December

Jé, 20 napja nem írtam....Az az igazság, hogy blogot írni ezerféleképpen lehet, és én ebben nem vagyok valami jó, mert nem tudom pontosan, hogyan is kellene csinálni....de közben meg általában mint ahogy annyi minden másban, ebben is eléggé szembe tudok menni az árral, szóval sokszor gondolok arra, hogy teszek arra, milyen módszerek vagy trendek vannak...én úgy vezetem a blogomat, ahogy jól esik. Végső soron az enyém. Tudom, hogy van, aki leírja, hogy melyik nap mit evett, naplószerűen....tudom, hogy van, aki a mindennapos apró-cseprő történéseit írja le....tudom, hogy v

an aki félévente valamit odatesz....és tudom, hogy vannak szigorúan tematikus blogok is.

Hát az enyém amolyan vegyes felvágott, mert van, hogy sokáig nem írok, és olyan is volt, hogy sok apró mindennapi dolgot írtam ide le. Eleinte azt gondoltam, ez egy fogyásról szóló blog lesz, és ez lesz a téma....mert a személyes dolgaim nem biztos, hogy annyira a világra tartoznak. De ez még akkor volt, amikor azt hittem, rengeteg embert fog érdekelni a történetem, hiszen magam is sok túlsúlyost ismerek, a fogyás állandó kérdés, probléma, téma....és ha egyszer ebben sikert értem el, biztos nagy lesz az érdeklődés. De miután láttam, hogy csak maroknyi ember figyelmét sikerült felkeltenem, így a felelősség sem akkora, és lehet a blogom személyesebb. Nem kell "szakmai"-nak lenni, már ha egyáltalán....

Szóval valahogy így lett szabad-blog a blogom. Nem tartom jónak, ha presszionál az, ha egy ideje nem írtam, és csak azért írok valamit, mert hát már hogy néz ki, hogy milyen régóta nem. A blog története során voltak pillanatok, amikor be akartam zárni, egyszer zárttá is tettem.....ma már azt hiszem,nem annyira érdekel, hogy mennyien olvasnak, és gyakran tekintek erre a blogra úgy, hogy saját magamnak egyfajta "históriásköny"...mert bizony gyakran merülök el az évekkel ezelőtti írásaimban. Az életmód kérdése annyira összetett, és annyira folyamatosan igényli a törődést, hogy kifejezetten hasznosnak találom a visszaolvasást, sokszor merítek erőt belőle, vagy használok fel valamit a régi gondolatokból.

Négy nap múlva Karácsony. Ilyenkor már az ember nem foglalkozik a diétával, hacsak nem vészhelyzet van (szerencsére erről nincs szó)...megy a készülődés ezerrel, lassan megérkeznek a kiröppent gyerekek is innen-onnan. A magam részéről idén azt a taktikát fogom követni, hogy az edzéseimet nem hagyom abba egyáltalán, és ugyan nem diétázok, de azért kerülöm a buta ételeket, és a cukrot is, természetesen. Hamarosan úgyis Január lesz, és akkor lehet együtt a tömegekkel indítani a szokásos fogyós menetet :)

Lassan nyolcadik éve vagyok ebben...és mostanában vettem észre magamon olyat, hogy amikor nem diétázom (így Karácsony környékén mondjuk), és választhatom bármelyik ételt a kínálatból, én valamiért mégis azt választom, amelyik egészségesebb. Szóval valahogy elindult egy olyan változás, mintha az ízlésem formálódna lassan át. Hogy a fehér kenyér nem esik jól....mert vattaszerű, puha...szívesebben eszem barnát, ha már kenyérféle. Lehet, hogy egyszer majd eljutok oda, hogy tényleg nem fogom szeretni azokat az ételeket, amikért valaha rajongtam, és amiktől valószínűsíthetően...elhíztam?

Na és ha igen, akkor ez jó, vagy rossz? A "jó" részre nem térek ki, az egyértelmű. De hogyan lehet rossz? Hát, elveszteni valamit, az rossz. Ha elveszítem azokat a bűnös ételeket, vajon elveszítem azt az élvezetet is, amit okozott a fogyasztásuk? Vagy helyette élvezem az egészséges verziójuk fogyasztását? Vagy az nem olyan? Egyáltalán lehet-e olyan? Egyáltalán létezik-e bármilyen különbség az étkezés okozta öröm faktorok között?

Gyakran van, ha OFF napot tartok, és sok olyan ételt eszem, ami hízlaló, akkor utána nem érzem jól magam. Fáj a hasam-gyomrom, diszkomfort érzetem van. Gondolom ez nyilván anatómia, meg anyagcsere. Nem is bánom, mert ilyenkor mindig arra gondolok, lám, az ember könnyen megszokja a jót. A kontrollált étkezés, a sok mozgás eredménye a normális működés, hogy nem fáj a hasam, hogy nincs probléma egyéb területen sem. És ezt könnyű megszokni.

Szeptember végén kezdtem el egy edzésprogramot. Heti három alkalom van előírva. Így indítottam, aztán lett hogy minden másnap, mostanában majdnem minden nap csinálom. Élvezem. Átmozgató edzés, mell, váll, bicepsz, tricepsz, hát, delta, comb, has. Mindent meg tudok csinálni itthon, eszkábáltam gépeket hozzá, illetve nyúzom a fekpadot, amit 40-edik szülinapomra kaptam a barátaimtól. Ki kellett anno szélesíteni, meg megerősíteni, de okés volt. Mostanra viszont eltört a lábgép része, és több részén látszik, hogy megérett a cserére.

Nagy öröm azt látni, milyen hatással vagyok a gyerekeimre. Mind a három fiam, aki még itthon lakik, elkezdte ugyanazt a programot (nyilván más súlyokkal)...és pár napja a nagyfiam is azt mondta, hogy beiratkozik egy gym-be, mert otthon nem tud rendesen gyúrni, és hát muszáj, merthogy mennyire motiválja az a tény, hogy az apja is edz. Csodálatos, tényleg.

Bár még csak három hónapja csinálom, eddig összesen 39 edzésen vagyok túl, de érezhető a fejlődés. A lehúzást a tizenötkilós pótkerékkel kezdtem, ma már ráteszek még 15-öt, és talán az a legkönnyebb gyakorlatom. Az egykezes áthúzást 9 kilóval indítottam, 3x12, ma 24kg-val csinálom, 4x12. Az egykezes bicepsz is annak idején 6,5 kilós súlyokkal ment, most 13 kilóssal csinálom a 4x12-őt. Napi egy órát vesz igénybe az életemből, utána mindig megeszek egy doboz túrót a fehérje miatt (amíg nyitva van az anabolikus ablak :))

Most a lazítás 12 napja jön, de csak kaja-téren....edzésileg a munka nem áll meg :)