Bringa megint

 A hozzánk viszonylag közeli LoughDerg tó partján három olyan kistelepülés van, ahova el szoktam tekerni. Az idei szezonban eddig még csak kettőnél voltam, Terryglass-ben és Dromineer-ben, de Killaloe-ban, a harmadikban még nem. sűrűn nem indulok erre, mert oda-vissza 100 km körül van a táv, és ahhoz, hogy ennyit menjek, kell a jó idő, a jó bringa, meg a jókedv :):) is hozzá. 

Egyszer Marcival együtt tekertünk el Dromineer-e, de visszafelé félúton Marci bringáján elszállt a külső...úgyhogy Verusnak kellett minket kimenteni. Amíg értünk jött, toltuk a bicikliket 8 km-en át, na akkor dobtam ki azt a cipőmet, amiben biciklizni szoktam.....realizáltam, hogy sétára nem alkalmas :) Na azóta már külső gumit is rakok a táskámba, ha hosszabb útra indulok.

Viszont amikor hétfőn csináltam a gyakorlóköreimet, az ötödik kanyar után éreztem, hogy lapos a hátsóm. Még haza tudtam jönni vele, de sajnos nem a belső szállt el, hanem a külső engedte el magát. kilukadt. Gondoltam semmi baj, kicserélem a pótkülsőre, ami hordok magamnál. No, hát elő is vettem, de olyan gatya állapotban volt, hogy nem raktam fel. Tényleg maximum vészhelyzetben alkalmas, mondjuk hazajutni. Nincs mese, hiába van itthon vagy 8 levetett külsőgumim, csak ki kéne dobni mindegyiket, mert ugyan nem lukasak, de utolsó idősek mind.

Úgyhogy vettem rá két új külső gumit a Halfordsban. Szerencsére találtam két egyformát...mert azért itt ez sem olyan egyszerű...na és akkor csütörtökön gondoltam hogy bepótolom még a nyaralás előtt Killaloe-t, úgyhogy összepakoltam a kis hátizsákomat (Pongival ofkorsz), és el is indultam az új gumijaimmal.

Viszonylag sima út volt, silvermines-ban megálltam pihenni, az út mellett van egy jó kis hely, kispatakkal, árnyékos padokkal, ideális a pihenésre. Innen indultam tovább....és le is értem szépen Killaloe-ba.

Itt a tóparton ittam egy jó kávét, megettem a szendvicsemet, és indultam vissza. Amikor kikanyarodtam a parkolóbó a főútra, leugrott a lánc. Oké, előfordul....félreállok, visszarakom....megtekerem, megint leugrik...

Hát eltartott egy ideig, mire rájöttem mi a baj...mondjuk addigra már a kezem olyan lett, mint Rémusz bácsi feje :):)....szóval valahog elgörbült a kikönnyített alumínium lánckerék, és minden tekerésnél az elgörbült résznél egyszerűen lelökte a láncot. Áttettem a láncot tehát a kisebb kerékre....amit szinte soha nem használok. Itt nem ugrott le a lánc, bár minden tekerésnél az elgörbült nagy lánckerék megbökte kicsit.

Megfordult a fejemben, hogy kérek megint műszaki mentést Verustól....de inkább szeretek megoldásokban gondolkodni, úgyhogy elindultam haza így, kiskeréken, kattogó lánccal....ez kábé olyan, mintha az autón csak 1-es meg 2-es fokozatban lehetne közlekedni. 

Gond nélkül hazajöttem, csak sokáig tartott, aminek annyira a hátsó részem nem nagyon örült, de legalább cserébe nem kellett sokat erőlködni a hosszú emelkedőkön, lévén, hogy a bringa "hegymenetben" volt. Itthon aztán előszedtem a régi, lecserélt nehéz acél lánckereket (milyen jó, hogy nem dobok ki semmit), és kicseréltem, így most nem kell újabb 60-70€-ért újat beszereznem, pláne hogy a két gumi sem volt ingyen.

Hát ez van. Eleve a biciklizés pénzbe kerül, de ha valaki relatíve sokat megy, (idén 2300 km-nl vagyok, tavaly 5800-at mentem), akkor bizony kopnak a kopó-fogyó alkatrészek. Most mindenesetre a bringa oké, szóval ha visszajöttünk a nyaralásból, lehet megint nyomni neki. Juhéj.

Bringaút a tengerhez

 

Hát végre sikerült összehozni a tengarparti bringautat Marcival, amit már tavaly óta toltunk magunk előtt. reméltem hogy sikerül olyan konstellációt találni, hogy Marci is már túl legyen az érettségin, hétvégée is legyen (hogy Verus le tudja hozni a kocsit), jó idő is legyen, meg a bringák és mi is olyan állapotban legyünk, hogy kivitezhető legyen a dolog.

Reggel hétkor indultunk, én már előkészítettem a cucokat előző este...a szokásos történet: hátizsák, benne sok folyadék, kávé, egy szendvics, 2 banán, zsebkendő, szerszámok, 2 tartalék belső, 1 tartalékkülső, pumpa, pótkendők-és sapkák, egy kis törölköző.....ez így 5-6 kg, ami elég sok, de én magam sem vagyok pehelysúlyú, szóval ez már mit számít....

Dél felé indultunk Thurles-Holycross irányába, én kinéztem az első pihenőhelyet 35km után....meg is találtuk, de nem igazán volt alkalmas a pihenésre, leülni sem lehetett, csak formátlan nagy kövek voltak, meg rettentő sok gaz. A google bevitt minket valami erdős-mocsaras földútra, olyan kátyúkon kellett átmennünk, hogy volt olyan, hogy mindkét kulacstartómból kiugrott a kulacs :-o Ködös, párás nyirkos idő volt, nem volt melegünk. Még :)

Innen továbbmentünk Clonmel felé, és felcsatlakoztunk a Blueway-re, ami a Suir folyó partján kanyarog, ide szoktunk járni biciklizni máskor is. Szuper, mert nincs autósforgalom, szinte teljesen sík, a látvány leírhatatlanul szép, gyönyörű folyópart, szemben kastélyok, menetközben kis hangulatos hidak, és kb 5 percenként van pad, ahol lehet pihenni. Maga a blueway Clonmel és Carrick-on-Suir között húzódik, a közepe körül megálltunk egy padnál pihenni. Kaja, kávé....meg persze Ponginak is megmutattuk a helyet :)

Innen úgy gondoltam (hetvenvalahány km volt mögöttünk) hogy a vége felé 10 km-enként azért álljunk meg 5 percre pihenni, mert mégiscsak meleg lett közben (rajtam 5 réteg ruha felül)....úgyhogy továbbindultunk. Carrick-on-Suir után jött egy kényelmes 20km-es szakasz, nagyjából sík, néha enyhe lejtéssel...megállásra viszont nem volt lehetőség, ez egy rendes számozott nagyforgalmú főút volt. Láttam a telefonomon, hogy 4km múlva lekanyarodunk, gondoltam akkor majd utána csak meg tudunk állni. Hát a kanyar után egy brutál emelkedő jött, aminek nekimentünk, de egyszerűen nem lehetett látni a végét. Kb 5 perc után lehúzódtam, mert úgy éreztem, nem tudok tovább menni, pihennem kell. Az út mellet volt egy kőfal, a kőfal és az út között kb 40-50 centis gazos rész, na ide félretoltuk a bringákat, és a falnak dőlve lihegtünk pár percig. 

Továbbindultunk, de még kétszer meg kellett állni ugyanígy, kb 5-10 perc haladás után...mert csak felfelé vitt az út, és sehol egy kiállás, se egy pad, semmi.....csak a tűző nap, a meredek emelkedő. Túljutottunk valahogy a hegyen, és Waterford mellett kanyarodtunk rá az utolsó szakaszra. A nagy körforgalomnál láttam, hogy van egy öböl rögtön ahogy kijöttünk a körgorgalomból a széles útra, az öböl mögött járda, ami feljebb van, és egy épített sziklaperem választja el a járdát a főúttól. Ide lehúzódtunk pihenni. Konkrétan kiültünk a sziklaperemre, és a járda betonjára feküdtünk le nyújtózkodni kicsit. Ekkor már 100 km volt mögöttünk, meg a brutál hegy, amin át kellet jönni. A váltóm még mindig hegymenetben volt, csak ezután raktam vissza a nagyobb kerékre a láncot. Ez a pihenő nagyon jól esett, itt volt, hogy a fekete kötöttsapkámat már levettem a sisak alól...folyadékunk már nem volt sok, kaja volt még, de nem tudtam enni, mert hányingerem volt.

Szívverésem alakulása: (Karinak eltört a tracker-e ----okoskarkötő---, és vett másikat magának, ezt meg lehozta nekem, mondván én úgyis meg tudom csinálni. És tényleg. Megcsináltam, és azóta hordom, egész megszerettem....fitbit charge4, mindent mér, mindent tud, van benne gps, még fizetni is tudok vele, meg irányítani a spotify-t meg mindenfél egyéb dolgot....meg persze az időt is mutatja)

Innen továbbindulva már csak az utolsó 12 km volt hátra, a Tramore felé vezető rész már végig bringaúton vezetett, nulla emelkedéssel, tiszta fáklyásmenet volt. Ahogy közeledtünk, egyre inkább lehetett látni, hogy nyaralóövezetbe érünk, sok ember, eperárusok, bringások (már nem olyanok, mint mi, beduinnak öltözve, hátizsákosan, hanem félmeztelenül, sisak nélkül, gyökketővel poroszkálva az úton). A tengerpart parkolójába érve a töltésen ott állt Verus, és mosolyogva, integetve üdvözölt minket a célnál. Valahogy megérezte mikor jövünk, és pont kiállt a töltésre.

A kocsiban aztán levetkőztünk, átöltöztünk, bevágtuk a bringákat, és irány a part. Kellemes szellő, olykor tűző nap, rengeteg ember, igazi nyári hangulat volt. Elhevertünk, ettünk-ittunk, később Verussal elmentünk hoztunk mindenkinek Fish and chips-et is, aztán valamikor estefelé összekapartuk magunkat, és elindultunk haza.

Július

 

Szokatan az elmúlt évek távlatában, hogy ennyire hideg legyen a nyár. Nem is tudom, volt-e olyan aktív évem, mikor júliusi időszakban 8-10 napig nem tudtam elmenni tekerni. Mondjuk igazából ma sem volt nagy kedvem, de egyrészt ha kicsi esély is van rá, hogy megúszom eső nélkül, akkor már isztergálja a cőröm, hogy menni kéne, másrészt a Pongrác is panaszkodott, hogy rég nem volt sehol :D:D:D:D Úgyhogy gondoltam akkor elviszem őt ide a Loughmore-i pihenőbe, hamár a legutóbbo Holycross-i fotói bennragadtak az összetört telefonomban...

Amúgy tök jó új élményen vagyunk túl: Csatlakoztam pár éve egy csoporthoz a facebook-on....ahol külföldön (és belföldön) élő magyarok egymásnak ingyenesen szállást ajánlanak fel. Sokan vagyunk, akik szeretünk utazni, és sokszor irreálisan sokba kerülnek a szálláshelyek, és nem kevés olyan magyar ember él mindenfelé, ahol van hely másoknak aludni/tisztálkodni/stb. és örömmel ajánlják fel. Ez egy nagyon jó csoport, nagyon sok sztori van, amikor barátságok születnek, vagy egy nem várt dolog miatt valakinek/valakiknek elúszni látszik az utazás, de a csoport segítségével mégis megvalósul. Naszóval most a hétvégén történt, hogy jött hozzánk 2 vendég, akik Írországi körútjuk ezen szakaszán nálunk aludtak. És így megismertünk két szuperjófej csajt, akikkel késő estig dumáltunk, jókat ettünk-ittunk, és nagyszerűen éreztük magunkat mi is velük, (és azt mondták ők is velünk :) )

Két hét múlva indulunk nyaralni, 5 percenként riogat mindenki a jelenlegi káosszal ami a reptereken van...(Mellesleg a vendégeink is ultra horror történetet meséltek arról, hogy mik történtek az ő járataikkal....)...úgyhogy az Isten tudja, hogy fog alakulni, mindenesetre mi elindulunk, aztán reménykedünk, hogy minden rendben lesz. Szerencsére legalább nem Dublinból megy a gép, így talán van esély arra, hogy minden okés lesz.

Addig még jó lenne Marcival a tengerparti bicikliutat öszehozni....már csak a Pongi miatt is :):)