Ünnepek után

Elmúlt a húsvét, gondolom mindenhol elkoptak már a maradékok is az ünnepi sütikből/kalácsokból, stb. Nálunk beigli nem volt, de zserbó igen. A többi része még végülis egészséges is lehet, hiszen a sovány sonka, a saláták, a zöldségek, abszolúte beleillenek az egészséges táplálkozásba.

Nálunk sajnálatos módon valami vírus nehezítette az élet maradéktalan élvezetét, de azt hiszem, lassan túléljük. A húsvéti szünet alatt elég jól sikerült a súlytartás, gyakorlatilag nem változott a súlyom. Pedig nem fogtam vissza magam, igaz, ez a házi készítésű ételekre vonatkozott csak. A "bolti junk" hogy úgy mondjam nem ért meg nekem annyit, hogy az anyagcserémet terheljem :) 

Mindössze egy nap volt, amikor annyira rosszul éreztem magam, hogy nem ültem fel a biciklire, a többi napon töretlenül sikerült a kétszer egy órás tekerés.

Most az ünnepek után visszatértem a szorosabb kontrollhoz, ami azt jelenti, hogy folytatom az általam "ezervíz"-nek keresztelt módszert, azaz napi két liter ásványvíz, és 1000 alatti kalória-egyenleg a nap végére. A súlyzós edzéseket pár napra felfüggesztem, mert még mindig fájogat a fejem, és a torkom....lehet hogy e miatt, de most nem nagyon van erőm nekiállni a fekvenyomópadnak.

Hogy magamhaz hű legyek, jöjjen egy kis szokásos agyvihar :D:D :

Az elmúlt napokban megint elkapott az a furcsa érzés, mintha alapvetően külön üzemmódjai lennének az anyagcserémnek. Van egy "normál üzemmód", vagyis amit én tudatosan építettem fel. A szokásos, legfőképp gyümölcs, zöldség, szolidan valami nem fehér kenyérféle, light krémsajt, esetleg light cheddar, tojás, és néha kis mogyoróvaj. Ezekből az összetevőkből minden probléma nélkül végig lehet csinálni a napi kalóriamennyiséget, ráadásul még egészségesen is, hiszen ch csak zöldség-gyümölcs-barnakenyér, zsír csak tojás, sajt és mogyoróvaj, cukor meg lófütty...se. Namost van az "extra üzemmód", amikor a nem hétköznapi menet van soron. Karácsony, Húsvét, szülinap, egyéb alkalmak, nyaralás-szabadság, mittudomén. Ezeken a napokon jöhet minden. Persze ez nem jelenti azt, hogy eszemet vesztve vetem rá magam a kekszre, a csipszre, a cukros üdítőre....mert ezeket ilyenkor sem szoktam enni. (Na jó, kis fehér csokival diszkréten bevont oreo esetleg lecsúszhat  LOL). De azt simán jelenti, hogy rántott csirkemellet eszem, és eszem a krumplipüréből is, meg talán a rizibiziből is, és a süteményre is igent mondok.

Namost azt vettem észre, hogy a két üzemmódnak nemigen van közös halmaza. Írtam én már erről, azt hiszem....szóval hogy amikor extra-módban van az anyagcserém, valahogy nem kerül képbe a light sajtkrémes rozskenyér, vagy az alma, vagy a párolt kelbimbó. "Normál" módban ha éhes vagyok, simán csillapíthatom az éhségemet például két főtt tojással, meg egy marék koktélparadicsommal. Ha még ezek után is éhes vagyok, megehetek egy fél kiló almát. És akkor jóllaktam. Az extra üzemmódban többször akartam tudatosan erre menni. Azaz amikor megéheztem, és csillapítani szerettem volna az éhséget, valahogy az alma, a tojás, a rozskenyér, a light sajt nem jelentett járható útvonalat. Úgy éreztem, nem kívánom, nem akarok azt enni, nem fogok tőle jóllakni. 

A kontroll jelen van mindig nálam, ezek a fenti gondolatok úgy születnek, hogy elengedem kicsit a képzelőerőmet, szabadjára engedem az éhséggel kapcsolatos vágyakat...kísérletezem. Tulajdonképpen nagyon jó, hogy elértem azt a súlyt, hogy megtehetem az ilyesfajta tapasztalatokon nyugvó "játszadozást". Hiszem, hogy hasznos, hogy lehet tanulni belőle. Amikor az ember kövér, és fogyni akar, akkor nem tud kísérletezni, mert elvakítja a bűntudat, ha olyat eszik meg, amit nem akar. De ha már lefogyott, mint én, akkor megteheti, és ez jó. Jó, mert pl. most az ünnepek alatt is volt, hogy csak úgy kíváncsiságból csináltam magamnak egy mogyoróvajas-eperlekváros fehérkenyeret....és egyáltalán nem ízlett annyira, mint amennyire elvártam volna. A kenyér vattaszerű volt, fojtós, nagyon édes...nem volt igazán jó. Ez hasznos, hiszen a normál anyagcsereüzemben nem vágyakozik az ember olyan után, amiről tudja, hogy nem is olyan jó. Ha soha nem eszem belőle, akkor csak a régmúlt emlékeimre hagyatkozhatok, és az csalhat. Sokkal finomabbra emlékezhetek annál, mint ami valójában. Hiszen amikor az ilyen kajákat kontroll nékül ettem, egészen más volt az ízlésem, sőt szerintem az ízérzékelésem is. Szóval a fehér kenyér nálam ilyen lett. Van még olyan, ami ehhez hasonló, pl. a jégkrém. De olyan is van, amiből nem sikerül kiábrándulni :) Pl. a házisütemény, vagy a minőségi csokoládé. Ezek továbbra is megmaradnak az ünnepnapokra, hogy ahogy mondani szokás, "jelenlétükkel emeljék az alkalom fényét"