Lelkesítés

 Áprilisban sikerült 1000km-t tekernem, májusban ezt nem tudtam megcsinálni, mert kritikán aluli volt az időjárás sajnos. Viszont most júniusban ismét sikerült letekerni az ezrest. 

Nyilván az időjárás csak egy tényező...elég erős tényező, de akor is csak egy a sok közül. Hétvégén, mikor együtt a család, akkor nyilván nem megyek el órákra egyedül bringázni, ilyenkor vagy otthon maradok, vagy magammal cincálom őket, hogy ők is érezzék, milyen jó is ez. 

Mellesleg ez meg is történt múlt hétvégén, amikor öten ültünk be a kocsiba, és 5 bringát is vittünk, és lenyomtunk egy 30 kilométert együtt....tökjó volt. Volt egy kis egymásba csúszás, meg csalánba esés....de aztán belejöttünk, mint kiskutya az ugatásba....

Ma reggel nyolc körül indultam, mert tudtam, hogy nem akarok túl gyorsan hajtani, az uticélom a Lough Dergh partja volt, ami tőlünk 50 km. Márpedig az én előéletemmel, súlyommal, térdeimmel 100km az elég nagy táv, szóval kényelmes, 21-22km/h tempóval haladtam csak. persze a napot nem nagyon láttam ezúttal sem, viszont olyan cuki élményem volt, amit feltétlen ide akartam írni, hogy megmaradjon a nyoma.

Szóval a városka neve Ballina, és kifejezett turista-hely. Nagy parkoló, kis erdősáv a tóparton sétaútvonallal, medence, sportpályák, nagy játszótér, sok pad. A sétány elvezet a szép hídig, amin át lehet battyogni egy kis kastélyig, ami előtt kis hajók pihennek, és normál, nem kovixos időkben a szembeni parkolóban street-food sátrak is vannak, meg hétvégéken kis standok, ahol a helyi termelők, művészek a portékájukat árulják. Szóval nagyon kis kedves hely.

Amikor beértem a parkolóba, tovább tekertem a sétányon, hogy a parton lévő egyik padnál pihenjek meg. Ez egy elég széles, 2-3 méteres betoncsík, és a sportpálya előtt állt egy osztálynyi kölyök, egyenruhában egymás mögött sorakozva. Gondolom a pályára jöttek ki/hozták őket. Amint feltűntem az úton, rögtön félrehúzódott a gyereksereg....20-30 kissrác, 9-10 évesek lehettek... hogy elengedjenek, és ahogy elhaladtam előttük, hangosan megtapsoltak. Intettem nekik, megköszönve a kedves gesztust, és megmondom őszintén, nagyon jól esett, nagyon kis cuki dolog volt.

Ennek a dolognak, mármint a buzdításnak, a lelkesítésnek, a támogatásnak, a "support"-nak nagy hagyományai vannak. Gyerekcsapattal még nem jártam így, de olyan többször is volt már, hogy meredek emelkedőn hajtva fel magam a háza előtt matató ember vagy emberek, tapssal buzdítottak, vagy elismerően integettek. Ez valahogy óriási mértékben jól tud esni. 

Bringás pályafutásom nem hosszú, talán 10 éve kezdtem el, komolyabban inkább 6-7 éve, (mondjuk két év a balesetem miatt sajnos kimaradt, (meg is látszik a súlyomon :-/)), így nem tudom, máshol is van-e efféle támogató magatartás, de ha igen, azt mindenképpen helyeslem :)

Pláne manapság, amikor folyamatos téma a test-megszégyenítés, vagy "body-shaming"....amikor az emberek nagy előszeretettel ítélkeznek mások felett anélkül, hogy ismernék, anélkül, hogy bármit tudnának róla. Ha valaki túlsúlyos, attól meg lehet, hogy épp lefogyott X kilót, és jó formában van, de ugye az nem látszik.....ha valaki nagyon sovány, attól még lehet, hogy épp kifele jön az anorexiából, és boldog, hogy eredményei vannak, és mondjuk 1,5 kilót sikerült híznia....mittudomén, ahány ember, annyi történet.

Itt Írországban sokminden van elég szarul sajnos...de speciel ebben nagyon pozitív a képem róluk. Ritka a bullying, és az emberek nagyon elfogadóak, toleránsak és segítőkészek, ehhez semmi kétség sem fér.

Június

 Benne vagyunk a nyárban, nincs mese. Néha azt gondolom, tényleg az embernek soha semmi sem jó :) Pár hete még azon nyavalyogtunk, hogy milyen hideg van, most meg aludni alig tudunk a melegtől. Ráadásul ez olyasmi meleg, hogy azért a nap ritkán süt ki. Szerencsére viszont az esőzések alábbhagytak, így kiélhetem magam bringa-ügyben, megyek is elég sokat.

Ketót befejeztem, utáltam, hogy nincs annyi erőm, sokkal hamarabb elfáradtam egy-egy hosszabb biciklizés közben. Mondjuk most az EB közepén nem a legszerencsésebb fogyózni, mert hát az ember csak bedermed a tévé elé, és nem mindig a nyers sárgarépa a rágcsálnivaló.... meg egyébként is gyakran gondolok mostanában arra, hogy bassza meg, csak egy életünk van....ki kéne élvezni amíg van.

Már persze ez kétélű dolog, mert nem úgy értem a kiélvezést, hogy éjjel-nappal zabálni kell összevissza minden szart...hanem úgy, hogy amennyiben az ember egészséges, fitt, alapvetően jól érzi magát, akkor ne akarjon még kevesebb kiló lenni, ne akarja megvonni magától a jó és egészséges ételeket, csak azért, mert ő soványabban/vékonyabban/könnyebben szeretné látni magát.

Ahogy öregszik az ember nyilván változik, és máshogyan néz, érez dolgokat, más igazságokat lát meg, más szempontok szerint közelít egy adott témához. A külalak, a testiség elég szoros kapcsolatban áll a párválasztással, a szexualitással....hiszen eleve onnan indulunk ki, hogy hát jól kell kinézni, hogy megszerezzük a legjobb nőstényt/hímet, hogy eleget tegyünk az egyik legelemibb ősi ösztönnek, a szaporodásnak. Ez lenne az eredő, amire aztán a társadalmi, meg inkább a gazdasági pressziók pakolnak rá egy jó adagot, hiszen nyilván pl. én 49 évesen már nem akarok párt választani, boldog házasságban élek a feleségemmel majd' 30 éve....és a szaporodási ösztönöm kiélése tekintetében sem érheti szó a ház elejét, sőt.

Tehát akkor miért akarunk mindig megfelelni, meg hát minek?  Mondjuk itt vagyok én, milyen hepi lennék, ha mondjuk még egy tízest ledobnék. Ez tény. De nem azért, mert be akarok csajozni. Nem azért, mert bármi alapvető cselekvésemben gátol a túlsúlyom. Nem azért, mert beteg vagyok. Hazugság lenne azt állítani, hogy nem érdekel az utcára kilépve, hogy mások ha rám néznek, mit gondolnak. Nyilván ez mindenkit azért csak befolyásol valamennyire. De a kulcsszó a valamennyire. Mert persze ha 200 kilós vagyok, akkor megbámulnak az utcán...de ha 80,90, vagy 100....kábé ugyanúgy leszarnak, mert egy teljesen "normál" ember vagyok. Ha megbámulnának, de nem szörnyülködve, milyen kövér vagyok, hanem csodálva, milyen jól nézek ki, ahhoz le kéne műttetnem magamról olyan 20-25 kilónyi bőrt meg zsírsejtet, és mondjuk másfél évet el kéne töltenem egy testépítő-klubban, ahol napi 6-8 órát edzéssel töltenék, és dietetikus által összeállított étrendet követnék.

Kivitelezhető lenne? Persze, csak pénz kérdés. Megérné? Nekem biztosan nem....mert azon kívül, hogy akik rám néznek elismerően csettintenének, hogy az öreg kopasz ge*i milyen jól tartja magát....azon kívül sok értelme nem lenne. Nyilvánvalóan több millióan vagyunk ezzel így, hogy ha korlátlan anyagi lehetőség állna rendelkezésre, akkor nem lenne probléma "kipattintani" magunkat....csak hát egyrészt sokszor sajnos nincs korlátlan anyag lehetőség, másrészt az élet rövid, és az idő előre megy, akármennyi pénzed van, azt nem tudod megállítani. 

Szóval az ember -ha teccik, hanem- racionalizál. És itt jön be, hogy egyensúlyozni kell az életben...mérlegre tenni, hogy mit, miért teszek, mi mit ér meg és mit nem. Hol van a határ az elhanyagolás és a kényeztetés között? Hol kell meghúzni a vonalat az ésszerű és az elmebeteg között? Milyen széles az egészséges mozgás és az exorex életmód között mezsgye, és így tovább.

Az életnek egyik szakaszában sem könnyű dolog, nem is mindig sikerül mindenkinek.

Május vége-ketó-bringa

 Májusnak annyi, tegnap beléptünk a júniusba. Az időjárás példátlanul szar volt egész májusban, remélhetőleg a június azért okésabb lesz. Az ezer kilométer biciklivel áprilisban simán ment, sőt....viszont májusban csak hétszázvalamennyit tudtam menni, és ez kizárólag a rossz időnek köszönhető.

Nagyjából egy hete elkezdtem ketózni megint, mert a fogyás megállt, és szeretném beindítani megint. Nem nagyon értem...hiába az elmúlt 10 évnyi kutatásom, kísérletem, analízisem....egyszerűen nehéz megértenem, hogy napi 2 óra átlag aktív kardióedzés, és 2000 körüli kalóriabevitel mellett miért probléma a fogyásom. Miközben pl az egyik barátomnál videochat közben látom, hogy azalatt a másfél óra alatt, amíg beszélgetünk, több kalóriát eszik meg, mint én egész nap, és kettőnk közül én vagyok a túlsúlyosabb. Ja, és a srác aktív dohányos, és nemhogy napi 2 órát, de 2 percet sem edz vagy kardiózik....soha.

Na mindegy, ezeken a dolgokon túl kell lendülni, hiszen milliószor végigmentem már ezeken....hogy genetika, mikrobiom, anyagcsere...stb...A ketó nem a legtökéletesebb megoldás, ezt is tudom, de úgy gondoltam pár hétig csinálom, hogy beindítsam valahogy a fogyást újra. Első körben azt látom, hogy működik. De közben kicsit utálom is... 

Egyrészt mert a szénhidrát megvonás miatt elképesztően gyenge vagyok, a teljesítményem a béka segge alatt van....másrészt mert nem ehetem a gyümölcsöket-zöldségeket, amikről viszont azt gondolom, hogy tök jó természetes ételek. A ketózás egyhangú dolog, vagy sok időt vesz igénybe, ha változatosan akarjuk csinálni. Ja, vagy sok pénzt :) Más körül se forog az ember élete, csak az idő meg a pénz körül...apróságok ezek :):)

Végülis haladok, de lassan. Momentán 14 kilóval vagyok kevesebb, mint év elején, ezt sokféleképpen lehet nézni, én próbálom úgy, hogy ez nem rossz eredmény. Különben is a lassú fogyás általában tartósabb, mint a gyors, nem? De.

Bízom a június-júliusban, hogy jó idők lesznek, és bringázok majd sokat, és akkor mennek majd lefelé a kilók. De tegnap megfogadtam, hogy nagyobb utakra ha megyek, akkor a ketót el kell felejtenem. Van egy bejáratott bringa útvonalam, a tőlünk 40-50 km-re fekvő Loughderg (tó) partjához. Ez oda vissza kb 92 km, egyszer odafelé, egyszer visszafelé, és ott a tónál beiktatok egy rövid pihenőt, és így kb 4 óra alatt meg is járom. Erre a kanyarra indultunk el Marcival tegnap. 

Hozzáteszem, pár napja volt, hogy együtt elindultunk egy rövidebb kanyarra, amit már jópárszor megcsináltunk együtt, és ilyenkor megbeszéljük mindig, hogy nem kell együtt mennünk, a pihenőhelyeken bevárjuk egymást. Najó, ez elég nagyképű...szóval Marci bevár engem :) Nyilván gyorsabb nálam, és nem akarom őt visszafogni. Naszóval az első 20 km-en még én mentem elöl, aztán elhúzott mellettem, kb még 8 km volt az első pihenőig. Viszont én egyik percről a másikra szinte rosszul lettem Kiment az erő a lábamból, de még a karjaim is remegtek, alig bírtam megtartani magam a kormányon. Meg kellett állnom, és pihennem. Éreztem, hogy nem fogom tudni megcsinálni a 60km-es kört, pihentem egy kicsit, ittam folyadékot, és elindultam visszafelé. Többször meg kellett állnom pihenni, pedig nagyjából sík volt a terep, de kifejezetten szarul voltam. Közben felhívtam Marcit, hogy ne várjon rá, menjen tovább nélkülem, nem vagyok jól, hazagurulok. Itthon megmértem a vércukromat (mert már vettünk ilyen profi mérőt, hogy ez is legyen :)), persze alacsony volt. A ketó mellett előfordul, hiszen nincs szénhidrát a szervezetben, és a sportolás alatt az izmoknak megnövekszik az energiaigényük, amiket hatékonyan és gyorsan a szénhidrátokból tudn(án)ak pótolni.

Na visszatérve a tegnapi napra, elindultunk, megkértem Marcit, hogy ne előzzön ki, szépen jöjjön mögöttem, túrabringázunk, nem a gyorsaság a lényeg. El is értünk a tóhoz, ahol még izotóniás pezsgőtablettát is ittam, hogy a sókat pótoljam a testemben...pihentünk egyet a tóparton, néztük a luxusjachtokat meg a luxusterepjárókat, amivel kijárnak a hajóikhoz az élet császárai....aztán elindultunk vissza. Nekem ez a kör egy jó közepes erőfeszítés szokott lenni a maga kisebb emelkedőivel, de most többször éreztem, hogy baszki leszédülök mindjárt a bringáról...nem túl gyors tempóban, de valahogy azért haladtunk, amikor Marci bringáján szétdurrant a külső gumi :-/.....68 km volt mögöttünk, és még 6 km volt a tervezett pihenőig. Mivel nyilván tartalék külsőgumit nem szoktam vinni magammal....így maradt a telefonos segítség.....üzentem Verusnak, hogy ha végzett a munkahelyén mentsen ki minket, addig elbaktatunk a pihenőig. Hat kilométer a fülledt, nyomott melegben, a ránkrohadt többrétegű bringásgöncben, nem kifejezetten gyaloglásra jó, ezeréves cipőben, amit csak azért nem dobtam még ki mert bringázni még jó :)

Cirka egyórányi menet után elértünk a pihenőhöz, ahol 15-20 percen belül érkezett a segítség Verus személyében, és haza sofírozott minket. Még bringázás közben annyira szarul voltam, hogy ennem kellett két kis kockát a fudge-ból, amit csak azért hordok magammal, ha leesne a cukrom a ketó miatt....de így is 1-2 órával később mikor hazaértünk, és megmértem a cukromat, 4,6 volt, ami alacsonyabb, mint szokott lenni. 5,0-5,5 körül van általában normál esetben napközben. Szóval hosszabb, nagyobb igénybevételű bringázásnál köll a szénhidrát, ez az én tapasztalatom.