Friday 29 March 2013

Kerülőút- bypass?

Több fórumon és helyen futok bele a gyomor bypass témakörbe. Ez talán a most legfelkapottabb műtéti beavatkozás azoknak, akik képtelenek önerőből lefogyni, és akik komoly mértékben veszélyeztetett helyzetben vannak a túlsúlyuk miatt. Tehát a 40-es BMI fölötti kategóriáról van szó. magyarországon összesen kettő orvos vállalja ezt a dolgot, szigorúan privát alapon, lévén hogy az OEP nem támogatja az eljárást. A műtét másfél lepedőbe kerül, azaz cca. ötezer euróba.

Ami számomra a legvisszatetszőbb ebben az egészben, az a propaganda, ami körüllengi a dolgot. Világos, hogy itt súlyos lóvékról van szó, hiszen mondjuk ki: fél éves várólista van, ami azt jelenti, hoyg emberek a másfél millióval sorban állnak. Tehát elég egyértelmű anyagi érdek fűződik ahhoz, a nép vajon mit gondol erről az eljárásról.

Maga az operáció abból áll, hogy a gyomor kezdeti szakaszának egy kis részét elválasztják a többitől, és közvetlenül a vékonybélhez kötik. Így a gyomor nagyobbik része és a patkóbél kimarad az étel útjából. A gyomor áthidalt része a jövőben nem találkozik étellel, és a termelt gyomorsavat szintén elvezetik a vékonybélbe. Amerikában állítólag néhány évtizede csinálják, Magyarországon 2010 óta. Nagy előnyként azt hangoztatják, hogy az emésztési folyamatba nem avatkoznak bele, és a kezeltek kilencvenvalahány százaléka meg van elégedve az eredménnyel. Kockázatai közül a leggyakoribb a szokásos port begyulladása, ami a kezeltek huszonvalahány százalékánál jelentkezik.

Nem tudok elmenni a propaganda mellett....még jó, hogy a kezeltek elégedettek, nyilván ha kifizetnek ennyi pénzt, már csak önigazolásból is boldogok és elégedettek lesznek, ez egyértelmű. Mégis mi a bajom ezzel a dologgal? Mert van vele bajom....méghozzá az, hogy én ötvenhatos (...56-os, BASSZUS!!) BMI-vel kezdtem el a minden segédeszköz nélküli fogyást, és sikerült nemcsak lefogyni, de tartani is az eredményt. És nem gondolom magamat sem ufónak, sem valami utánozhatatlan gurunak. Masszív elképzelésem az, hogy ezt mindenki meg tudja csinálni. Segédeszköz, műtétek, kapszulák nélkül. Nem tartom jó dolognak egy olyan indokból elvégzett durva beavatkozást az emberi szervezetbe, amit egy olyan probléma okoz, amit meg lehet oldani e nélkül is. Jó kacifántosan fogalmaztam, de nem baj.

Ami viszont méginkább nem tetszik az az attitűd. A kereskedelmi, anyagi érdek oldaláról értem, mivégre a nagy propaganda, hiszen ahogy írtam az előbb, komoly pénzekről beszélünk. Amit nem értek az inkább az, amikor azt látom, hogy a műtéten átesett emberek érdemként tekintenek a tettükre. A környezetük gratulál nekik, ők meg boldog mosollyal nyugtázzák, hogy.....mit is?? Hogy emberileg gyengék voltak ahhoz, hogy saját hatáskörükben oldják meg a problémát? Hogy a tökéletesen megalkotott emberi testbe késsel kell belevágatniuk, hogy fékezzék az étvágyukat? Én értem, hogy vannak...lehetnek olyan helyzetek, hogy egy ilyen beavatkozás életmentő, és szükséges. De hogy erre valaki büszke legyen....az már kívül esik az elfogadható körön. Nálam. De van még rosszabb is: amikor azok, akik túlestek ezen a beavatkozáson, mondjuk már évek óta, azok értetlenkednek, hogy ugyan, mi a probléma a súlytartással? Ja, hogy neki konkrétan nincs gyomra....? Ja, hogy már elfelejti, hogy ő volt az, aki nemhogy súlyt megtartani, de elérni sem tudta? Ja, hogy már megszokta, hogy ő nem kövér, és úgy viselkedik, mintha ez nem pénzkérdés lett volna, hanem valami személyes érdem? Na azt hiszem, ennek a vonalnak ez a legmélyebb vetülete.

Az életút a legtöbbünknek egyáltalán nem könnyű. Van, hogy akadályokat gördít elénk a sorsunk, vagy a gondviselés, vagy hívjuk akárminek. Ilyenkor három lehetőség van: 

  1. Megrekedünk. Leragadunk, forgunk egy helyben, billegünk, nem tudjuk megoldani a problémát. Ekkor vagyunk/maradunk kövérek.
  2. Legyőzzük az akadályt. Szembenézünk az életünkkel, megkeressük az okot, felderítjük a lehetséges megoldást, kidolgozzuk a stratégiát, és megvalósítjuk a megoldást. Lefogyunk, élünk tovább normálisan
  3. Kikerüljük az akadályt. - Ideiglenesen megoldást jelenthet, de vagy további bonyodalmakat okozhatunk, vagy becsapjuk magunkat. Egy betegségnél nem a tüneti kezelést kell preferálni, hanem a kiváltó okot kell megszüntetni. Ide sorolom az összes "megkerülő" dolgot....bypass, gyűrű, ballon, stb.
Ha az életutunkon a szembe jövő akadályt kikerüljük, hirtelen egy másik úton találjuk magunkat. Egy másik úton, ami másfelé visz. Talán nem oda, ahova menni akarunk.

3 comments:

Lazac said...

Jelenleg az 1-es csoportba tartozom. Bízom benne, hogy lehetek majd a 2-es csoportnak is a tagja, de az biztos, hogy soha nem akarok a 3-as csoportba tartozni.

Anonymous said...

Akkor nem vagyok egyedul azzal az erzessel, hogy a hajam egnek all es uvolteni tudnek, amikor GRATULALNAK a bypass-os sikerehez, es hogy milyen ugyes.. S igen, KOVETENDO PELDA. Wtf??? Valahogy kedvem lenne felvilagositani a sok butat, hogy ez nem erdem, ez egy emberi gyengeseg, es sajnalom hogy bezartad a blogodat, mert oda lehetne .. Na meg lehetne nekik mutatni hogy van am olyan aki TENYLEG kovetendo.
De hat tudjuk: szellel szemben h...zni nem megy..
Szoval akkor en inkabb egy masik sorba allok be es Neked gratulalok! Well done my friend.
Megint T.

Alan said...

Szia T,

Nem, nem vagy egyedül :D:D köszönöm a gratulációt és a kommentet is :)