Azt mondják, mindenkinek meg kell küzdenie a démonjaival. Lehet benne valami. És vajon le lehet győzni őket? És akkor mi történik, meghalnak, vagy megszelídülnek? Eltűnnek örökre, vagy ott kísértenek körülöttünk életünk végéig...? Fellélegezhetünk, hogy vége, vagy félnünk kell örökké, hogy újra testet ölt...?
Az örök kérdés, hogy félünk-e az illúziók nélküli világtól? Könnyű lenne egy olyan világban, ahol minden jó..ahol nincsenek akadályok, nehézségek....démonok. Vagy nem? Lehet, hogy a kényelmes az nem egyenlő a könnyűvel. Lehet, hogy a nehézségek-néküliség sivárságba ütne át....fantáziátlan, harctalan, vegetálásba...nem tudom.
Azt hiszem, szükség van a démonjainkra. Ahogy szükség van az illúziókra is. Akkor is, ha hamisak. Akkor is, ha sosem érjük el azt, ami felé nyúlunk. Olyasmi módon, ahogy egy nagy zenész, Szakcsi Lakatos Béla mondta volt....nem azért kell, hogy minden gyerek zenéljen, hogy zenész legyen belőlük....hanem mert a zene tisztítja a lelket. valahogy én ezt is így gondolom, hogy nem azért kellenek az illúziók, meg a démonok, meg az akadályok, hogy bennük éljünk vagy legyőzzük őket. hanem azért, mert az élet ettől lesz azzá, ami.
És persze mi magunk is ezektől leszünk azzá, amik vagyunk. A személyiségünk, a karakterünk, a jellegünk...ez mind-mind alakul a tetteink során, meg a velünk megtörtént harcok, történetek után. Talán a szokásos "oldeye" effektus ez :D:D Nem tudom....de valahogy úgy érzem ahogy növekszik a mögöttem lévő "tényanyag", úgy növekszik a bennem lévő erő is. A tudat, hogy nem félek. Sem a farkastól, sem a démonoktól. De az illúziók nélküli világtól....attól igen. Azt hiszem, attól félek. Úgy gondolom, kellenek az illúziók. Szükség van rájuk. Jobbak leszünk tőlük.
No comments:
Post a Comment