Örök téma, sajnos...a kövér gyerek. Érintettként nem tudok elmenni mellette, nem tudok legyinteni rá. Nem tudok, mert én is mindig kövér gyerek voltam. Nem keresek vissza a saját blogomban most, de tudom, biztosan tudom, hogy írtam én már erről. A kövér gyereket jobban kiközösítik, mint a vak, vagy a mozgássérült társát, nem rég láttam erről egy dokufilmet. És abszolút adom, mert átéltem. A csúfolódást, a kiközösítést, a gúnyolást, a folyamatos basztatást, ami már óvodában elkezdődik, és jó eséllyel tart nagyon hosszú éveken át.
Okozva ezzel sok esetben az étkezési zavaros, különböző komplexusokkal küzdő kiskamaszokat, kamaszokat, akik a más emberekkel való érintkezést szinte folytonos szorongásos rohamokkal kísérve élik túl. Okozva ezzel tömérdek olyan elbaszott felnőtt életet, ami megtestesülhet a rossz párkapcsolatban, a méltatlanul alárendelt munkahelyi pozícióban, vagy bármilyen emiatt deformálódott orientációval, ami megnehezíti a társadalmi beilleszkedését.
Ki tehet róla? Ha adott egy 30 vagy 40 éves ember, aki elhízott, az emberek többsége ránézésre már ítélkezik, és töri a pálcát felette. Mert hát miért nem tesz érte, miért zabál, mért nem jár el futni (lol)....és így tovább. Alapvetően őt magát okolják, hiszen mindenki maga dönti el, mit eszik, mit mozog, miféle életmódot él. Oké. A kérdésem az, hogy egy 4 éves kövér kisgyereknél van bárki, aki a gyerekre haragszik? Nem. Hiszen akkor és ott ő áldozat. Hiszen egy 1-2-3-4-5 éves gyerek se nem jár el vásárolni, se nem főzi meg a vacsorát. Ő azt eszi meg, amit elé raknak. És annyit, amennyit kap. Nettó módon felelős a szülő. De vajon meddig?
A tízéves kövér gyerek már maga tehet róla? Vagy a 12 éves? 15? 18? Hol jön el az a pont, amikor elfelejtjük a szülőket hibáztatni, és már maga a gyerek lesz a hibás? Én kristálytisztán azt gondolom, hogy a szülő felelős. Egy egyébként is problémás serdülőkor ilyen extra terhek nélkül sem könnyű, és nemcsak a kamaszoknak, de a szülőknek sem. Van tapasztalatom....tehát ha olyan defekttel érkezik a kamasz ebbe az élethelyzetbe, hogy mögötte van egy jó 10-12-13 elcseszett évnyi félretáplálás, félrenevelés, akkor kvázi reménytelen hogy rendeződjön a dolog.
Olvastam, hogy Bécsben majd megbüntetik az elhízott kutyák gazdijait, mert szegény állatokat felelőtlenség túletetni. Hm.....és mi van a szegény emberekkel? A szegény gyerekekkel? Vajon mit szólnának az emberek, ha az elhízott gyerekek szüleire is büntetést szabnának ki, és mondjuk kirendelnének táplálkozási tanácsadót, és ellenőriznék, hogyan tartják be az előírásokat?? Van ötletem, milyen reakciója lenne az embereknek.
Miért nem látják a szülők, hogy mekkora kárt okoznak ezzel a gyereknek? Egy 5 éves gyereken 5 kiló súlyfelesleg rengeteg....viszont nagyon gyorsan és könnyen ledolgozható, mert gyors az anyagcseréjük, mert növekednek a csontjaik, ami köztudottan a legkalóriaigényesebb testi folyamat....mert tele vannak energiával, mert állandóan mozognak, stb. És nem nehéz, hiszen azt eszik csak, amit a felnőttek eléjük raknak. Én azt hiszem, hogy itt önzésról van szó.
Mármint hogy azért nem foglalkoznak ezzel, mert ugye azt nem lehet, hogy akkor mindenki mondjuk salátát egyen a pizza-sült krumpli helyett....mert akkor a gyerek zokszó nélkül enné az egészséges menüt.....nyilvánvalóan sírva-üvöltve követelné a pizzát, ha azt látná, hogy a szülők pizzáznak, de neki saláta van kirakva, tehát ez biztosan nem egy járható út. És akkor máris ott vagyunk, hogy követjük ugyan az elveket, de abban a szent pillanatban, mihelyst a saját komfortzónánkat kellene elhagyni....amikor nekünk kellene áldozatot hozni....na akkor már hirtelen magasról leszarjuk, hogy a gyereknek milyen lesz a jövője/élete.
Én is haragszom a szüleimre. Nekik lett volna a dolguk, hogy észrevegyék, amikor mittudomén ötévesen kövérebb voltam, mint a többi gyerek. Nem vállat vonni, hanem foglalkozni vele...utána járni, MEGOLDANI a problémát, nem elfordítani a fejet....
Node én nem ma voltam gyerek. Ma már van internet, és ömlik mindenhonnan, hogy a helyes életmód, a kalóriák, a gonosz szénhidrátok ésatöbbi. A mai világban szerintem még nagyobb bűn mindezt ignorálva megfosztani a gyerekünket a felszabadult fiatalkortól. Mert egy kövér kiskamasz SOHA nem fog felszabadultan a Balatonban fürödni, vagy focizni a többiekkel...mert a kövér gyerek attól retteg a tornaórán, hogy amikor focizni készülnek, és a tanár felosztja a trikósok-félmeztelenek csapattagokat, akkor ne ő kerüljön a félmeztelen csapatba, mert akkor le kell vennie a trikóját/pólóját. Mert a kövér gyerek nem megy el amikor uszodába viszik az osztályt, és a kövér gyerek a tornaöltözőben is félve, kapkodva öltözik át, nehogy elkezdjék csúfolni a teste miatt. Mert a kövér kamaszból lesz az a kövér felnőtt, aki önbizalomhiány miatt mászik bele egy elnyomó párkapcsolatba, mert úgy gondolja, azzal a külsővel, ami neki van, örüljön annak, amit megkap.
Dühít. Körbenézek, és látok ilyen kisgyerekes családokat...és forr bennem a düh....és sajnálom a gyerekeket, akik az én szememben mind áldozatai a szülői önzésnek.