Ten-year-challenge

Ilyentájt minden évben írok valamit ide a blogomra. Valami olyat, hogyhát igen, X évvel ezelőtt pont ebben az időpontban kattantam be, hogy akkor elég volt a kövér életemből, és elkezdtem változtatni. Ez az év sem kivétel ez alól. Próbálom követni (ha kézzel lábbal tiltakozom is ellene) a modern trendeket, ígyaztán az instagramon is valamennyire ott vagyok, és láttam/látom az aktuális őrületeket....most éppen a "tíz évvel ezelőtt" volt műsoron, hát én is összeraktam a 10 évvel ezelőtti formám meg a mostanit.

Sokan graulálnak, ami egyfelől persze tök jó érzés, hiszen pozitív, elismerő dolog....DE....ilyenkor mindig rámtör az ambivalens érzés, hogy oké, jogos és jólesik a hátbaveregetés, és valóban, lehetek büszke arra, hogy sikerült lefogyni/nem visszahízni.....viszont az meg óriási szégyen, hogy annyira el voltam hízva. Arra kicsit sem vagyok büszke, és hát a kép, ami -hogyismondjam- nem tölt el örömmel, az is ott van kérlelhetetlenül.

Kilenc éve volt már, és lassan a normálisabban kinéző énemmel eltöltött idő kezd annyira sok lenni, hogy rendesen szignifikáns időszakká alakul az életemben. Ahogy haladok előre, egyre távolabbinak tűnik az az időszak, mikor két mázsásan éltem a mindennapjaim. Épp ma mondta valaki, akivel általános suliba jártam egy osztályba, hogy én az ő szemében mindig "dundi" maradok. Mert már gyerekként is kövér voltam....Tulajdonképpen egész életemben túlysúlyosként léteztem, csak kamaszkoromban tudtam lefogyni, amikor az iskolai kardiológus azt írta be a kartonomba, hogy a hájrétegtől nem hallani rendesen a szívhangokat. Akkor 15 évesen lefogytam, és a húszas éveim elejéig képes voltam normál maradni, onnantól aztán jöttek fel a kilók....Tehát az eddigi 46 évemből volt mondjuk egyszer kábé nyolc év az életemből (15-től 23 éves koromig), meg most az elmúlt megintcsak nyolc (39-től 47ig), amikor nem voltam /vagyok elhízva. Tehát 16 a 46-ból. Nem sok. Egyharmadnyi.

Hát, majd meglátjuk, 10 év múlva mi lesz a kép. Remélem lesz :)......