Újra a megfelelő tartományban

Felemelő pillanat, mikor az ember befut a célba. Ma reggel a mérleg azt a számot mutatta, amit kitűztem célomul, és ez kifejezetten jól esett :) Végülis tavaly novemberben értem el először a "testmagasság mínusz száz" kategóriát, úgyhogy teljesen korrekt a súlymegtartás, hiszen némi hullámzás után most megint ugyanitt vagyok, és megint november van.

Plató...hat napig állt a súlyom egy helyben, pedig mindvégig hoztam az 1200 kalória körüli napi bevitelt, ideális arányú zsír-ch-protein mellett. Ez gyakorlatilag úgy nézett ki, hogy napközben nyers sárgarépát, esetleg almát ettem, majd estefelé megnéztem a kis táblázatom szerint, hogy tojásból, gyümölcsből, zöldségből, sonkából mennyit kell ennem ahhoz, hogy 1200 alatt legyek és oké legyen az arányszám. Aztán hogy hat nap után is csak tötymörgés volt, úgy határoztam, hogy nagy ívben teszek a sok okos elméletre, hogy nem szabad túl keveset enni, mert lelassul az anyagcsere....meg nem érdekel az arány sem. Szóval két napig úgy ettem 600 kalória körül, hogy 70-80 % volt a szénhidrát a javasolt 55 helyett. És tádámm....a két nap alatt több mint két kiló szaladt le, tehát le tudtam jönni a platóról.

Persze tudom, hogy mindenki mindenhol azt mondja, hogy ha valaki túl keveset eszik, akkor az izomból veszít, nem a zsírból, de tulajdonképpan ha valaki fogyni akar, akkor az a lényeg, hogy a mérleg milyen számot mutat. Legalábbis én valahogy így látom. Ha fogyni akarok, fogyjak le, aztán ha ott van a mérleg nyelve, ahol akartam hogy legyen, akkor majd foglalkozhatok azzal, hogy mennyi az izom, meg mennyi a zsír.