Megint Január

Ha máskor nem is, ilyenkor január végén mindenképpen illik írnom ide. Azért, mert 2010-ben - Uramisten hat éve! - ilyentájt indultam el a fogyás útján.Úgyhogy mikor ha nem most. Sokszor említem az egyik kedvenc hasonlatomat, miszerint ez az egész életmódváltás olyan, mint egy odafent valahol az égben haladó repülőgép. Vagy megy előre, mert hajtja az üzemanyag meg a technika, vagy lezuhan a francba,

2010 és 2011 a lefogyásról szólt. 2012 a mozgásról. Utána jött ugyanaz a hintapalinta, ami tart még most is, és gondolom az eljövendőben is tartani fog. Rengeteg mozgás, és az év 85 százalékában a feszített kontrollal szabályozott táplálkozás, a maradék 15% a lazításé. Már amennyire lazítás tud lenni.

Mert ezt is tanulni kell. Nem kétségbeesni, amikor egy december alatt felszalad tíz kiló. Mert simán. Tudomásul venni, hogy ez van. Választani kell mindig, mert a kecske nem lakhat jól úgy, hogy megmarad a káposzta.Választani, hogy vagy valóban nem érdekel a lazításos időszak alatt, hogy hogyan alakul a súlyom, vagy az ún. lazítás egy szorongásos, bűntudatos, kétségbeesett, pánikolós időszak lesz, amit utálni fogok nemcsak én, de a környezetemben élők is.

Mindig annak voltam a szószólója, hogy nincsenek csodák, sem trükkök. Nincs kerülőút. Nincs megúszás. Viszont jó hír az, hogy a sok ismétlődés után kirajzolódik a sorminta, és az ember nem pánikol, hanem tudomásul veszi, hogy ilyen az élet. Forog a kerék, Jön a Január, a Február, és szépen 2-3-4 hónap alatt vissza lehet küzdeni magunkat oda, ahová a december letaszajtott. Az ember formába hozza magát nyárra, amikor is a nyaralás alkalmával megint feljön néhány kéretlen kiló, amit ősszel el lehet kezdeni ledolgozni, hogy mire itt van újra a Karácsony, lehessen ismét lazítani.

A kulcsszó itt is - mily meglepő- a kontroll. Mert ha valaki csak pár kilóval dolgozik vissza kevesebbet, mint amennyi felszaladt, akkor máris néhány év alatt megint ott a túlsúly, pedig ugye odafigyeltünk....

Igen, ez, ahogy halad a repülő, ez maga az állapot, ami jelenti a létezést. Nem diéta, nem kúra, nem olyan valami, ami véget ér. Egy hullámzó, élő, szinte lélegző állapot, aminek vannak nehezebb és könnyebb szakaszai. Ezzel együtt lehet élni minden további nélkül. "Mindössze" fel kell ismerni azt, hogy miről van szó. És mivégre az idézőjel?

Mert ez egyáltalán nem könnyű. A napi rendszeres mozgást abbahagyni bármikor könnyű, újra elkezdeni viszont nem kellemes. Valahogy simán megszokja az ember, hogy nem kell órákat tölteni a kondigép(ek)en, azzal nincs gond. Ugyanígy hozzá lehet szokni könnyen a kontroll nélküli étkezéshez, de visszafelé már nem olyan kellemes nemet mondani rá. Klasszikusan a visszaállás első hete nagyon látványos, (ez nálam 4-5 kiló fogyást jelent), aztán szépen konszolidálódik a heti 1-2 kiló mínuszra. Nagy veszély, hogy jellemzően ekkor adják fel sokan, mondván, hogy úgysem megy, mindegy, majd lesz valahogy...