Tükrök

A tükrök fontosak. van bennük jó adag többértelműség is, ez vitathatatlan. Nekem is annak idején egy tükör tette a be a végső kaput. Úgy értem, egy tükör indított el az úton, amit bejártam. 

Persze a tükör sokminden lehet...legelsősorban a kontroll megtestesítője, hiszen a segítségével szembesülhetünk a képpel, amit mutatunk. Ráadásul a tükör úgy mutatja meg a képet, ahogy egy kívülálló lát minket. Pártatlanul, objektíven....csak az optikai tényekre hagyatkozva. A tükör nem ítélkezik. Nem formál véleményt. A tükör csak megmutatja a valóságot.

Igaz, ez csak akkor oké, ha hajlandóak vagyunk elhinni, hogy amit látunk, az az, ami. Hinnünk kell a szemünknek. Nem elég a tükör elé állni, de el is kell hinni azt, amit mutat. persze lehet mást is. Elfordítani a fejünket, legyinteni, nevetni, megmagyarázni. Kifogások, mentségek, vélt vagy valós okok, nem létező betegségek, az ismerethiány homályába vesző, ködös indokok.....eldurrantott frázisok, /ál/tudományos szakkifejezések mögé rejtőzések....ott vannak mind kéznyújtásnyira. El lehet dönteni, miért nyúlunk.

Azt hiszem én a magam részéről azokkal az emberekkel szimpatizálok, akik bele mernek nézni a tükörbe, és megélik a valóságot. Ismerek és szeretek olyan embereket, akik kövérek. Kövérek, és tudnak róla, hogy azok, és boldogok, és nem csinálnak máshogy. Nem arról van szó, hogy egyet értek az életmódjukkal. Arról van szó, hogy szimpatikus emberek. Kedvesek, őszinték. Az életmód egy más kérdés. De a legveszélyesebb az, amikor valaki nem akarja látni azt, amit mutat a tükör.

Tükör alatt nem feltétlenül a vékony fémfóliát értem egy csiszolt üveglap mögött. Közvetve is értem. Ugyanúgy, ahogy egy visszajelzés lehet optikai, ugyanúgy lehet verbális, vagy akár ki nem mondott, de kimutatott információ is. És azért veszélyes, mert könnyen előfordulhat, hogy ha valaki rutinná teszi a tükör képének nem tudomásul vételét, akkor elveszíti a képességét arra, hogy meglássa a valóságot. És eljöhet egy pillanat, amikor már ha akarja, akkor sem képes látni....csak nézni. Csak néz, és gondol mellé valami kényelmeset, valami hihetőt...valamit, amire rátámaszkodhat abban a hiszemben, hogy az a realitás.