Tuesday 16 April 2013

Könnyű

Annak idején, még korokkal ezelőtt..dolgoztam a pénzügyi szektorban (hű de szépen fogalmazok)....na mindegy....szóval megtanultam, hogy a között, aki egy hónap alatt nem tud kijönni egymillió forintból, és a között, aki egy hónap alatt nem tud kijönni hatvanezer forintból, a között van egy nagyon jogosan közös pont: mindkettő anyagi gondokkal küzd hónap végére. Továbbmegyek: mindkettő úgy gondolja a hónap végén, hogy kevés az a pénz, amiből gazdálkodnia kell, hiszen elfogyott. Több kéne.

Ha egymás mellé állítjuk a két emberünket, persze mi kívülállóként gyorsan és helyesen átlátjuk, hogy merre hány méter, de ez csak a mi nézőpontunkból az, ami. Egy másik nézőpontból nézve mindkét emberre ugyanúgy igaz, hogy kevés a jövedelme.

Nos, talán kicsit durva lesz, amit mondok, de őszintén hiszem, hogy mindenkinek arra van pénze és ideje, amire szán. Ezentúl, vagy inkább mindezek mellett mindenki annyi pénzből/időből gazdálkodik, amennyiből tud.

A kifogás-rakéta persze működik...mit működik, egyenesen szárnyal ezzel a két üzemanyaggal. A legtöbb ember nagyon könnyen elbújik a pénzhiány és az időhiány mögé, legtöbbször viszont nem elbújni kellene, hanem szembenézni a tükörrel. Több értelemben is.

Amikor népes családommal kivándoroltunk külföldre, nem részletezem, milyen sok szempontból volt kegyetlen nehéz. De úgy egy-két év múlva simán megkaptuk sok embertől, hogy "na jó, nektek könnyű, ti odakint vagytok"....igen, nagyon "könnyű" volt tényleg. Nem fárasztottuk magunkat azzal, hogy úgy reagáljunk ezekre a hangokra, ahogy szívünk szerint kellett volna, mert nincs értelme. Ha valaki így gondolkozik, az oylan falat húz kifogásokból maga köré, aminek a lebontásához túl rövidnek látom már az életem, inkább tovább lépek.

Szóval mindig oda lehet vágni, hogy "neked könnyű"....nem mondom, hogy nem esik rosszul a mai napig, ha valakitől megkapom még ezt a buta, szűk látókörú, egoista, bosszantó attitűdöt, de azt hiszem tényleg  letettem már egy ideje arról, hogy megpróbáljam kihúzni azt a bizonyos "alsó fiókot". Boncz Géza annak idején helyesen világított rá - Isten nyugosztalja- hogy az alsó fiókot nem huzkodjuk ki....

Na hogy konklúzió is legyen itt a végén: Nincs duma, nincs kifogás. Mindenki a maga életének a kovácsa. Mindenki maga osztja be az idejét, a pénzét, és végső soron azt az életet éli, amit kreál magának. És mindenkinek legelőször önmagába kell(ene) belenéznie, és nem azzal foglalkozni, hogy mások dolgában okoskodni, meg ítélkezni. Valahogy így látom.

4 comments:

Lazac said...

Nagyon jól látod! Mindenkinek van esélye arra, hogy másként éljen, a kérdés, meri-e vállalni az ezzel járó nehézségeket, a bizonytalanságot, vagy nem. Van-e mersze meglépni, kilépni az addigi életéből és más irányban elindulni. Akinek nincs, az könnyen süti rá a másikra a szlogent "neked könnyű". Mégis mitől könnyű? Az ilyentől én is falra tudok mászni...mert nekem is sokszor a pofámba vágják, nekem könnyű...de baszki, csinálják utánam, mert azt semmi nem tiltja.:):):)
És itt most természetesen nem a fogyásról beszélek, mert az nekem eddig nem sikerült, hanem másról, egy másfajta életről, pl arról, hogy imádok utazni és eddig az összes megtakarított pénzem erre költöttem, mert nekem könnyű.....:):):):):)

Alan said...

Beszélni mindig könnyebb, mint csinálni :)

Eszter said...

Tanult tehetetlenseg... ez valami speci magyar sajatsag, de ha elneztek a hataratkelo blogra, nagyon siralmas a helyzet, es akik elmentek, azok nagyresze meg atesett a lo masik oldalara es kopkod visszafele... kell par evtized meg a valtozashoz a fejekben.

Verus said...

Eszter, bizony, igazad van. Régebben be-benéztem én is a határátkelőre, de komolyan lélekromboló az egész.. de a "könnyű"-ségre visszatérve: bár Alan nem részletezi ki, hogy mennyiféleképp képesek odaköpni emberek ezt az kis szócskát, -pl. a lefogyása kapcsán: "neked könnyű, mert volt időd/lehetőséged rá" vagy most a mozgása-súlytartása kapcsán: "neked könnyű, mert van géped/időd/pénzed rá" stbstb-, de én ekkor mindig valami olyasmit érzek, hogy ez egy olyan zászló, amit a saját sikertelenségük mellett lobogtatnak, és nem mellesleg: meg is van a gyönyörű kifogás, hogy neki bizony miért nem sikerült lefogyni/súlytartani/boldogulni..