Ketós és nem ketós kaják

Túl sok mindenről nincs mit beszámolni, telnek a napok, továbbra is folytatom a ketós étrendet, bár a fogyás eléggé lelassult, az elmúlt héten mindössze 20 dekával lettem kevesebb. Tény, hogy eléggé egyhangú az étkezés, hiszen lekorlátozódnak a fogyasztható ételek, de hát ennek is nekifutottam már többször, hogy az egyhangúság nem feltétlenül baj. Nem kell mindig mindennek az evésről szólnia ugyebár. Mindezek mellett azért időnként próbálok valami újat kitalálni, rendszeresen követem a neten, ki mit alkot a ketogén vonalon. Nehezíti a dolgot, hogy azért nem elérhető minden itt, úgymint mondjuk az USA-ban, de azért lehet kreatívkodni.

Az egyik ilyen kérdés a panírozás megoldása. Egy idő után unalmassá válik a natúr csirkemell, és a keto keretein belül a liszt meg a zsemlemorzsa nem játszhat. Létezik egy az állatok bőréből készült morzsa, megsütik és ledarálják...számomra ez nem hangzik túl bizalomgerjesztőnek, hiszen életemben nem bírtam ránézni sem a csirkebőrre például....na mindegy, a lényeg, hogy ez úgysincs itt nálunk.

Viszont találtam egy olyan receptet a neten, hogy pesto-val töltött csirkemellet először tojásba, majd reszelt sajttal kevert mandulalisztbe forgatnak, és serpenyőben ez szép bundát képez a húson, ami úgy fog kinézni, mintha ki lenne panírozva.....hát megpróbáltam, de nem egészen úgy volt, ahogy a neten láttam. A csirkemellekbe zsebet vágtam, dugtam bele egy kis cheddart, meg pestót, megforgattam a tojásban, és a reszelt sajt-mandulaliszt keverékben is, de úgy pergett le róla a cucc, mint kamaszgyerekről a "rakj rendet a szobádban" felszólítás.

Úgyhogy végül egy jénaiba pakoltam a megtöltött csirkemelleket, persze azért megforgattam a keverékben, valamennyi ragadjon rá....de a maradékot rászórtam az egész tetejére. Alufólia, sütőbe fél órára. Utána levettem a fóliát róla, és sütöttem még 10 percig, de a hőmérő szerint még nem volt jó...viszont már száradt ki a teteje....úgyhogy némi szakmai konzultáció után Verussal megkínáltuk két kocka vajjal, és visszatoltuk még fél órára, kicsit lejjebb véve a hőfokot.

Az eredmény tök jó lett, még Beninek is ízlett. Azért a többieknek csináltam rántott husit, Verus meg krumplipürét, mi meg friss salátával ettük a pestós mandulás csirkét. 

Most hosszú hétvége van egyébként, lévén szent Patrick nap....hétvégeken Verus amúgy is gyakran csinál süteményt, ezúttal a hűtőben régóta kallódó nagy vödör joghurtból csinált valami barackos kevert tésztát a srácoknak, én meg hogy le ne maradjak sütigyártás terén :).....csináltam egy kókuszos cheesecake-et....ami Marci fiamat idézve: "Ahhoz képest hogy ketó, egész jó" lett...

Recept nincs, mert a srácok valami blueray-es filmet néztek délután, és csak az én laptopom elég erős hozzá, úgyhogy azt kötötték a nagytévére....szóval a hozzávalókat csak érzésre dobtam össze....de a szokásosan: alsó rész mandulaliszt, kakaó, édesítő, sótlanvaj, a felső rész pedig kókuszvaj, krémsajt, eritrit, vanília, és kókuszreszelék, kávédarálón megküldve....nagyjából ennyi.

A tortában összesen 4 gramm CH van szeletenként, a pestós csirkében 15 gramm CH az egész tálban.