Azon gondolkodtam, miért olyan népszerűek a divatfogyókúrák? A kilencvennapos, az Atkins, a Paleo-s, a szétválasztó, és sorolhatnám sokáig.
A legtöbb valami olyat kínál, ami nem teljes mértékű odaadást kér. Kompromisszumot ad. Kibúvót. Egérutat. Mire gondolok? Mindegyiknél van valami, ami korlátlan. Ami az adott szinten megengedi a határtalanságot. Ma csak fehérjét eszem, holnap csak szénhidrátot. Három napig csak csirkét. Húsból, akármennyit. Mind azt üzeni nekem, hogy barátom, csak fordulj jó irányba, és szaladhatsz féktelenül.
Én nem így látom. Ezt csapdának gondolom. Megzavarhatjuk az anyagcserénket, ideiglenesen lehet, hogy ki tudjuk trükközni a dolgot, és lesz eredmény. De hosszú távon szinte soha nem megy. Az akadályokat lehet kikerülni és leküzdeni. Ezek a diéták szerintem a kerülőutakat keresik. Én úgy látom, hogy a jó megoldás az, ha nekimegyünk az akadálynak. Lehet, sőt, biztos, hogy elsőre nem fogjuk tudni legyőzni. Kikerülni igen. De sokadszorra ha sikerül, igazi eredményt tudhatunk a magunkénak. Ellenben akárhányszor kikerüljük a csapdát, bármikor az utunkba kerülhet egy, és amint felemeljük a fejünket, és önfeledten lépkedünk...püff. Ha viszont hajlandóak vagyunk beleesni, és sok szenvedés árán megtanulunk kimászni belőle, akkor azzal a tudással leszünk gazdagabbak, amit a másik esetben soha nem szerzünk meg.
Tudom, minden hasonlat sántít. Ez is. De nem ez a lényeg. Hanem az, hogy a sikerhez tudomásul kell venni, hogy arra kell indulni, amerre a sár van. Azt mondják, a félelmeinket is úgy lehet legyőzni, ha szembenézünk velük, és nem menekülünk el. Lehet, hogy ez is így van. Az is lehet, hogy aki a kerülőutas megoldást választja, sikereket ér el. Nem jelentek ki semmit egyértelműen, mert ahhoz én kevés vagyok. De a gondolataim ebbe az irányba terelődnek minduntalan, ha találkozom egy újabb csodamódszerrel.
A kalóriszámolás unalmas, fárasztó, sziszifuszi munka. A legtöbb fogyni vágyó egy legyintéssel elintézi, hogy ááá...énnekem arra nincs időm!..a háttérben pedig én azt látom, hogy nem az a baj, hogy idő nincs. Mersz nincs. Nincs merszünk szembenézni, hogy az az egy tányérka étel meg a kis szelet süti, az mennyi kalória. Nyilván megdöbbentőek a számok, viszont érthetőek, és utat mutatnak. Itt is vannak kerülőutak, csapdák. Mert az extrém sok mozgással elégetett kalóriák korántsem jelentik azt, hogy akkor lehet extrém sokat enni. Nem. Volt idő, mikor ezt gondoltam, de a gyakorlat megmutatta, hogy az anyagcserét nem lehet átverni. Így sem.
Azt hiszem, mindenkiben ott lesz a kulcs, hogy szembe mer-e nézni magával. Az étkezési/mozgási szokásaival, hogy meg meri-e mérni/számolni azt, amit eszik. Hogy mer-e, képes-e elszakadni a jótékony becsléstől? Ezek az igazi kérdések. És ha igen a válasz, akkor lesz az eredmény is igazi.
2 comments:
A módszerekben az a buktató pont amit mondasz. Ezzel együtt ismerek olyant aki pl 90 napossal fogyott és azóta is sikerült megtartania az eredményét, de állandóan odafigyel magára. Úgy ahogy írod, veszi az akadályokat.
Szerintem a kulcs az a kitartásban van, hogy felfogja az illető, hogy ezt már soha abbahagyni nem lehet. Ha idáig eljut, akkor nyert ügye van, bármelyik módszert is csinálja. Én is számoltam, le is ment rólam jó pár kg, aztán abbahagytam és visszajött...mert nem volt kitartásom, és merszem. Bármit is csinálok, ha jól csinálom, és nem hagyom abba, odafigyelek, akkor meg tudom tartani az elért eredményt, amúgy meg visszaeső leszek. Én így látom.
Azért becsapós a dolog,mert a 90 napost nem lehet megúszni 3 hónappal,ugyanúgy visszahízza,ha azt eszi,mint előtte,arról nem is beszélve,hogy nem egészséges. Nem csak lefogyni nehéz,hanem megtartani az eredményt. Erre egyik csodamódszer sem tér ki,teljesen mindegy,hogy milyen egészségromboló diétával fogy le a kövér ember,az visszakúszik,meg még egy kicsi,ha nem élethosszi a dolog...
Tibi
Post a Comment