Saturday, 20 April 2013

Nehéz

Már megint valami, ami nehéz. Tele van az élet nehézséggel, hogy vinné el a fene.

Nehéz élni kövéren. Nehéz lefogyni. Nehéz nem visszahízni. És nehéz megtalálni az egyensúlyt. Az ember nagyon könnyen elmegy valamilyen irányba, letér valamerre az útról, ami ki van jelölve. 

Sötét felhő vetült a családra, egy kedves közeli rokon kapcsán. Rizikós lett az állapota, és műtét is lesz, ami szintén többféle kimenetelű lehet. Hozzáteszem, velem korabeli az illető, kisgyerekes anyuka....az igazságot nem lehet megkeresni, hiszen ha a néhány éves rákos kisgyerekekre gondolok, igazán nem tudom elképzelni, hol lakik az Úristen, és hogy hol lakik az igazság. Az ember hajlamos fejet hajtani az előtt, amit nem fog fel. Jó lenne, ha lenne ráció a történések mögött.

Az biztos, hogy egyikünk sem tudja, mikor kondul meg a harang, ami jelzi, hogy menni kell. És ha így van, hiába tekintünk előre, a jövőt nem láthatjuk. A múltat viszont ha akarjuk, ha nem, látjuk. Mit látjuk, zavaróan, bántóan böki ki az ember szemét. Azt hiszem, a legtöbb, amit az ember tehet, hogy igyekszik úgy élni, hogy amikor eljön a pillanat, ne legyen bántó a kép, ami szembeötlik. Ne érezzem azt, hogy ezt vagy azt máshogy kellett volna. Hogy nem mondtam eleget, hogy nem csináltam elégszer.....hogy nem gondoltam át igazán....hogy nem tettem meg. 

Persze okoskodni könnyű...de itt van mindjárt a diéta, meg a súly, meg az életmód. "Járok kelek a világban"....látok embereket, és igenis trendnek látom azt, hogy egyre több a sportos fiatal, de nemcsak a fiatalok. Tovább megyek: egyre több a ránézésre ortorex- anorex-exorexgyanús ember, ami kicsit arra enged következtetni, hogy sokan lehetnek, akik zacskós halként vergődnek a fogyasztó társadalom manipulatív erői között...

Mert ugyanolyan étkezési rendellenesség az is, ha valaki extrém kövér, meg az is, ha extrém sovány. Az egészséges életmód fontos és szükséges dolog, amivel foglalkozni kell. Sokat, de nem túl sokat. Mozogni kell. Eleget, de nem éjjel-nappal. Enni is kell. Se sokat, se keveset. Csak így Józsefattilásan....

A sötét felhőre visszakötve: ahogy a rossz apa a halál árnyékában rágja magát, hogy nem tett meg eleget a gyerekeiért...úgy az életmód kapcsán is bebillenek néha, hogy basszus, ki tudja mit hoz a jövő? Úgy kellene élni, hogy minél több jót merítsünk ebből az életnek nevezett valamiből. Ahogy a tanmese szól a szakadékba zuhanó emberről, aki még meg tud kapaszkodni egy ágban, de csúszik egyre lejjebb....és észrevesz egy tökéletes, gusztusos epret, amit épphogy elér a másik kezével. Van, aki letépi, és megeszi, és élvezi az ízét. Van aki kétségbeesve csak arra tud koncentrálni, hogy pár perc múlva meghal. Vajon mi a különbség...? Vajon kinek jobb?

Vegyük el az epret....vagy ki a faszt érdekel a hülye eper, amikor itt a vég? Mindig visszatérő, bosszantó, de érdekes kérdés. Nyilván kinek-kinek mást jelent a jó válasz. De hogy érdemes elgondolkodni rajta, az bizonyos.

1 comment: