túl rajta egyszer....! 

2 comments:

Lazac said...

Igen, ez mind igaz amit írsz. Valahogy az ember kedve is egy idő utána béka segge alá kezd konvergálni, és ez azt hozza magával pl nálam is, hogy inkább döglök itthon, mert kimenni azt nem lehet akárhova, ahova szeretnék. Ahova meg lehet, itt a lakótelepen annyi ember van, hogy a tökömnek van kedve kimenni.A kajáláson is épp tegnap gondolkodtam el, hogy most, hogy még boltba sem járok, a szerencsétlen lányommal csak a legszükségesebbeket hozatom haza. Így kevesebb zöldséget, gyümölcsöt eszek és sokkal több kenyeret, az meg ugye hízással jár, plusz még a kevesebb mozgás. De most úgy tűnik fény gyúlt az alagút végén,.mert a kolléganőm falujával van egy zöldséges, akik eddig a Vásárcsarnokba jártak, de azt is bezárták. Hogy ne menjenek tönkre, lehet náluk rendelni, a kolléganőm meg elhozza nekem. Halleluja.:):) Ti is jól megoldjátok, mert muszáj. ♥♥♥

Alan said...

Gondolom mindenki megtalálja előbb-utóbb a jobb megoldásokat....legalábbis remélem. az első sokk után nyilván....de az elején a nagy ijedtségben senki sem arra gondol, hogy jaj, mi lesz az egészséges életmódommal....Köszi a kommentet! És kitartást! :)