Viszonylagosan

Tegnap a Baló műsorát hallgattam elalvás előtt a tévében. Egy amerikában befutott magyar sráccal beszélgetett, aki a bostoni egyetemen tanít, és akinek most jelent meg könyve a sikerről. A beszélgetés éppen arról folyt, hogy mi is a siker. Hogy mi van a szó mögött....milyen jelentés. A srác arról beszélt, hogy a siker elsősorban a teljesítményt jelenti, és azt, hogy az a hálózaton keresztül hogyan értelmeződik. Tehát hogy amikor a teljesítmény önmagáért beszél, mert mondjuk egy sportoló X időn belül teljesít egy távot, akkor egyértelmű a siker ténye. De minél inkább relatív vagy szubjektív a teljesítmény, annál inkább függvénye a siker annak, hogy azt az adott hálózat (társadalom) hogyan ítéli meg, és hogyan értelmezi. Legalábbis számomra valami ilyesmi jött le, amíg el nem aludtam....

És azt gondolom, hogy ez baromira így van. Olvastam ma egy érdekes kommentet, valaki keresett egy embert, trainert, módszert, mert le akar dobni 20 kilót...de olyat ajánljanak neki, aki tényleg tuti. Mert próbálta már ezt is, azt is, de egyik sem volt jó. Ja, és koplalni egyedül is tud, szóval ne olyat javasoljanak, aki ezt erőlteti....hát..

Mert az ugye nem merül fel esetlegesen az emberünkben, hogy ha ezer féle dolgot "kipróbált" és mind rossz volt, akkor nem-e lehet-e é e hogy a hiba benne van?? Koplalni egyedül is tud....és számolni? És olvasni? Nekem ez azt jelenti, hogy ő nem akarja az akadályt leküzdeni, ami előtte áll, hanem megkerülni akarja. Kikerülni, átbújni alatta, vagy lefizetni, hogy szűnjön meg gyorsan, mire odaér...de úgy nem fog menni SOHA egy életmódváltás...egy testkép-rendbetétel. Egy eredményes fogyókúra. Mert a kulcs nem abban van, aki megmondja a tutit....hanem bennünk van, mert hiszen a mi életünk az, amin változtatni akarunk. Ha fogyni akarok, akkor az az én testem, az én túlsúlyom....tehát a kulcs is én vagyok, nem más. Az akadályt nekem kell leküzdenem, nem pedig mástól várnom a tutit. Hogy rakjon elém olyan kaját, amitől majd nem hízok, hanem fogyni fogok. De nemá hogy éhezzek közben! Heló, nem azért fizetek....!

Á, ez így nem megy...ezért kevés a siker, mert kevés az, aki képes meglépni agyban a dolgot. Azt hiszem. Közben annyi ember van, aki képes átlátni a lényeget, és hirdeti fennen az igét a neten...de valahogy mindig ott van, hogy kiderül a sok süketelésből, hogy vagy pénzért adja az étrendjét, vagy reklámozza a saját weboldalán elérhető protein-készítményeket meg zsírégetőket, és rafináltan arra lyukad ki mindig, hogy milyen fontos a proteinshake.

Úgy érzem, az emberek nem akarják megérteni, hogy az átlagpolgár énjüket kell segítségül hívni, mert egy celeb, aki modell, vagy aerobiksztár, vagy színész....az van annyira nárcisztikus, önző ember, hogy mindig mindent és minden körülmények között feláldoz az egójáért. Ha kell nem eszik, ha kell csak brokkolit eszik natúr csirkemellel, huszonöt éven át, mert ez kell, hogy ragyogjon a színpadon, vagy hogy elérje a célját. Ezek a celebek viszont nem a hétköznapi emberek, akiknek össze kell szedni a gyereket az iskolából, akiknek ebédet kell főzni, vásárolni, takarítani, munkába járni, küzdeni a hiteltörlesztőrészlettel, satöbbi. Ezt meg kéne érteni, hogy mi, szürke emberek nem vagyunk sztárok, és örüljünk neki, mert van életünk, és nem vagyunk sem nárcisztikus szociopaták, sem egoista barmok, akik átgázolnak az emberiségen csak azért, hogy magukat előtérbe tolják.

Rossz példaképek után szaladunk...és hamis bálványt imádunk....sokszor és sokan. Sajnos...