Thursday, 26 August 2021

Egy kis gőzkieresztés...

 Örök téma, sajnos...a kövér gyerek. Érintettként nem tudok elmenni mellette, nem tudok legyinteni rá. Nem tudok, mert én is mindig kövér gyerek voltam. Nem keresek vissza a saját blogomban most, de tudom, biztosan tudom, hogy írtam én már erről. A kövér gyereket jobban kiközösítik, mint a vak, vagy a mozgássérült társát, nem rég láttam erről egy dokufilmet. És abszolút adom, mert átéltem. A csúfolódást, a kiközösítést, a gúnyolást, a folyamatos basztatást, ami már óvodában elkezdődik, és jó eséllyel tart nagyon hosszú éveken át.

Okozva ezzel sok esetben az étkezési zavaros, különböző komplexusokkal küzdő kiskamaszokat, kamaszokat, akik a más emberekkel való érintkezést szinte folytonos szorongásos rohamokkal kísérve élik túl. Okozva ezzel tömérdek olyan elbaszott felnőtt életet, ami megtestesülhet a rossz párkapcsolatban, a méltatlanul alárendelt munkahelyi pozícióban, vagy bármilyen emiatt deformálódott orientációval, ami megnehezíti a társadalmi beilleszkedését.

Ki tehet róla? Ha adott egy 30 vagy 40 éves ember, aki elhízott, az emberek többsége ránézésre már ítélkezik, és töri a pálcát felette. Mert hát miért nem tesz érte, miért zabál, mért nem jár el futni (lol)....és így tovább. Alapvetően őt magát okolják, hiszen mindenki maga dönti el, mit eszik, mit mozog, miféle életmódot él. Oké. A kérdésem az, hogy egy 4 éves kövér kisgyereknél van bárki, aki a gyerekre haragszik? Nem. Hiszen akkor és ott ő áldozat. Hiszen egy 1-2-3-4-5 éves gyerek se nem jár el vásárolni, se nem főzi meg a vacsorát. Ő azt eszi meg, amit elé raknak. És annyit, amennyit kap. Nettó módon felelős a szülő. De vajon meddig? 

A tízéves kövér gyerek már maga tehet róla? Vagy a 12 éves? 15? 18? Hol jön el az a pont, amikor elfelejtjük a szülőket hibáztatni, és már maga a gyerek lesz a hibás? Én kristálytisztán azt gondolom, hogy a szülő felelős. Egy egyébként is problémás serdülőkor ilyen extra terhek nélkül sem könnyű, és nemcsak a kamaszoknak, de a szülőknek sem. Van tapasztalatom....tehát ha olyan defekttel érkezik a kamasz ebbe az élethelyzetbe, hogy mögötte van egy jó 10-12-13 elcseszett évnyi félretáplálás, félrenevelés, akkor kvázi reménytelen hogy rendeződjön a dolog.

Olvastam, hogy Bécsben majd megbüntetik az elhízott kutyák gazdijait, mert szegény állatokat felelőtlenség túletetni. Hm.....és mi van a szegény emberekkel? A szegény gyerekekkel? Vajon mit szólnának az emberek, ha az elhízott gyerekek szüleire is büntetést szabnának ki, és mondjuk kirendelnének táplálkozási tanácsadót, és ellenőriznék, hogyan tartják be az előírásokat?? Van ötletem, milyen reakciója lenne az embereknek.

Miért nem látják a szülők, hogy mekkora  kárt okoznak ezzel a gyereknek? Egy 5 éves gyereken 5 kiló súlyfelesleg rengeteg....viszont nagyon gyorsan és könnyen ledolgozható, mert gyors az anyagcseréjük, mert növekednek a csontjaik, ami köztudottan a legkalóriaigényesebb testi folyamat....mert tele vannak energiával, mert állandóan mozognak, stb. És nem nehéz, hiszen azt eszik csak, amit a felnőttek eléjük raknak. Én azt hiszem, hogy itt önzésról van szó.

Mármint hogy azért nem foglalkoznak ezzel, mert ugye azt nem lehet, hogy akkor mindenki mondjuk salátát egyen a pizza-sült krumpli helyett....mert akkor a gyerek zokszó nélkül enné az egészséges menüt.....nyilvánvalóan sírva-üvöltve követelné a pizzát, ha azt látná, hogy a szülők pizzáznak, de neki saláta van kirakva, tehát ez biztosan nem egy járható út. És akkor máris ott vagyunk, hogy követjük ugyan az elveket, de abban a szent pillanatban, mihelyst a saját komfortzónánkat kellene elhagyni....amikor nekünk kellene áldozatot hozni....na akkor már hirtelen magasról leszarjuk, hogy a gyereknek milyen lesz a jövője/élete.

Én is haragszom a szüleimre. Nekik lett volna a dolguk, hogy észrevegyék, amikor mittudomén ötévesen kövérebb voltam, mint a többi gyerek. Nem vállat vonni, hanem foglalkozni vele...utána járni, MEGOLDANI a problémát, nem elfordítani a fejet....

Node én nem ma voltam gyerek. Ma már van internet, és ömlik mindenhonnan, hogy a helyes életmód, a kalóriák, a gonosz szénhidrátok ésatöbbi. A mai világban szerintem még nagyobb bűn mindezt ignorálva megfosztani a gyerekünket a felszabadult fiatalkortól. Mert egy kövér kiskamasz SOHA nem fog felszabadultan a Balatonban fürödni, vagy focizni a többiekkel...mert a kövér gyerek attól retteg a tornaórán, hogy amikor focizni készülnek, és a tanár felosztja a trikósok-félmeztelenek csapattagokat, akkor ne ő kerüljön a félmeztelen csapatba, mert akkor le kell vennie a trikóját/pólóját. Mert a kövér gyerek nem megy el amikor uszodába viszik az osztályt, és a kövér gyerek a tornaöltözőben is félve, kapkodva öltözik át, nehogy elkezdjék csúfolni a teste miatt. Mert a kövér kamaszból lesz az a kövér felnőtt, aki önbizalomhiány miatt mászik bele egy elnyomó párkapcsolatba, mert úgy gondolja, azzal a külsővel, ami neki van, örüljön annak, amit megkap.

Dühít. Körbenézek, és látok ilyen kisgyerekes családokat...és forr bennem a düh....és sajnálom a gyerekeket, akik az én szememben mind áldozatai a szülői önzésnek.


Wednesday, 25 August 2021

Kiaf@szvagy......

 Először T SZ-ról akkor hallottam, mikor egy kedves barátom meglátogatott itt Írországban, és éppen diétázott, és hozta magával a saját kis becsomagolt ételeit/porait meg a shakert hozzá. Faggatózásomra kiderült, hogy hát van ez a nő, akit ő speciel személyesen ismer, és hát van az ő módszere, ami szuper lesz, és lefogyasztja. Ezek után tudtam meg az illetőről, hogy egy valamikor modell volt, aki most fogyasztással foglalkozik. 

Namost ez olyan 10 éve lehetett....és mostanra a hölgy már nagymenő, milliárdos forgalmat lebonyolító üzletasszony. Még 10 éve kíváncsian nézegettem a már akkor saját márkás termékeket, amiket a barátom hozott magával...kíváncsian, vajon miben lehet más vagy különleges, mint a többi diétás cucc. Nem találtam semmi extrát. Nekem úgy tűnt, teljesen szokványos kalóriadeficitre, csökkentett szénhidrát-emelt fehérje bevitelre alapuló az ő módszere. A barátom elmesélte, hogy valami horror összeget kell befizetni, hogy bekerülj a rendszerbe, és legfeljebb 3 alkalommal mehetsz, többet nem.

Most jó 10 évvel később meghallgattam vele egy podcast-ot...kíváncsi voltam, mi van még ebben a történetben. Kíváncsi voltam, mitől lesz, mitől lehet valaki ennyire sikeres ebben a nagy fogyós-életmódváltós hatalmas piacon. 

Saját elmondása szerint az első gyerek után 30 kilót hízott, és ez vezette el oda, hogyhát életmódváltással kell foglalkoznia. Elmesélte, hogy 16 évesen, gyakorlatilag az utcáról "fedezték fel", az akkor szemüveges, nagyon magas és nagyon sovány kislányt, akit egyedül nevelt a testvérével az édesanyjuk, gyakorlatilag meglehetően nehéz körülmények között. A kislányt, akit létrának, meg gebének csúfoltak az iskolában, és aki az anyukájától sem kapta meg soha, hogy ő szép lenne.

Beszippantotta ezek után őt a modellvilág.....kőkemény, koplalós-szenvedős modellvilág....erről azért sokat lehet olvasni. Aztán elege lett és kiszállt, és terhes lett, és elkezdett normálisan enni....és persze hogy 30 kilót hízott, amikor -20-ról indult! De ezt a 30 kilós hízást hozza fel referenciaként ahhoz, hogy ő miért tudja megérteni annyira a kövér NŐKET. Mert szinte kizárólag csak nőkkel dolgozik, és szerintem az ügyfelei is a nők köréből jönnek jórészt. Az én barátom, aki itt volt nálunk, ő is nő.

Azt gondolom, hogy ő, mint "világszerte" ismert ex-modell, aki gyereket szült a magyar médiavilág egyik nagyágyújától....szóval hogy neki hozzáférése volt/van ahhoz a réteghez, akiknek sok pénzük van, és egyáltalán nem probléma, mennyit kérnek el egy módszerért. Ami jobb mint a többi? Mert? Saját márkás termékei vannak, amiket jó drágán megvehet az, aki részt vesz a programban (ergo:befizet)....de az ő hatalmas üzleti sikeressége vajon milyen mértékben köszönhető a termékeinek/módszerének és mennyiben a kapcsolatainak a pozíciójának a píárjának, a megjelenésének....? 

Mindenki a saját termékének a reklámarca. Nyilván egy elhízott ember nem lesz sikeres, ha fogyasztómódszert árul. De vajon nem arról van-e szó, hogy egy eleve sovány kislány, akit modellnek állítanak, és aki éveken keresztül abban él, hogy csak az anorexia határán tengődő fiatal lányok számítanak szépnek, mert a világ nagy divattervezői csak velük állnak szóba....szóval hogy mennyire determinálódik, hogy egy ilyen helyzetből jövő ember esetleg étkezési zavaros lesz? 

Az egy másik kérdés, hogy valaki mennyire tud élni a kapcsolataival, és az adott helyzettel, már ami az étkezési zavart illeti. A terhesség alatti 30 kiló plusz-ban az volt, hogy végre elengedte magát, és azt és annyit evett, amit és amennyit megkívánt. Normál esetben ennyit egy nő nem hízik, de ugye az más, ha a kiindulási pont egy kiéheztetett test.

Hát nem tudom. Őszintén megírom, nekem annyira nem szimpatikus a dolog, mert nem annyira az életmódprogram jellege, módszere, különlegessége jelenti a sikert, hanem inkább az ő személye, és a kapcsolatai. Ugyanakkor viszont életmód-váltás, fogyás tekintetében NINCS se TITOK, se tuti módszer, se különlegesség....csak az éhezés, a mozgás, a csökkentett kalóriabevitel/szénhidrát, satöbbi. És ha így nézem, akkor teljesen jogos, hogy ugyanazt a "semmit" kínálva/eladva még jó, hogy az kaszál nagyot....az sikeres, akinek jók a kapcsolatai meg a pozíciója.

Ennél a dolognál sajnos -szerintem legalábbis- inkább az számít, hogy ...Te ki a f@sz vagy....mert ha senki, akkor a kutyafülét nem érdekel, hogy te mit csináltál, hogyan fogytál le, mire jöttél rá, mert te nem vagy senki. Ellenben ha cölöp celeb vagy akkor már rögtön számít, hogy te mit gondolsz. Ha lefogysz 5 kilót, már életmód stúdiót nyitsz, könyvet adsz ki, és tévéműsorokban faggatnak a titokról. Ha senkiként fogysz 50 kilót, az totál érdektelen.

Tudom, ilyen a világ...talán eleinte még bosszantottak ezek a dolgok, mára már asszem csak megvonom a vállam, és cöccögve, félmosollyal élem tovább az életem :)

Tuesday, 10 August 2021

Nyaralás után

 A tegnapi nappal kezdetét vette a hétköznapok sora, kitomboltuk magunkat a nyár folyamán, mind élmény-, mind kalóriaszerzés tekintetében....9 kilóval és számtalan szuper élménnyel gyarapodva magunk mögött hagyjuk 2021 nyarát lassan. Tegnap szűk másfél órát gyúrtam hátul, és kábé most minden pocikám fáj. De a nap süt, a biciklim hívogat....bár nincs itthon magneb6, hogy adjak neki a megnövekedett nyomás elbírására.... szóval lehet, hogy megyek pár kört vele. - frissítés: mentem. 54km-t, és nagyon jól esett! Az átlagsebességem sem volt annyira rossz, 24,1, és a bringáscuccaim is felfértek rá, juhéj :)

Egy ideig filóztam, hogy ketózzak-e visszanyerendő a nyaralás előtti súlyom, de aztán végül a sima zöldség-gümölcs-fehérje diéta mellett döntöttem, kalóriaszámolással persze. És jó sok folyadékkal, meg kávéval :) Megjegyezni kívánom, hogy a gin is folyadéknak számít, depláne a nullkalóriás tonikkal ;-)

A családdal 10 napot töltöttünk West Corkban....pont a hihetetlenül meleg hőhullám közepén, egy kellemes kis házikóban, aminek szerencsére volt egy kis saját óceánpartja is, így akkor is tudtunk strandolni, amikor minden beach zsúfolásig volt tömve a környéken. Sajnos a lobster-roll kimaradt, egyszerűen nem találtunk sehol olyan bódét, ahol lehetett volna kapni, talán majd máskor összejön. Amúgy önellátók voltunk, reggelire frittata-t ettünk frissen sütött zsömlékkel, és gyümölcslevekkel, általában napközben csak ezt-azt, és vacsira csináltunk vagy valamilyen tésztát, vagy oldalast, vagy hot dogot....ilyesmiket.


















Írország ezen csücske nagyon vad, nagyon szép, és nagyon gyéren ellátott infrastruktúra szempontjából...30-40 km-t kell autózni tankolni vagy vásárolni. Viszont páratlanul szép helyek vannak, akármerre indul is az ember. Voltunk túrázni, strandolni, autóval kirándulni is, nagyon jó kis 10 nap volt. Utána még volt egy hetünk kipihenni a nyaralást, Verussal elszaladtunk Belfast mellé egy éjszakára, hogy kettesben is legyünk kicsit....és ez is fantasztikusan sikerült. No, itt már nem volt az a fülledt hőség, mint délen, de voltak pillanatok, amikor azért tudtunk szabadtéren is létezni.

Most kábé 40 nap diéta jön, meg gyúrogatás, mert szeptember végén megint lesz 4 nap OFF....aztán majd újra, egész karácsonyig...így van ez. Tulajdonképpen a mi fajtánknak az élete ebből áll: lazítás, majd harc megint...hogy lazíthassunk, hogy aztán megint jöhessen a küzdelem....forog a kerék, ahogy szoktam volt mondani :)