Ketós és nem ketós kaják

Túl sok mindenről nincs mit beszámolni, telnek a napok, továbbra is folytatom a ketós étrendet, bár a fogyás eléggé lelassult, az elmúlt héten mindössze 20 dekával lettem kevesebb. Tény, hogy eléggé egyhangú az étkezés, hiszen lekorlátozódnak a fogyasztható ételek, de hát ennek is nekifutottam már többször, hogy az egyhangúság nem feltétlenül baj. Nem kell mindig mindennek az evésről szólnia ugyebár. Mindezek mellett azért időnként próbálok valami újat kitalálni, rendszeresen követem a neten, ki mit alkot a ketogén vonalon. Nehezíti a dolgot, hogy azért nem elérhető minden itt, úgymint mondjuk az USA-ban, de azért lehet kreatívkodni.

Az egyik ilyen kérdés a panírozás megoldása. Egy idő után unalmassá válik a natúr csirkemell, és a keto keretein belül a liszt meg a zsemlemorzsa nem játszhat. Létezik egy az állatok bőréből készült morzsa, megsütik és ledarálják...számomra ez nem hangzik túl bizalomgerjesztőnek, hiszen életemben nem bírtam ránézni sem a csirkebőrre például....na mindegy, a lényeg, hogy ez úgysincs itt nálunk.

Viszont találtam egy olyan receptet a neten, hogy pesto-val töltött csirkemellet először tojásba, majd reszelt sajttal kevert mandulalisztbe forgatnak, és serpenyőben ez szép bundát képez a húson, ami úgy fog kinézni, mintha ki lenne panírozva.....hát megpróbáltam, de nem egészen úgy volt, ahogy a neten láttam. A csirkemellekbe zsebet vágtam, dugtam bele egy kis cheddart, meg pestót, megforgattam a tojásban, és a reszelt sajt-mandulaliszt keverékben is, de úgy pergett le róla a cucc, mint kamaszgyerekről a "rakj rendet a szobádban" felszólítás.

Úgyhogy végül egy jénaiba pakoltam a megtöltött csirkemelleket, persze azért megforgattam a keverékben, valamennyi ragadjon rá....de a maradékot rászórtam az egész tetejére. Alufólia, sütőbe fél órára. Utána levettem a fóliát róla, és sütöttem még 10 percig, de a hőmérő szerint még nem volt jó...viszont már száradt ki a teteje....úgyhogy némi szakmai konzultáció után Verussal megkínáltuk két kocka vajjal, és visszatoltuk még fél órára, kicsit lejjebb véve a hőfokot.

Az eredmény tök jó lett, még Beninek is ízlett. Azért a többieknek csináltam rántott husit, Verus meg krumplipürét, mi meg friss salátával ettük a pestós mandulás csirkét. 

Most hosszú hétvége van egyébként, lévén szent Patrick nap....hétvégeken Verus amúgy is gyakran csinál süteményt, ezúttal a hűtőben régóta kallódó nagy vödör joghurtból csinált valami barackos kevert tésztát a srácoknak, én meg hogy le ne maradjak sütigyártás terén :).....csináltam egy kókuszos cheesecake-et....ami Marci fiamat idézve: "Ahhoz képest hogy ketó, egész jó" lett...

Recept nincs, mert a srácok valami blueray-es filmet néztek délután, és csak az én laptopom elég erős hozzá, úgyhogy azt kötötték a nagytévére....szóval a hozzávalókat csak érzésre dobtam össze....de a szokásosan: alsó rész mandulaliszt, kakaó, édesítő, sótlanvaj, a felső rész pedig kókuszvaj, krémsajt, eritrit, vanília, és kókuszreszelék, kávédarálón megküldve....nagyjából ennyi.

A tortában összesen 4 gramm CH van szeletenként, a pestós csirkében 15 gramm CH az egész tálban.

Vissza a ketóhoz

A március is eljött, és nem sokat írtam ide....mondjuk az elmúlt napokban nagyon sokminden olyan történt, ami igénybe vesz, ettől függetlenül azért mégiscsak egy hónap. Szóval a ketót abbahagytam, miután megtette a dolgát. Hat hét alatt durván 12 kilót dobtam le, ami ugyebár nagyjából az elsődleges célom volt. Viszont a következő héten, amellett, hogy továbbra is alacsony kalóriabevitellel éltem (napi 1600 körül), és továbbra is ment a 2-2,5 óra napi kardió...nos, így is az egy hét alatt majdnem másfél kilót híztam. Az egyetlen különbség az ezt megelőző hetekhez képest csak a bevitt szlnhidrát mennyisége volt. Az addigi átlag napi max 25 gr. után ezen a héten 125 gr.volt a napi CH bevitel. Ezt nem sikerült azóta sem megértenem, hiszen az összes szám abba az irányba mutat, hogy fogynom kellett volna és nem hízni.

Tényleg a szénhidrát lehet a ludas?

Summa Summarum, úgy döntöttem, akkor inkább visszatérek a ketóhoz még egy ideig, megpróbálom tovább csinálni, végülis elég jól bevált. És pár nap elteltével vissza is tért a fogyós trend, szóval azt hiszem jó döntés volt. Problémás tüneteim nincsenek, tolom a 3 liter folyadékot, eszem a vitaminjaim....sőt tegnap még alkottam is egy ketós csokissütit, ami extra finom lett, és csak 4 gramm CH volt benne egy szeletben. Igaz, 300 kalória :D:D:D Dehát csodák nincsenek, mint tudjuk.

Fiús hétvége volt, a lányok kiruccantak Párizsba, city-breakre, úgyhogy horrorfilmeket néztünk egész hétvégén :D...na jó, nem végig, de majdnem. Közben leesett a hó is, udén először...mikor ha nem márciusban. De most nem annyi, mint tavaly ilyenkor, éppencsak havasak-jegesek az utak....  

recept: Crust: 150 gr mandulaliszt, 60 gr kakaópor, édesítő (20 bogyónyi szódium-ciklamát (lidl)), 83 gr sótlan vaj, kicsi vanília. A vajat kicsit megolvasztottam, így kevertem össze őket.

Krém: 200gr philadelphia sajtkrém, 60 gr olvasztott étcsoki 81%, 100 gr édesítő (eritrit néygszeres édességű, ledarálva porrá)...ehhez még raktam kis skinny syrup-ot, peanut butter cupcake ízűt, de gondolom ezt lehet mással is helyettesíteni, valami aroma, vagy bármi....ennyi.

Egy kis átverés és a kakaórejtély

Eljött a Február (és nem született fiam, hahaha), ami itt már tavasznak számít. Süt a nap, és 13 fok van, vagy ömlik az eső. A napok telnek, a ketót még csinálom, fogyás is rendben van. A történet, amiről most írok, még a régmúlttal indul.

Az elmúlt sok évben rengeteg mindennek akartam utánanézni a neten, kutakodni, milyen új anyagok, találmányok, módszerek vannak, amik segíthetik a módosított életünket ugyebár. És pár éve belefutottam a Walden Farm termékeibe...amerikai cég, és nullakalóriás cuccokat forgalmaznak. Igen, nulla kalóriásakat. Persze olyasmit, hogy öntetek, szószok, lekvárok, különféle krémek. Azért annyira nem voltam elvetemülve, hogy rendeljek is tőlük bármit, de most szóba került ahogy meséltem róla a barátomnak, és láss csodát, amikor rákerestem, láttam, hogy itt nálunk Írországban is lehet már kapni.

Juhéj. Gyorsan rendeltem is egy csokis mogyorókrémet, ami láthatóan a nutellára hajazott, csak nullakalóriás kivitelben.

Maradjunk a tényeknél, majdnem nulla kalória...mert azért valami van benne. Persze engem rögtön az érdekelt, hogy miből készült akkor? Nos, víz, és koncentrált növényi rostok, plusz állományjavítók és ízesítők. Szuper, tudvalévő, hogy a növényi rostokat, mint a pektin, vagy a cellulóz, nem tudja a szervezet az anyagcsere során feldolgozni, szóval a történet elég hihetőnek tűnt. Közben a barátom meg talált egy helyet Budapesten is, ahol simán árusítják ezeket a termékeket. 

Nos, nevezett illető másnap el is ment bevásárolni, és nekem is megérkezett a várva várt szuper cucc. Alig vártam már, mert mát gondoljunk csak bele: az ember egy egész üveg nutella szerű krémet elmajszolhat a tévé előtt, és 50 kalória csak az egész, meg 6 gramm szénhidrát. Jó, nyilván nem olyan lesz az íze, mint a nutelláé, dehát sokan csinálnak hasonló, mogyorós-csokis ízű krémeket....

Na kérem, mindketten hasonlókat tapasztaltunk: ez az izé ehetetlen. Először is az állaga egyáltalán nem krém. Hanem egy felhigított csokipuding. Az illata amúgy nem rossz, de az íze....nem sós, nem édes, hanem savanyú. Annyira rossz íze van, hogy konkrétan a hideg kirázott tőle. Elképesztő. A Pesti haverom dettó ugyanezt gondolja, szóval megint meg kell állapítanom: nincsenek csodák, "ennyike".

A másik dolog: ma arra gondoltam, csinálok magamnak egy kakaós-kókuszos mousse-t, és mivel még ketózok, megnéztem, mennyi is a kakaó CH tartalma. Nézem a dobozt, 19 gr/100gr....Mondom magamban elég sok, de azért kezelhető. Reggel a boltban, merő kíváncsiságból egy másik márka kakaóját leemeltem a polcról: ennek viszont csak 8gr/100gr. Azért nem értem, mert ugye egyik dobozon sem szerepel, hogyaszongya: összetevők listája. Miért? Nyilván, mert 100%-ban kakaóbab-őrleményről van szó. Mindkettő a szokásos száraz por, tehát a nedvességtartalom sem lehet a differencia oka. Na majd még keresgetem az okokat...

3 hét mérlege

Túl vagyok 3 hétnyi ketón. Összességében véve 7,8 kg ment le, úgyhogy nincs egy szavam sem. Az egy másik kérdés, hogy elkaptam valami vírust, és elég szarul vagyok. Próbáltam kardiózni legalább, de pl. ma le kellett szállnom a bringáról, mert úgy éreztem, le fogok szédülni. Tegnap simán végig tudtam csinálni egy 45 percest bringát meg egy 60 perces HIIT programot az elliptikus traineren...tegnap valahogy jobb volt, ma úgy látszik, nem fog menni. A ketóval lehetségesen együtt járó mellékkörülmények elviselhetők. 

A három hét alatt átlagosan 1919 kalóriát ettem naponta, 21,2 gramm szénhidrátot, és átlagosan 1525 kalóriányit égettem el extramozgással.

Fájogat a fejem kicsit, néha a gyomrom sem az igazi, de ugye figyelek a víz- és a rostbevitelre, szóval nem aggódom. Nem tudom még pontosan meddig viszem tovább, nyilván nem akarom túl sokáig, szerintem még 1-2 hét, aztán visszaváltok a normál kalóriaszámolós diétára.

Érdekesség, hogy leesett az első hó itt nálunk, persze már olvad, de azért nagyon szép még a táj. 

Január vége felé

Harmadik hete csinálom megint a ketót. Nincs okom panaszra, szépen mennek lefelé a kilók. Átlagosan 2000-2200 kalória körül fogyasztok, 22-25 gr CH-val, és napi minimum két óra edzéssel. Délelőtt általában nem eszem semmit. Koradélután lecsúszik egy pohár túró, vagy egy rántotta, esetleg sült fetasajt (úgy csinálom, ahogy az étteremben csinálták Korfun...isteni). Este pedig a szokásos virsli-haloumi sajt kombómmal zárom az evést. Egész pontosan a mai napot megelőző 18 napból tizenhét alkalommal ez volt a vacsim. Unalmas? Egyhangú? Igen.

Miért teszem fel a kérdést? Azért, mert felmerült most a napokban megint ez a dolog...ha valaki fogyni akar, akkor miért gördít olyan mondva csinált akadályokat a célja elérése fel vezető útra, hogy " na de nem elég változatos"....meg "nem ehetem mindig ugyanazt"...én pedig erre azt kérdezem: MIÉRT NEM?

Vannak prioritások az életben. Vannak célok, amiket el akarok érni, és ha abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy tisztában vagyok a módszer mibenlétével, akkor mi a probléma? Igen, aki fogyózik, annak az étrende kétféle lehet: vagy elégséges, de unalmas, vagy változatos, de kevés. Sokféle úton el lehet érni egy célt. Budapestről Debrecenbe mehetek Győrön át is....csak hülyeség.

Egy fogyási projektnél is valahogy így látom a kérdést. Hisztizhetünk, hogy jaj, nem elég változatos az étrend, meg hogy de én a tarját jobban szeretem, mint a csirkemellet, meghogy jajistenem, nem akarok az izmaimból veszíteni, és folytathatnám a sort reggelig. Vagy hiszti helyett végiggondolhatnánk, hogy mit akarunk elérni, és hogyan akarjuk. Uff

Vannak, akiknek azért megy ez nehezen, mert az alap hozzáállásukkal van gond. Fejben kellene megváltozni először, attitűdben. Utána mindjárt más lenne egy-egy projekt sikere. Én így látom. Nincs olyan módszer, olyan étrend, ami egyformán mindenki által támogatott lenne. Innentől kezdve csak szándék kérdése, némi erőfeszítéssel könnyedén találunk negatív véleményeket. Ismerem jól ezt a típust, apám is ilyen....ha neki a toronyóra kell láncostul, és lehozod neki, akkor arra fog panaszkodni, hogy ha felnéz, nem látja mennyi az idő. 5 perc alatt találok akár a ketogén, akár a kalóriadeficitre épülő, akár a lugosító, akár az intermittent fasting, akármelyik módszerre "hiteles" szájból való negatív kommentet, aki elmondja, miért borzasztó veszélyes ez vagy az a módszer. Ugyanaz, mint a cukor-édesítőszer vonalon. Mindegyik édesítőszernél kiabálás van, hogy ha napi X mennyiségnél többet fogyasztasz, akkor majd milyen szörnyű betegséget okoz. De a cukorról mélyen hallgatnak....én egy doboz/zacskó cukron nem láttam még olyan figyelmeztetést, hogy ha X mennyiségnél többet fogyasztasz, akkor elhízást cukorbajt, szív- és érrendszeri betegségeket ohozhat...pedig ugye....ugye.

Visszatérve a ketóra, okés vagyok, némi fejfájás azért van, de szorgalmasan tolom a napi 3 liter vizeket, meg a vitaminokat, és rostról is gondoskodom, mert időnként eszem valami kelbimbót vagy zöldbabot. Most például karfiollevest főzök magamnak, mert olyan szépek voltak a boltban reggel, hogy kénytelen voltam venni egyet. Az egész kondér levesben van kábé 40 gramm CH, szóval még ha a felét belapátolnám is (nem valószínű), akkor sem vészes.....

Nyilván nem akarom az idők végezeteéig elhúzni a ketogén diétámat...a nyálam csorog olyan szép Piel de Sapo dinnyék vannak relatíve olcsón...de még 1-2 hétig valószínűleg csinálom....aztán majd meglátom, hogyan tovább.

Ten-year-challenge

Ilyentájt minden évben írok valamit ide a blogomra. Valami olyat, hogyhát igen, X évvel ezelőtt pont ebben az időpontban kattantam be, hogy akkor elég volt a kövér életemből, és elkezdtem változtatni. Ez az év sem kivétel ez alól. Próbálom követni (ha kézzel lábbal tiltakozom is ellene) a modern trendeket, ígyaztán az instagramon is valamennyire ott vagyok, és láttam/látom az aktuális őrületeket....most éppen a "tíz évvel ezelőtt" volt műsoron, hát én is összeraktam a 10 évvel ezelőtti formám meg a mostanit.

Sokan graulálnak, ami egyfelől persze tök jó érzés, hiszen pozitív, elismerő dolog....DE....ilyenkor mindig rámtör az ambivalens érzés, hogy oké, jogos és jólesik a hátbaveregetés, és valóban, lehetek büszke arra, hogy sikerült lefogyni/nem visszahízni.....viszont az meg óriási szégyen, hogy annyira el voltam hízva. Arra kicsit sem vagyok büszke, és hát a kép, ami -hogyismondjam- nem tölt el örömmel, az is ott van kérlelhetetlenül.

Kilenc éve volt már, és lassan a normálisabban kinéző énemmel eltöltött idő kezd annyira sok lenni, hogy rendesen szignifikáns időszakká alakul az életemben. Ahogy haladok előre, egyre távolabbinak tűnik az az időszak, mikor két mázsásan éltem a mindennapjaim. Épp ma mondta valaki, akivel általános suliba jártam egy osztályba, hogy én az ő szemében mindig "dundi" maradok. Mert már gyerekként is kövér voltam....Tulajdonképpen egész életemben túlysúlyosként léteztem, csak kamaszkoromban tudtam lefogyni, amikor az iskolai kardiológus azt írta be a kartonomba, hogy a hájrétegtől nem hallani rendesen a szívhangokat. Akkor 15 évesen lefogytam, és a húszas éveim elejéig képes voltam normál maradni, onnantól aztán jöttek fel a kilók....Tehát az eddigi 46 évemből volt mondjuk egyszer kábé nyolc év az életemből (15-től 23 éves koromig), meg most az elmúlt megintcsak nyolc (39-től 47ig), amikor nem voltam /vagyok elhízva. Tehát 16 a 46-ból. Nem sok. Egyharmadnyi.

Hát, majd meglátjuk, 10 év múlva mi lesz a kép. Remélem lesz :)......

Indul az év

Hát elindult a 2019-es év. Idén 7-éig tartott a lazítás, mert ki kellett pihennünk Stockholm-ot :)...viccet félretéve az 5 nap alatt 48 km-t gyalogoltunk a mínuszokban, szóval tényleg elég fárasztó volt. Fárasztó, és csodálatos. Hetedike óta viszont -harmonizálva a hétköznapokkal- újra diéta van, meg edzés. A ketót próbálom megint, ezúttal igyekszem legalább 1-2 hónapig csinálni. Három nap telt el, még nem vagyok ketózisban, az elmúlt napokban 24 gramm volt az átlagos napi CH bevitel. Ez vagy túl sok volt, vagy a három nap a túl kevés idő...vagy a gagyi kínai filléres tesztcsík megbízhatatlan :) Majd kiderül, pár nap múlva megismétlem a tesztet. 

Egyenlőre csak kardiózom, de tervezem hamarosan a súlyzós edzéseket is. Közben kint tombol a tavasz-érzés...11 fok, madárcsicsergés hajnalban. Komolyan néha még a bringa is eszembe jut. Kíváncsi vagyok, ha igazán jó idő lesz, képes leszek-e újra felülni rá....ez a jövő zenéje.

A szokásos koreográfiát tolom, napi 3 liter víz minimum, vitaminok, és CH mindenképpen 50 alatt legyen. Próbálom elkerülni a  múltkori rossz végkimenetelt, szóval nem 10 gramm alatti CH a cél, hanem mondjuk a 20-30 gramm naponta. Remélem ez elég lesz a ketózishoz, és a rosszullét kikerüléséhez is. Majd meglátjuk.

Nagy újévi fogadalmaim nem voltak magammal kapcsolatban, nagyjából évek óta ugyanaz van, a súlyom szépen sinus görbeszerűen hullámzik. Amikor lazítok (nyaralás- karácsony-telelés), akkor nő, a többi időszakban ha nem is mindig lineárisan, de csökken. Tudomásul veszek néhány dolgot, ami segít józanul élni....úgymint:

• Nyilván nem lehet büntetlenül valaki úgy és annyi ideig elhízva, ahogy én voltam: ergo a hátam szar, a derekam is. 1-2 óránál többet nem kényelmes függőlegesen lennem. Ez van.
• Mivel nem operáltattam le a felesleget magamról, és nem is tervezem, ezért együtt kell élnem jópár kiló olyan plusszal, amit sosem fogok tudni eltüntetni magamról. Extrém koplalással láthatatlanná tehetem, de ilyenkor egészségtelenül soványnak kell lennem, ami nem jó.
• Nem célom, hogy egy tízéves kisfiú kinézetű ember legyek, és az sem, hogy "kigyúrt állat"...valahogy úgy érzem, ahhoz, hogy tipikus "kipattintott csóka" legyek, ahhoz vagy el kéne dobnom magamtól minden mást - családot, szabadidőt, mindent-, vagy be kéne avatkoznom a testi folyamatokba olyan anyagokkal, amikkel nem kéne. Egyik sem alternatíva, tehát a célom továbbra is az marad, hogy egészséges, fitt, koromhoz képest jó karban lévő férfi kinézetem legyen.

A konstans igazságok mentén próbálok haladni, és tisztában vagyok azzal, hogy nincsenek csodák, hogy a testi kinézetünk alapvetően attól függ, amit a szánkba veszünk és lenyelünk, és végső soron ez a mindig az egyén saját döntése (vagy majdnem mindig)...szóval mese nincs, elsősorban önmagunk tehetünk a kudarcainkról és a sikereinkről is.

Beni mesélte, hogy az iskolában az elhízás volt a téma...beszéltek Jamie Oliverről, meg mutattak be családokat, ahol mindenki kövér...volt valami 16 éves lány is, aki mennyire el van hízva. Mondtam a gyereknek, hogy ha egy kiskorú kövér, ott bennem mindig az merül fel, hogy de van valaki, aki megveszi és odaadja neki a kaját...hiszen egy gyereknek nincs önálló keresete, nem főz, nem vásárol, stb. Szóval a szülők felelőssége megkerülhetetlen. Egyszerre két irányból kell "támadni", azaz a gyerek fejében is "dolgozni" kell, és kívülről is hatással kell lenni rá. A fejben dolgozást úgy értem, hogy a gyerek szintjén el kell magyarázni a folyamatokat....hogy mi az az anyagcsere, mik a zsírok, szénhidrátok, fehérjék, nagyjából az anyagcsere mi, mi dolga van a hasnyálmirigynek, mi az az inzulin, a glukagon, hogyan működik az emberi test. Hogy megértse: ő maga is sokat tehet a változásért. A külső kényszerítés pedig egyszerű: a körülményekkel kell operálni. Például a vasárnapi ebéd nem pizza és süti, hanem hús meg saláta. Ha a gyerek nem akar enni, akkor keres magának mást...ehet szendvicset (ja, csak barna kenyér van itthon)....ha az sem oké, előbb utóbb rámegy a gyümölcsre, a zöldségre, a sonkára, a tojásra....stb. Szóval ez egy olyan meccs, ahol csapatjátékra van szükség a győzelemhez. Mert nyilván a szülő nem tud mindig a gyerek mellett őrködni, és ha van zsebpénze, akkor megveheti magának a junk-ot valahol...ha elvenném a pénzét, akkor esetleg a cukorfüggősége miatt másoktól próbálna pénzt szerezni, stb...szóval nyilván nem ez a jó, de pont ezért kell, hoyg belülről is legyen motiváció. A gyerekek nagyon okosak, és ha megfelelő irányba vannak állítva, akkor nagyon gyorsan tudnak fejlődni.

Szóval az a terv, hogy tovább ezen az úton :) Influencer-i próbálkozásaim nem értek véget, szélmalomharcnak tűnik, de nem adom fel. Jutyúbcsatornát indítottam, rövid, viccesnek szánt videókkal, amikkel arra próbálok rámutatni, hogy nem bonyolult a fogyás, nincsenek trükkös receptek, nincsenek pirulák, nincs mágikus teakeverék, nem kell személyi edző meg terembérlet..egyszerűen csak nemet kell mondani az evésre....túl sok nézettségem nincs, de nem baj, elszórakozok vele :)