
Vajon képesek vagyunk-e arra, hogy valóban élethosszig tartó szemléletváltást vigyünk végbe? Vajon elhisszük-e igazán azt, hogy sikerülhet? Vajon nem csak helyeslést várunk a környezettől....önigazolást....a különböző mágikus pajzsmirigyproblémáktól, a genetikától, a körülmények megvátoztathatatlanságától? El tudjuk-e fogadni, hogy valóban változást jelent az életmódváltás?
Mindenki az, aki. Élete során eljut oda, ahol van. És ahogy van. Ezen őrült nehéz változtatni. Talán a legtöbb életmódváltási kísérlet ezért hiúsul meg. Mert azt az önmagunkat kell megváltoztatni, akikké váltunk sok sok év alatt. Akiket jó esetben megszerettünk, de legalább elfogadtunk. Nem a kinézetünkről beszélek, hanem az egyéniségünkről.
Én például egészen más ember voltam kövéren. Máshogyan vélekedtem a világról, és másképp láttam benne magamat és a szerepemet. Máshogyan vélekedtem az emberekről és máshogy a világról, ami körbevett. Nyilván ezt nagyon nehéz megítélni, hiszen az ember egyébként is változik folyamatosan, öregszik, tapasztaltabb, talán bölcsebb is lesz, ahogy múlnak az évek, és persze a személyiség is képes fejlődésre, függetlenül az életmódtól. De biztos vagyok benne, hogy komoly hatással van az életmódváltás a személyiségre is.
Talán a legtöbb sikertelen életmódváltás kudarca mögött az húzódik meg, hogy nem tudjuk vagy nem akarjuk elfogadni a változást. Hogy nemcsak egy szakaszról van szó az életünkben, hanem magáról az életünkről. Hogy nem kúra kell. Nem 90 napos, nem nyárelőig tartó, hanem életünk végéig tartó tevékenység. Hogy a szokásainkat, az attitűdünket, a mindennapjainkat kell átírni. És ez nem könnyű. Nemhogy nem könnyű, de sokan láthatják/érezhetik úgy, hogy lehetetlen. Akár tudatosan, akár tudat alatt. A lehetetlen pedig úgysem sikerülhet.
No comments:
Post a Comment