A kerék és annak a forgása, azaz az én világom úgy kerek, ahogy én kerekítem :)

Megint rég nem írtam. Nagy újság nincs, továbbra is a ch körül mennek a dolgaim, bár tény, hogy most némi változtatáson agyalok. A lényeg, hogy hatodik hete nem hízok, az első héten fogyás volt, aztán két hét stagnálás, ekkor döbbentem rá a CH-kérdésre, onnantól kezdve minden héten fogytam valamennyit. Közben a napi három óra bicikli és a napi 3 súlyzós edzés ugyanúgy megvan, ja és a napi két liter ásványvíz is. Az az igazság, hogy alapvetően úgy gondolom, hogy ennyi mozgás mellett ésszerű keretek között tökmindegy, mit ehetnék, vagy mennyit, minimum súlytartásnak kell lennie. Talán eljött az ideje annak, hogy ki merjem a gyakorlatban is próbálni.

Egyszer már voltam úgy, hogy elengedtem magam étkezésileg, és hasonlóan sokat mozogtam, de akkor felfelé kezdtek jönni a kilók. Persze megijedtem, és újra nekiestem a kalóriaszámolásnak. Csakhogy megnézve az adatokat, én akkor 81 kilós voltam, amiből leszámítva a 12 kilónyi bőrfeleslegemet, még jó, hogy jöttek a kilók fel, hiszen messze az optimális testsúly alatt voltam. Érthető, hogy a szervezet építkezni kezdett.

Valahol a fejemben ez a két vonal külön megy: úgy képzelem el, hogy vagy valaki extrém sokat mozog, mint én, és ehet nyugodtan akármit, vagy  nem mozog, de méri/számolja a tápanyagokat. Én viszont mind a kettőt csinálom, ami megint erősen rexiagyanús lehet. Úgy értem túlzás. Szóval errefelé kanyarognak a gondolataim. Sokszor van, hogy annyira bizonytalan vagyok ebben a témában, hogy azon kapom magam este hatkor, hogy még nem ettem semmit sem, mert még mindig nem tudom, hogy mi legyen az adott napi koncepció. Ilyenkor megijedek, hogy ez sem normális, vigye el a fene, ha napi három órát tekerem a szobabiciklit, és napi háromszor feszülök meg a súlyzók alatt...csaknem kéne már ezzel ennyit foglalkozni.

Amúgy teljesen jól érzem magam a bőrömben, tele vagyok energiával, és elégedetten tudok tükörbe nézni. És amikor erre gondolok, akkor az jut eszembe, hogy ez viszont megér nagyon sok mindent. Talán ezt a már-már rexiákba hajló kukacoskodást is. Merthogy van eredmény, és ez jó. 

Mindenesetre ezt most leírtam ide, ezáltal meg lesz örökítve itt a blogon is a jelen állapot :) Véleményem szerint a fogyás utáni súlytartás középtávú kulcsai továbbra is a megfelelő stratégia megalkotása, a türelem, a kitartás és a monotónia elviselésének a képessége.