Sunday, 14 April 2013

Szembesítés

Nem tudom más hogy van ezzel a dologgal, de én sokszor nem tudok elég tényszerűen nézni dolgokat. Például az anyagcserét. Állítom, hogy sokan nem értékeljük/méltányoljuk eléggé azt, amit dolgozik a testünk. Hovatovább hibáztatjuk, rosszul működőnek aposztrofáljuk, ad absurdum temetjük a saját anyagcserénket. 
Érdekes kísérlet tehermentesíteni az anyagcserét. Mit értek ezalatt? Hát hogy olyan módon beszállni a versenybe, hogy átvegyük az anyagcsere feladatát, mármint a kísérlet erejéig.

Hogyan is gondolom: a bevitt energiát az anyagcsere során dolgozzuk fel. Mi lenne, ha a bevitt energiát nem az anyagcserénkkel, hanem extra munkavégzéssel használnánk fel? Persze fontos az objektív látásmód, mert ugye az, hogy Piroska szép kislány, az nem feltétlenül mindenki számára elfogadható dolog :):)

Viszont akinek van bármilyen otthoni gépe, ami méri az elégetett kalóriákat/kiliojoule-okat, az meg tudja objektíven csinálni. Egészen konkrétan arra gondolok, hogy korlátok nélkül bármit és bármennyit lehet enni - de előtte az elfogyasztani szándékozott étel kalóriaértékét mozogjuk le a gépen. Tehát pl. vágyom egy szelet snickers-re, akkor mielőtt megeszem, ledolgozok egy kondigépen 300 kalóriányit. Ha ledolgoztam, jöhet a csoki.

Szerintem aki ezt a kísérletet megcsinálja, az először is jobban meg fogja becsülni az anyagcseréjét. Másodszor lehet, hogy sokmindent fog majd megenni az adott napon, de hogy a bele lógni fog a fáradtságtól, az is biztos :) harmadszor bizonyos, hogy másképp fog tekinteni egy szelet csokira/pizzára, akármi másra. Mert hajlamosak vagyunk sokszor egy kézlegyintéssel elrendezni, hogy ugyanmár, ettem egy csokis croissan-t, nagy kaland, egy tenyérnyi kis szar az egész....de ha azért, hogy megehessem, fél órát kell tekerni a szobabiciklin....nos, akkor már esetleg többször átgondolom, akarom-e én azt a pékárut istenigazából elfogyasztani?

Bátran buzdítok mindenkit egy ilyen kísérletre, a fentebb említett előnyökön túl az ízorgia is ott van, hiszen ha valaki aktív diétát tart, esetleg megvon magától olyan falatokat, amikre vágyik. Ezt ugye ki-ki hogyan éli meg. Ha az illető olyan, hogy nem akar elcsábulni, akkor nem, de ha olyan, aki elégedett lesz egy szelettel/falattal/darabbal/bögrével/stb. is, akkor kiváló megoldás lehet arra, hogy színt vigyen a folyamatba.

4 comments:

  1. hihi..megvilágosultam...az az oka mindennek, hogy nincs itthon olyan kütyüm, ami bármit is tudna mérni, vagy amivel bármit is lehetne mozogni....na mindennek ez az oka.:):)

    ReplyDelete
  2. Nem kell a csoki! Nem ér meg annyi tekerést!
    Tetszett az írás.
    Üdv Tibi

    ReplyDelete