Friday, 31 May 2013

Táblavakság és a második forduló

A fizikatanáromtól hallottam először ezt a kifejezést, még a gimnáziumban. Most is valami hasonlót éreztem. Amiután megtapasztaltam a túl zsíros étrendem alatt azt a bizonyos epés dolgot, azóta egész máshogy étkezem. Felkelés után úgy kezdem el a reggeli biciklimenetet, hogy mindenképpen eszem vagy egy falat banánt, vagy egy digestive kekszet, (esetleg csak a felét). Aztán jó két óra múlva, mikor iszom az első kávém, ahhoz is eszem egy kekszet....és figyelek arra, hogy lehetőleg napközben is folyamatosan adagoljam az ételt a szervezetemnek. Ez ellenkezik az eddig bevett gyakorlattal, hiszen nem rikán egész nap alig ettem, és estére tartogattam a szabad kalóriákat.

Közben újra elemeztem az elmúlt hónapjaimat, és a saját nyilvántartásom szerint volt egy 40 napos kísérleti szakaszom, amikor megpróbáltam a dokumentáció nélküli súlytartást megvalósítani. Azaz nem írtam, mit eszem, nem számoltam a kalóriákat, sem a ch-t, semmit sem. Mindössze az a két vezérfonal volt, hogy az étkezésben mindig a "jó" ételt válasszam, ha lehet. Más szavakkal kevés rossz étel és sok jó. Rossz étel alatt az üres kalóriás ételeket értem, amik gyorsan felszívódó CH-t, finomított cukrot, fehér lisztet tartalmaznak, vagy túl sok "rossz" zsírt. Olyan ételeket, amik hizlalnak, de közben jól sem lakunk tőlük rendesen, viszont etetik magukat. Frissen sült péksütemények, chipsek, édességek, ilyesmi. A másik vezérfonal az volt, hogy napi minimum három óra aerob mozgás. Nos a nyilvántartásom szerint ez a próbálkozás elbukott. Fekete "FAILED" felirattal láttam ezt a szakaszt. 

Ellenőriztem a kapcsolódó adatokat. megnéztem, mi volt a súlyom, mikor elkezdtem ezt a dolgot, azaz a nulladik napon, majd megnéztema negyvenedik napon is. 89,3 kilóval kezdtem el, és 90,7-el fejeztem be. Erre írtam be magamnak, hogy elbukott a próbálkozás. Pedig nem....negyven nap alatt másfél kiló az egyfelől egyáltalán nem sok, pláne ha közben izommunkát is végeztem, másfelől ha a saját, speciális körülményeimet veszem alapul, akkor simán lehet, hogy a szervezetem tudatosan építette fel ezt a "komoly" többletet. Megint máshogy mondva lehet hogy azért lett több a súlyom, mert a testem törekedett az ideális súly felé, ami esetleg több, mint ami a negyven napos időszak végén volt.

Szóval újragondolva nem volt a próbálkozás egyáltalán eredménytelen, tovább kellett volna csinálnom. Mindig is arra törekedtem a fogyásom után, hogy szabadon étkezhessek, hogy ne kelljen mindig mindent számolni, mérni és dokumentálni. Tudom, hogy sokan mondják, akiknek fogyniuk kéne, hogy ők azért nem tudnak lefogyni, mert képtelenek számolgatni  a kalóriákat. Én évek óta számolom, mérem, dokumentálom. Meg lehet csinálni, de tény, hogy egy idő után elege lesz az embernek belőle, nem kicsit. Pláne, hogy mindenflől jönnek az ingerek, és minden terméken ott virít a GDA, azaz az ajánlott napi mennyiség, hogy egy átlag felnőtt ember napi kalóriaszükséglete 2000. Holott egy átlagember ebédje általában üti ezt a határt, és akkor még hol van a reggelije, a tízóriaja, az uzsonnája és a vacsorája...

Az életmódot nem lehet beszorítani számok közé. A helyes életmód szerintem egyrészt a sok (lehetőleg aerob) mozgásból áll, másrészt az izmok karbantartásáról, harmadrészt a jó étkezésről Jó étkezés alatt azt értem, hogy törekedni kell a helyes irányra. Azaz ha van választás, a fehér kenyér helyett teljes kiőrlésűt, a krumpli-rizs-tészta helyett zöldség-gyümölcsöt, a normál helyett a csökkentett zsírtartalmút, a cukros helyett a cukratlant, és így tovább. A legtöbb esetben van mód a választásra, ha az ember ösztönné fejleszti azt, hogy mindig a jó felé húzzon, akkor nagy lépést tesz az egészsége érdekében, ebben biztos vagyok.

Mellette sokmminden van, amivel lehet jobbítani a dolgot, pl. a megfelelő mennyiségű vízfogyasztással. Ásványvíz, natúr zöldtea....vagy akik édesen isszák a kávét teát, azoknak cukor helyett stevia, vagy agavé...tehát van egy fő irány, ami a sok-sok mozgásból és a helyes(ebb) táplálkozásról szól, és vannak apró kis dolgok, amikkel még hatékonyabbá lehet tenni a törekvést. Persze mindezek mellett akkor is lesznek mindig olyan emberek, akik szerencsés alkatúak, és hiába nem mozognak semmit, ehetnek akármit és akármennyit, sosem híznak el. Tudomásul kell venni, hogy vannak ilyen emberek. Valamilyen szempontból ez rossz is, hiszen nekik nincs meg az a motivációjuk, mint a hízásra hajlamosaknak, hogy törekedjenek a helyes életmódra. Ugye a helyes életmódnak nem kizárólag a "jólkinézés" a célja-eredménye, hanem az is, hogy a testünk rendben van. Hogy megkapja a megfelelő vitamin, ásványi anyag, fehérje, stb. szükségletet. Akinek mindegy, simán lehet, hogy chipsen, pizzán, cukros kólán él, és ezzel veszélyezteti a saját egészségét. Hiába nem kövér, attól még a markerei lehetnek borzasztóak.

Visszakanyarodva a saját kis életemhez, azt hiszem annyira a számokra és az előjelre figyeltem, hogy a végén nem láttam a fától az erdőt. Tovább kellett volna csinálnom a dolgot. Nem baj, a hibáiból tanul az ember, most egy újabb körben nekifutok megint. Nem írom, mit és mennyit eszem, tartom a jól átgondolt elveimet, élek a választás szabadságával, megadom a testemnek ami kell, nem tartok edzést éhgyomorra, nem kávézok üres gyomorral, nem eszem extrém mennyiséget semmiből, nem hagyok fél napokat táplálék nélkül, hogy "kialudjon a tűz" az anyagcserémben. Megiszom a napi két liter ásványvizet, tartom a minimálisan három óra biciklizést naponta, csinálom a napi három súlyzós edzést....nyújtok, és figyelek. Ez van most.

1 comment:

  1. Néha rájövünk, hogy nem is volt az rossz amit egy előző életszakaszban csináltunk.:) Az nagyon tetszik, hogy mindent dokumentálsz, így tényleg össze tudod hasonlítani az egyes életszakaszokat és tádám, rájössz a jó megoldásra.:)

    ReplyDelete