Évértékelés

Vannak örök dolgok, az évértékelés is ilyen azt hiszem. Az emberek szeretik lezárni az adott évet egy összefoglalással. Ebben semmi rossz nincsen. Eljött ennek az évnek a vége is, ma van az utolsó napja 2011-nek.

Igen gyorsan telt el ez az évem (is)....gyanítom ahogy öregszem, ez csak rosszabbodni fog, sajnos a dolog jellegéből adódón így működik. És jövőre elhagyom a harmincas klubot....szóval tényleg repül az idő. 2011 január elején 125 kg voltam. Ez egy olyan súlytöbblet a 185 centim mellé, amivel simán együtt lehet élni, és amikor nagyon kövér volam, azt hiszem boldog lettem volna egy ilyen súllyal. Azonban ma reggel, az év utolsó napján a mérlegem 78,8 kg-t mutatott, ami több szempontból is sokkal jobb, mint a 125. A legfontosabb szempont az egészség. A testi és a lelki egészség egyaránt. A 23-as BMI sokkal egészségesebb, mint a 36-os, ehhez nem fér kétség.

Azonban amit én sokkal nagyobb eredménynek könyvelek el, az nem a lefogyás, hanem a tudatos irányítás megvalósítása volt. A sokat emlegetett kontroll. Ez nagyon sok erőt ad nekem, és érzem, hogy képes vagyok/képes leszek hosszú távon is megtartani a tudatos irányítás képességét.

Ezt a blogot nem olvassák sokan. Igaz, egyáltalán nem is törekszem erre...akik viszont akár tudatosan, akár barangolva erre járnak, azoknak az ilyenkor szokásos Boldog Újév mellett én azt is kívánom, hogy sikerüljön nekik is az, ami nekem sikerült, és hogy higgyék el, sosem késő nekiállni.

Kód

Azon gondolkodtam vajon létezik-e, illetve létezhet-e, akarom mondani, megalkotható-e egy olyan szabálykönyv, ami egyéntől függetlenül képes arra, hogy számolgatás és korlátozás nélkül enged enni bárkit. A korlátozást a mennyiségre értem, a tartalom relációjában. Miről is beszélek....?

Tehát ha egy listát állítanánk össze, ami tartalmazna olyan ételeket, amiket mennyiségi korlátozás nélkül fogyaszthatunk, olyanokat, amiket mennyiségi korláttal, és olyanokat, amiket sehogy. Így szerintem elérhető lenne egyfajta egészséges táblázat, ami alkalmazható lenne a mindennapokban olyanok számára is, akiknek nincs ideje/energiája/türelme/kapacitása/kanala/stb. minden étkezést megtervezni, kiszámolni, és dokumentálni.

Ugye milyen jól hangzik....Az élet egyéb területein kiválóan működik a kódrendszer, nyilván itt is beválna. Megkerülhetetlenül eszembe ötlik a mi exrendőr fitness-gurunk, aki mára üzletemberré nőtte ki magát, és akinek már saját termékei hirdetik a saját kódrendszerét...de én valami másra gondolok. Valami olyanra, ami nem termékspecifikus, és ami képes szabadon engedni az embert. Mert én nem hiszek abban, hogy mondjuk lehet kakaós csigát fogyasztani egy fogyasztó étrenden lévő embernek, csakmert az XYlisztből készült. Én valahogy abban hiszek hogy ez önámítás, vagy csalás ha úgy jobban tetszik. Ha valaki fogyni akar, akkor ne egyen kakaós csigát. Nem hiszem, hogy ez máshogy van.

Nyilvánvalóan ha valaki rendbe akarja hozni magát, a súlyát, a testét, akkor az projektszerűen kell nekifognia. De ha a projekten túl van, akkor jó lenne, ha létezne olyan rendszer, ami szabadon alkalmazható lenne mindenkire egyformán. Aztán az is lehetséges, hogy túlvariálom, és egyszerű a dolog: talán elmondható nagy melléfogás nélkül, hogy a nyers zöldségek és gyümölcsök egy tekintélyes része abba a csoportba tartozik, amik fogyaszthatók korlátok nélkül mindenkinek, és a fogyasztásuk egészséges. Nyilván a gyümölcsök közül nem a banán-körte-szőlő kombóra gondolok, ahogy zöldségből sem a krumplira.

Azt is el tudom képzelni, hogy ez nem kivitelezhető dolog, és nem is szükséges. És a megfelelő hozzáállás az egészséges életmódhoz igényel annyi energiát, hogy legyen erre kapacitása mindenkinek. HOgy foglalkozni kell vele, ha fontosnak tartjuk.

Ismerve magamat egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy nem futok neki ennek valamikor mégis.

Pálinka és mákos beigli

Eljött ez a nap is, ma van Karácsony. Tudvalévő, hogy ez a legtöbb helyen egyet jelent a soha meg nem szűnő terített asztallal és a nagy családi full-house jellegű zabálásokkal. Hol a halászlé- töltött káposzta vonal domborodik ki jobban, hol a rántott hal- töltött pulyka hódít, de általában mindenhol roskadásig van rakva az asztal jobbnál jobb falatokkal, és minimum nyolcféle süteménnyel.

Nálunk saját hagyomány szerint alakított "Jamie Oliver-féle" göngyölt töltött csirkemell volt, egyénileg szabva, kinek sajttal-sonkával, kinek gombával petrezselyemmel, kinek álánátúró, csak a hús becsavarva a sajttal megszórt leveles tésztába. Én a gombás verziót tettem magamévá, de a tésztát lefejtettem róla, és krumplipüré és vajon párolt kukorica helyett zsírmentesen párolt kelbimbóval és zöldborsóval ettem. Isteni volt.

Viszont egyszer van karácsony alapon elfogyasztottam egy-egy szelet mákos és diós beiglit, továbbá egy-egy szelet sima és mézes zserbót. Finom volt. Ja, hogy teljes legyen a kép, aszalt almás vilmos körtepálinkával koccintottunk ebéd előtt. Újabb cukor shot, puff neki :) Igaz, két éve nem ettem se zserbót, se beiglit....amikor fogyási projekt alatt voltam, akkor természetesen nem ettem süteményt. Most azonban a súlymegtartás a célom, így valamelyest változott a kép.

Komolyra fordulva továbbra is vallom, hogy ésszerűen, mértékletesen ünnepi menüvel is jól lehet lakni úgy, hogy nem esszük le magunkat a sárga földig...Az általam elfogyasztott ebéd számolható része, úgymint a csirkemell, a gomba, a borsó, a kelbimbó 500 kalória körül volt. A négy szelet süteményre 500 kalóriát számoltam, de az csak saccolás. Azonban nagyot nem tévedek vele...de tény hogy nem számoltam ki.

Karácsonykor, illetve az év utolsó hetében általában mindenki felszed egy kis súlyt. Kíváncsi vagyok, nálam mi lesz a helyzet. Tagadhatatlan, hogy az ember több ingernek van kitéve, mint egy átlagos, szürke hétközbapon, és gyakorlatilag reggeltől estig vagy süt-főz, kitéve magát az illat- és látványorgiának, vagy azt nézi, ahogy mások esznek :) Szóval eme alkalom talán a kevesek egyike, amikor tényleg belefér. Mert ha ilyenkor sem, akkor mikor...ugye.

A szükséges jó, avagy a vágy kupája

Odáig eljutottam már párszor, hogy a fogyókúra helyett inkább diéta, a diéta helyett inkább életmódváltás, a szavak összes szemantikai vetületével együtt. De van még valami, amit fontosnak tartok:

Az élet élvezete...Az ember ösztönösen a jót keresi, a jóra törekszik. Vágyakozik az örömre, nyilván. Minden mozdulatunk mögött tetten érhető a vágy, ami irányul valamire. A több pénz, a jobb állás, a nagyobb kocsi ugyanúgy, mint az egészség, a gyerek boldogulása, vagy akármi egyéb. Úgy gondolom, az életet csak úgy tudjuk boldogan megélni, ha kiegeynsúlyozottan létezünk benne. Akkor sem feltétlenül, nyilván. Viszont a kiegyensúlyozott létezés az hosszú távon nem tartható fent úgy, ha szenvedünk valamitől, vagy rosszként, depláne szükséges rosszként élünk meg valami olyat, amit életünk végéig kell(ene) csinálunk.

Az életmódváltás talán legnehezebb része ennek a folyamatnak a megvalósítása a gyakorlatban. Hogy amikor nemet mondunk egy bödön jégkrémre, vagy egy tábla mogyorós csokira, akkor azt nem szenvedve tegyük, hanem boldog mosollyal magunkban. Eltökélten, magabiztosan...és elégedetten. Mert ha szenvedünk a saját döntésünktől, és szükséges rossznak tartjuk azt, amit csinálunk, akkor szerintem csak idő kérdése, mikor omlik össze ez a lelki felépítmény. Tudatosan kell a kontrollt felhasználni arra, hogy az ízlésünk, és vele együtt a gondolkodásunk is megváltozzék.

Ez nem könnyű, viszont ha sikerül, akkor sokat nyerhetünk vele, hiszen a szenvedés megszűnik. Persze ezek elvi dolgok....tudom. De fontos kapaszkodó lehet minden egyes elveszített dekagramm, ami által közelebb kerülünk a célunkhoz. Mert bizony funkcionálhat kupaként az ésszerűség oltárán, mint egy olyan eszköz, ami által olthatjuk a bennünk esetlegesen meglévő utálatot az életmódváltásunk irányába. Hiszen nem gondolhatunk rosszként egy olyan dologra, ami elősegíti a céljaink megvalósítását.

Sokkal inkább lenne helyes a szükséges rossz helyett a szükséges jó kifejezés. Nem tagadom, van ebbnen valami pátoszos, hovatovább szektás....de kit érdekel. Tudni kell, mi a fontos. Ha valaki mondjuk egy balesetben elveszíti a családját, és onnantól kezdve bigott szektásként egy vallásba menekülve tud csak ember maradni, ugyan ki veti meg? Senki. Ez sem más annyira. A vallás egyébként is a töténelem tanulsága szerint talán túl sokszor is funkcionált mankóként ahhoz, hogy ez véletlen legyen. Mindegy, nem akarok összeesküvés elméleteket gyártani, meg vallási mozgalmat kiáltani sem. Egyszerűen csak azt mondom, amit a mondás is: a cél szentesíti az eszközt. Extrém elhízásból nyilván extrm módszerekkel lehet kijönni. De ki lehet. Azt hiszem ez a lényeg.

Állj-gomb és az anyatej

Nem tudom megkerülni azt, amilyen vagyok. Időről időre visszatérek az okkeresésre, és hiszek abban, hogy ez nem baj. Megélhetem sok alkalommal, hogy a családomban is rendszeresen előfordul a tipikus "full house" érzés, ha evésről van szó. Karácsonyi nagybevásárlás után, gyerekekkel együtt beültünk vacsizni a Mcdonalds-ba. Első kör kaja után nejem megkérdezte a kisfiam: kérsz még valamit? Mindenki kért még valami akármit...fagyi, süti, extra nuggets, mittudomén. A kissrác azt mondta: tele vagyok, nem kérek semmit, köszönöm.

Na ez az, ami számomra ismeretlen érzés, és az is volt mindig. Egyetlenegy alkalomra nem emlékszem, amikor azt éreztem volna, hogy elég volt, nem tudok többet enni, nem fér belém már semmi. És egy tízéves kölyök ha ezt mondja a mekiben, annak bizony súlya van. Olyan szempontból mindenképpen, hogy komolyan vehető.

Azon tűnődtem, vajon létezik az emberben egy "tele vagyok" gomb, ami egyesekből hiányzik...? Egyértelműen saját kontrollal kell megoldanom az ilyen helyzeteket. Nem gond, de ha arra várnék, hogy majd a szervezetem jelez, hogy elég, akkor azt hiszem várhatnék... Mi lehet az oka ennek? Lehet, hogy geneteika? Vagy valamilyen olyan természetes reflex, ami egyeseknél kialakul, másoknál nem? Lehet, hogy az anyatejhez van köze? Engem anyám saját elmondása szerint csak két hónapos koromig szoptatott....ami azt jelenti, hogy lehet, még addig se. Tápszeres baba voltam. Az anyatej természetes eledel, azt mondják segít sokmindenben, megalkotja a gyerek immunrendszerét, és még egy sereg hasznos dolgot csinál. Nyilván nem véletlenül van az édesanyának teje. És az is nyilvánvaló, hogy a tápszerek, a gyártók minden propagandája mellett is, nem tudják tökéletesen helyettesíteni az anyatejet. Az én gyerekeim egytől egyig anyatejes babák voltak, minimum egy évig. Ahogy a feleségem is. Őbennük megvan ez az állj-gomb. Bennem nincs.

Nem állítok semmit, csak "hangosan" gondolkodom. Tulajdonképpen mindegy is, ez már változni nyilván nem fog, de azért érdekel a háttér.

Az idő-pénz tengely

Ez a két dolog: az idő és a pénz az, ami meghatározza az életünket. Van akinek az egyikből sok van, a másikból kevés, vagy fordítva. Szerencsésebbeknek van mindkettőből, a nyomorultabbaknak egyikből sem. Az életmódváltáshoz azonban kell mindkettőből bőséggel, jósággal. Mese nincs.

Tudomásul kell venni azt, hogy ha valaki le akar fogyni, akkor előre kell tolnia magát. Úgy értem, akkor nem lehet ezzel a komoly témával érdemben foglalkozni, ha valaki úgy gondolkodik magáról, hogy a sorban csak a sokadik. Ismerem az érzést, hiszen én magam is sokáig gondolkodtam úgy, hogy nem magammal kell foglalkozni, hiszen hány meg hány sokkal fontosabb dolog van. Fel sem sorolom. 

Ezt mindenkinek magában kell elintéznie, lehet ideológiákat segítségül hívni, lehet bármi máshoz folyamodni, a lényeg, hogy el kell fogadni azt, hogy az idő-pénz vonalon mindenképp előrébb kell helyezni magunkat. Persze ez nem megy mindig, és minden körülmények között. Nekem személy szerint meggyőződésem, hogy nagyon sok ember pont azért nem tud egészségesen élni, mert az idő-pénz tengelye van elsüllyedve a sárban, és el van foglalva azzal, hogy kikeveredjen a kátyúból. És a sokadik a sorban az életmódja.

Van az a mondás, hogy mindenkinek arra van ideje/pénze, amire akarja hogy legyen. Eltekintve a szélsőséges példáktól, én ezzel egyet értek. Több oldalról meg lehet közelíteni, sőt. Bele is lehet kötni. Akkor is alapvetően úgy gondolom, hogy azért mindenkinek van beleszólása abba, hogy a saját idejéből és pénzéből mennyit fordít magára. Nem feltétlenül kell megvárni, míg az élet rákényszerít bizonyos dolgok elvégzésére. Én azt gondolom, ha valaki nagy mértékben el van hízva, akkor meg kell ráznia magát, és igenis magára kell fordítania a szükséges időt és pénzt, ha változni akar.

Jó lenne megkerülni ezt a dologt, de nem lehet. A klasszikus mondás, hogy szűznek maradni és szeretkezni nem lehet egyszerre. Tudomásul kell venni, hogy ahogyan kevesebbet enni sem lehet éhezés nélkül, úgy idő/pénz nélkül sem lehet életmódtot váltani. Mi segíthet akkor? Például az előző postban írt matek. Én magam is nagyon sok olyan embert ismerek, ahol rengeteg idő és pénz feleslegesen folyik el, mert szervezetlenül megy az élet. Sodródnak. Az olyan apróságok is sokat számítanak, hogy amikor bevásárolni megyek, listát írok, és végiggondolom, mit szeretnék, mire van szükség. És soha nem megyek egy szupermarketbe éhesen nagybevásárolni. Ugyanis ha nincs lista és/vagy éhes vagyok, akkor győzni fognak az impulzusok, pláne, hogy a marketing is erre megy rá, érthetően. Az impulzusok fognak vezetni az ésszerűség helyett, és veszek egy csomó felesleges dolgot. Ha célirányosan megyek, akkor nem tudnak velem meg(v)etetni mindent. Az is segíthet, hogy a kiadásaimról naplót vezetek. Így vissza tudom nézni a pénz útját, és pontosan látom, mikor, mire, és mennyi ment el.

A tudatosság lételeme ennek az egésznek. Ha tudatosabban akarok élni, hogy normálisan nézzek ki, akkor tudatosan kell minden mást is csinálni az életben. A pénz és az idő fogalmai alapkövek. Nem lehet megkerülni egyiket sem. Ebben biztos vagyok. Ahogyan abban is, hogy az első lépések is innen indulnak el.

A matek, mint első lépés

Tehát matek.

A számok jók. Ha elég kitartóan igézzük őket, akkor mesélni tudnak. Eleve ha valaki nekiindul ennek az útnak, jó ha a saját számaival elszámol. Súly, magasság, méretek...BMI...és nagyon fontos a pontosság. Nagyon gyakran előforduló jelenség, amikor valaki azt írja: 1500 kalória körül ettem. Fontos, hogy ilyen nincs. Nincs olyan, hogy 1500 körül. Olyan van, hogy én a tegnapi nap folyamán 1514 kalóriát fogyasztottam el. Mert ha mérem, akkor pontos számok jönnek ki. Azokat összeadva megint pontos számok. Nem "körül". Ha valaki törekszik a pontosságra, cserébe kiszámítható képet fog kapni. És nem kell sem manipulálni, sem félni...a számok érzelem nélküli, objektív dolgok, szilárdan lehet építeni rájuk.

Amikor elkezdtem a történetet, vennem kellett mérleget. Mert nem volt itthon. Elmentem, vettem egy digitális mérleget. Olyat, ami 150 kg-ig mér. Hazaérve rálibbentem. A következőt mutatta a kijelző: Err. Beletelt egy időbe, mire felfogtam, hogy azért, mert több vagyok, mint 150 kiló. Pofára esés. Meg voltam ugyanis győződve arról, hogy max 140 kiló lehetek. Okay, miután magamhoz tértem, kerestem egy komolyabb mérleget, ami 180 kg-ig mér. Megvettem....csocsi-ragyi az is, csupa üveg, digitális, minden. Hazaérve ruha ledob, rááll....és lőn: Err.

Na ezen a ponton egy picit azért szétcsúsztam. Nem az idő vagy a pénz miatt, amit mérlegvásárlásra fordítottam (egyik sem volt csekély)...nem. Hanem azért, hogy basszus, de akkor hány kiló vagyok? Feleségembe kapaszkodva (lelkileg) elmentünk egy nagy áruházba, ahol sok mérleg kapható, és ki is lehet próbálni őket. Kerestünk egy olyat, ami 200 kilóig okos. Nagy levegő, és ráálltam. Itt már nem volt error felirat, megjelent a kijelzőn a szám: 193 kg. 

Miért írtam le ezt a történetet? Nos, azért, hogy demonstráljam, mennyire el tudnak szaladni a lovak, ha hiányzik a kontroll. És ha "körül" jelzőt építünk be ebbe a történetbe, akkor bizony a kontrollnak annyi. Egyáltalán nem mindegy. Én azt látom, hogy mindenki általában alábecsüli a kalóriamennyiséget, amit megeszik egy nap. Szerintem ha 10 embert találomra megkérdeznénk, hogy mit gondol, hány kalóriát fogyasztott el előző nap, akkor abból kilenc kevesebbet mondana a valóságnál. Nem baj, ugyanis normális embernek ezzel nem kell foglalkoznia. De nekünk ( a sok súlyfelesleggel hosszabb időn keresztül bármikor is rendelkezőeknek) igen. És az a párszáz kalória naponta, az egy hónapban mutathat akár többezernyi eltérést is, ami már bőven felelőssé tehető a sikertelenségért.

Szóval nagyon fontos a pontosságra való törekvés. Konyhai mérlegből is digitálisra van szükség, ami 2 grammtól minimum 3 Kg-ig mér. Szerencsére ma már sok helyen kaphatók ezek az okos kis szerkezetek, és nem is drágák. Én bizony nem átallom a mustárt, vagy a ketchup-ot is kimérni, ha a szendvicseimre nyomok belőlük. Étkezés előtt rádobom őket a mérlegre, feljegyzem mennyi, majd miután befejeztem, ismét mérek. A különbséget megettem. 5 másodperc alatt kiszámolhatom, mennyi kalóriáról van szó. Legutóbb majdnem 150 kalóriát jegyeztem fel erre a két cuccra....azért az nem elhanyagolható.

Van ám egyéb pozitívuma a matekozásnak. Az ember felkészültebb, naprakészebb lesz tőle. Fokozatosan megismeri a termékekhez tartozó számokat, és mondjuk nekem ma már sokszor jön jól, mert akkor is pillanatok alatt ki tudom számolni a kalóriamennyiséget, ha pontos számok nem állnak a rendelkezésre. Annyiszor és annyiféle ételt mértem már meg, és számoltam ki, hogy szemre meg tudom mondani, hány deka körül van az adott cucc. És tudom, hogy készül (aki kövér, az általában tud főzni :), így nem kell más, csak egy kis matek. Namost ha felkészült vagyok, és naprakész, akkor magabiztosabb is leszek. Az információ hatalom, pláne ha szembeötlően neked megvan, és másnak meg nincs.

Apróságok ezek....tudom. Apró, mások számára vagy jelentéktelennek tűnő, vagy nevetségesnek ható dolgok. De az úton, ahol jártam és ahol járok, van jelentőségük.