Halmazok, döntések, és következmények...avagy a pogácsa, és ami mögötte van

Annak ellenére, hogy régen nem írtam, nem tolonganak új témák a fejemben. Vannak, hogy a dolgok fájdalmasan eseménytlelenül telnek el....mármint abból a szempontból, amiről ez a blog szól. Továbbra is vallom, amiket eddig írtam. Ezt a harcot nem lehet sunnyogva megvívni.

Tegnap túrós-sajtos pogácsát sütöttem, mert a család erre kért :) Hat tepsivel, egy kiló lisztből....az illata isteni volt, azt mondják, az íze is. Megfordult a fejemben, hogy megkóstolom, de inkább elhittem, hogy finom. A pogácsa ahhoz a fajta élvezethez tartozik nálam, aminek az evését nagyobb kunszt abbahagyni pár darab után, mint el sem kezdeni. Márpedig a pogácsa sunyi tud lenni. Eteti magát, egész nap rájár az ember...és egyfelől megvan az érzése, hogy nem evett semmit egész nap, (ami lehet, hogy igaz is), másfelől olyan furán-kellemetlenül bele tud estére ülni a hasba...harmadfelől pedig én -az egyik előző pogácsa-eksön alkalmával- kiszámoltam, mit kóstál kalóriailag egy szem belőle: Ütős. Hovatovább nagyon ütős. A magamfajta minden gond nélkül 5-6000 kalóriát be tud termelni egy nap belőle. Már persze ha finom. És az enyém nagyon finom ám :):)

Gondolom mindenkinek megvannak a maga kategóriái...úgy értem, vannak azok az ételek, amiknek igen magas kalóriatartalmuk van, és szeretjük őket. Ezek között is vannak olyanok, amiből bármennyit meg tudunk enni, és vannak olyanok, amikkel előbb-utóbb eltelik az ember. Konkrét példát mondva maradjunk a pogácsánál, mint a "betelhetetlen" halmaz eleme, és legyen egy hasonló ízvilágú ennivaló, a mogyoróvaj, amiből simán tudok annyit enni, hogy köszi, elég volt. Írtam én már erről a dologról, a fogyás kapcsán. Most más szelek fújnak, most a súly megtartása van a fókuszpontban. Ez azt jelenti, hogy adott esetben akár bele is férhet egy-egy féktelen nap, amikor az ember még akár pogácsát is ehet/ne/ amennyi beléfér...nem törődve azzal, hogy mennyi kalóriát épít be magába. De a mérleg elbillen....és sokat kell dolgozni azért, hogy visszabillentsük. 

Tehát egy kiadós vasárnapi bepogácsázás maga után vonhat egy egész heti szigorú diétát, ha ellensúlyozni akarom a kilengést. Ezzel szemben ha passzolom a féktelenkedést, akkor ehetem tovább a kényelmes(ebb) odafigyelős, de nem kökemény étrendemet. A döntés az enyém. 

Bárhogy is döntök azonban, egy biztos: hetente rá kell állni a mérlegre, ez nagyon fontos. Ha elmulasztom, akkor bizony előfordulhat, hogy csinálom az odafigyelős súlymegtartós étrendet, de egy-egy hétvégén, vagy ünnepnapon becsúszik egy pogácsás-tortás-pizzás-csokis-mogyorós-csipszes-hamburgeres-sült krumplis-nutellás, kinek-milyen elcsúszás....és a testsúly - nem nagyon, mondjuk fél kilóval-kilóval- megnő. Szépen csendben, sunyi módon. És ha nem mérem magam, az a heti fél kilócska, egy év alatt 25 kiló felesleggé dagadhat. Mindezt persze úgy, hogy a napok 90 százalékában odafigyelek arra, mit és mennyit eszem. És mégis.

Csoda, ha sokan ilyenkor elkedvetlenedünk, és megharagszunk a világra? Csoda, ha azt gondoljuk, hogy rúgja meg a ló, úgysem tudok sovány maradni hiába figyelek oda! Rosszak a génjeim, ez van, el kell fogadni, ez a karmám, stb stb stb....nem, úgy vélem nem csoda, hanem természetes emberi reakció.

Mindezt viszont alaposan végiggondolva nem is olyan nagy áldozat passzolni a pogit :)