Áttétek, tartományok és világbéke

Az ideálisról alkotott képünk változó. Gondoljunk bele, hogy az adott társadalmi megítélés is mennyire sokféle volt ezügyben. Ha azt mondom, hogy mi az a szép, akkor egy ultra szubjektív területre tévedek. A Vénuszi idomok is szépnek találtattak valaha. Mi az a szép...? Kinek mi, ugye. Ezekben a kérdésekben vannak sokkal fixebb pontok, amikre támaszkdoni lehet, példának okáért nyergeljünk át a szépről a jóra.

A "jó"-t mondhatom úgyis egyfajta értelmezésben, hogy egészséges. Én valahogy úgy látom ezt a dolgot, hogy van egy tartomány, ahol a testünk "OK", ahol jól érzi magát. Ahol megkapja a szükséges tápanyagot. Van egy olyan elméletem, hogy ebben a tartományban a test anyagcseréje rugalmas, azaz valahogy úgy működik, mint egy üzemben tartott kávédaráló. A kávédaráló megkapja a tápfeszültséget, a keféken keresztül eljut a delej a megfelelő helyre, és beindul. És ledarálja a kávét, ami benne van. Ha két kanál van benne, akkor is, ha három, akkor is. És ha csak fél kanál van benne, akkor is.

Másik példát mondva az autóm kétezres fordulatnál mondjuk megeszi a 10 litert.Egyes fokozatban is, meg ötösben is. Csakhogy egyes fokozatban megyek hússzal ezen a fordulaton, ötösben meg mondjuk százzal. (mondjuk egy nagyobb köbcentis motorról beszélek...) Ugyanolyan fogyasztást produkálok mindkét fokozatban, de az előbbivel megteszek egy óra alatt húsz km-t, a másikkal meg százat. Hogyan lehet ez? Hát úgy, hogy nem mindegy,milyen áttétellel közlekedek.

Tudom, minden példa sántít. De számomra ez a példa segít megérteni az anyagcsere egy lehetséges működési mechanizmusát. Amennyire sok olyan embertársam van, aki meg van győződve arról, hogy jól néz ki és minden rendben, miközben csúnyán el van hízva, és életbevágó lenne, hogy lefogyjon....ugyanúgy vannak jó sokan, akik a másik oldalán vannak a lovacskának. Akik teljesen egészségesek, nem kövérek, mégcsak nem is túlsúlyosak, de ömagukról úgy gondolkodnak, hogy bizony fogyniuk kéne. Nem könnyű egyáltalán korrekt, és semleges véleményt alkotni. Az állásfoglalásban viszont nagy segítség lehet a BMI rendszer, ami teljes mértékben független. Ha valaki nem testépítő, vagy olyan sportoló, ahol súlyos izmokat épít magára....hanem egy átlagos ember, annak tökéletes kiindulópontja lehet a BMI érték. Elvileg azt mondják, 25-ig oké.

De abban egész biztos vagyok hogyha valaki annak a tartománynak az alsó szegmensében mozog, ahol az anyagcseréje (még) működik rendesen, akkor van az, hogy keveset eszik, sokat mozog, de nem fogy. Azért nem fogy, mert a teste jól érzi magát, és a testünk törekszik az ideális állapotra. Ha úgy érzi, megvan, akkor próbál ott maradni. A daráló üzemben van, csak keveset dobunk be. Bedobhatunk többet is, azt is le fogja darálni. De ha fogyást akarunk, akkor le kell menni a bevitellel olyan szintre, hogy a daráló működésében zavar álljon be. Ez a szint az éhezés szintje, ami nem egészséges.

Ha valakinek fogynia kell, akkor oké, hogy belenyúlunk ebbe a rendszerbe, és lemegyünk erre a szintre. hiszen én magam is ezt tettem, így fogytam le.De ha nem kell, mert a szándék nem szükség, "csak" igény...nos akkor bizony tudomásul kell venni, hogy meg kell hozni egy döntést: vagy éhezem, és elérem azt a képet, amit én gondolok magamról, hogy jó...vagy elfogadom azt, hogy a testem jól érzi így magát, és élvezem az életet úgy, ahogyan van.

Megcsavarhatjuk, és mondhatjuk azt, hogy valaki úgy élvezi az életet, hogy a mérlegen azt a számot látja, amit látni akar, ezért akár még éhezni is hajlandó. Én a magam részéről nem ítélek el senkit ezért. Azt mondom, mindenki legyen boldog úgy, ahogy az tud lenni. De nem árt, ha tudjuk, mi a helyzet.

Hangsúlyozom, hogy ezek a gondolatok nem tudományos tények, én nem vagyok sem biológus, sem dietetikus, sem senki. Csak leírtam, én hogy látom ezeket a folyamatokat, és én hogy gondolkodom róluk. Béke...! :D:D