Semmi...

...érdemleges nem történik velem diétaügyileg. Dolgok persze történnek....egy csapágyas mosógép, egy majdnem ujjtörés (az én kis feleségem)....zajlik az élet körülöttem, de a blog szigorú vonatkozásában semmi érdemleges. Tolom továbbra is az "ezervíz" elnevezésű projektemet....annyi módosítással, hogy a reggeli rituálém kiegészült azzal, hogy az ásványvizemet kitöltöm egy edénybe, megmelegítem, és belehajítok egy tasak natúr zöldtea-filtert, majd ha langyosra hűlt, visszatöltöm a palackba, és ezt iszom egész nap. Szóval helyesebb lenne az "ezerzöldtea" kifejezés :)

A szokásos rend szerint telnek a napok, hajnalban és napközben egy-egy óra bicikli, ezt általában még megerősítem egy-egy húszperces, félórás tekeréssel, amikor úgy adódik...telefon, szkájp közben is lehet tekergetni, a múltkor valakivel egy órán keresztül beszélgettem, és végig tekertem közben a biciklit. Az illető nem vette észre, hogy mit csinálok. Feltételezem, hogy a sok szobabiciklizés miatt a szervezetem olyannyira megszokta ezt a tevékenységet, hogy egyáltalán nem lihegek beszéd közben....izzadni is csak 30-40 perc után kezdek.

Sajnos még mindig nem vagyok teljesen jól, de határozottan kifelé megyek a betegségből. A súlyzókat, a fekpadot ennek értelmében nem használtam az elmúlt 3-4 napban. Egyszerűen nem volt erőm hozzá...bízom benne, hogy ez hamarosan változni fog.

Egyébként azon gondolkodtam ma, hogy a legtöbb terméken ugye rajta van az ajánlott kalóriamennyiség. Durván kétezer kalória egy átlagember napi szükséglete. Közben belegondolok, hogy egy teljesen normális reggeli-ebéd vacsora simán akár a duplája is lehet. A normális alatt mit is értek? Ami nem extrém, ami szokványos, átlagos, általános, bevett, elfogadott...Reggelire mondjuk két szendvics, ebédre egy normál menü valahol, vacsora szintén mondjuk egy étterembe beül az ember és megvacsorázik. Ez a három főétkezés simán ütheti a kétezres számot. És akkor még hol van, hogy napközben mi történik....megiszom egy capuccinot, bekapok egy péksüteményt, megkínálnak egy bonbonnal, mittudomén. Kizártnak tartom, hogy az emberek többsége számon tartaná, hogy mikor, mennyit eszik. Szerintem nem tartja számon. A többség. És van a kisebbség - MI - akiknek kötelező odafigyelni. mert ha nem, akkor visszaesünk.

Szerencsére ez olyasmi, amivel együtt lehet élni sokáig, sőt....igazából e nélkül nem tudnánk sokáig élni LOL....szóval messze jobb, mint annyi minden más. Csak érdekes belegondolni, mennyire sokféle megközelítés létezik. Mennyi sokféle igazság....