Április

Alakul a jóidő. Vele egyenes arányban fáj a szívem, amiért nem biciklizek már. De ugyebár találtam helyette más elfoglaltságot: súlyzós edzés, vagy testépítés, ahogy jobban tetszik. Tavaly szeptemberben kezdtük V-vel együtt....egy átmozgató edzésprogrammal, heti háromszor. Mostanában heti minimum 5 alkalommal csináljuk, és izomcsoportokra bontva. Több forrásból hallottam, hogy így sokkal jobb, egyszerre 1 max 2 izomcsoportot, de minimum 4 gyakorlattal, négyes szériákban, 8-12 ismétléssel.

Nagy előny, hogy akkor ez ugyebár "indoor", tehát akár jégesőben vagy hóviharban is lehet csinálni nyugodtan. További előny, hogy a mindennapokban tapasztalható, hogy az ember erősebb lesz, és ha nem csaljuk el a bemelegítést és a nyújtást, akkor fittebb is :)

Hátrányai is vannak: egyrészt az izomnövekedés az egyben súly- és körfogatnövekedés is egyben, ami azt jelenti, hogy tudomásul kell venni, hogy ettől soványabb és könnyebb nem lesz az ember. Ez egy ex-elhízottnak azért mentálisan nem egyszerű. Másik hátránya nekem szintén az előéletemből adódik: úgy kell haladnom a fejlődéssel, ahogy nem az izmaim, hanem az ízületeim engedik. Tulajdonképpen minden izmom sokkal többet is bírna...de a könyököm, a csuklóm, a vállam, a térdem....sajnos ezek nem. Lehet ez ellen védekezni: bandázsok, krémek, sok-sok víz, és glukozamin, továbbá oda kell figyelni az egyes gyakorlatoknál, mennyire fordul az ízület, milyen irányba megy a terhelés, stb. Sokszor egy apró módosítás nagy megkönnyebbülés az ízületnek, a gyakorlat viszont ugyanúgy el lesz végezve, tehét nem "bukom el" az edzést.

A "gyúrás" mellett elkezdtem a sok szobabringából visszavenni, és helyette magas intenzitású intervallum edzéseket csinálni cross traineren, ami sokkal intenzívebb, mint a biciklizés.

Nem célom, hogy úgy nézzek ki, mint egy profi. Az elején volt olyasmi indíttatásom, hogy de jó lenne úgy kinézni, mint a "nagyok"....de menet közben rájöttem, hogy ahhoz bizony cuccolni kéne, az meg nem az én világom. És hát mivel nagyon hosszú ideig voltam nagyon kövér, így az efféle optikai tuninghoz sebészi beavatkozás is szükséges lenne, ami megintcsak nem szerepel a terveim között. Marad tehát célnak a jó erőnlét, a fittség, és a tudat, hogy nem hagyom magam eltunyulni :)

5 év

Újabb bizonyság arra, hogy a béemmí nem minden. Féltem megborotválkozni, pedig többen mondták, hogy kéne....de emlékeztem arra, hogy 5 éve, mikor levágtam utoljára a szakállamat, bucifejűnek láttam magam. Az 5 évvel ezelőtti énemhez képest momentán 5 kilóval vagyok nehezebb, mégsem lett bucibb fejem, sőt.

Nyilván az elmúlt évek alatt végzett gyúrás, bringázás, és egyéb sporttevékenység áldásosan hat ezekre a dolgokra, pedig ha csak a súlyból indulnék ki, azt mondhatnám, hogy kövérebb vagyok, mert évi 1 kilót híztam haha.

100

A mai edzésem kereken a századik volt. Tavaly szeptemberben kezdtem az átmozgató edzést, relatíve alacsony súlyokkal, kis szériákkal, és nagy nehézségekkel :) Mostanra már izomcsoportokra koncentrálok egy-egy edzés során, és sokkal nagyobb súlyokkal dolgozom.....de. De sajnos az ízületeim nem szeretik. Fáj a könyököm, a vállam, a csuklóm....(de most épp az alkarom, és a nyakam is)....és a derekam :):):) 

Továbbá a fejlődés sem úgy alakul, ahogy én azt elképzeltem. Az elején látványosan változtam, aztán valahogy megállt minden. Persze a bicepszem nőtt 5 centit, a combom is, és a mellkasom is, de valamiért nagyobb ütemű növekedésre számítottam. 

Mindezek ellenére nem hagyom abba. Beleástam magam valamennyire a témába, és rájöttem egy csomó dologra. Például arra, hogy a túl nagy súlyokkal való munka, és a bemelegítés/nyújtás hiánya kivégzi az ízületeket, és fájdalmassá teszi a munkát. Vagy arra, hogy ha nekem rossz a csuklóm, akkor különösképpen oda kell figyelnem, hogy a gyakorlatok során hogyan veszem igénybe, és hogyan engedem rá a terhelést.

Odafigyelek, hogy ne akkora súllyal dolgozzak, amekkorával tudok...tudnék, hogy mindig melegítsek be, és sose felejtsem el az edzés végén a nyújtást. Elkezdtem V-vel jógázni is, és rendszeressé tettem a szobabringa mellett a crosstrainer-es HIIT edzéseket, alkalmanként 45 perces programban, maximum fokozaton. Úgyhogy ha nem is olajozottan, de azért az ízületeim működnek, és nem tudták elvenni a kedvem az edzésektől.

Összességében jó mókának tartom, az általam fabrikált lehúzó- és evezőgép tök jól funkcionál, használom letolásra, és mellhez húzásra is, már a harmadik kábelt fogyasztom, na nem azért, mert tönkremegy, hanem mert csúnya fekete lesz a használattól, és elcsavarodik rajta a burkolat is. V-t is sikerült belerángatnom, és nagyon inspirál, hogy milyen szépen fejlődik, és milyen kézzelfoghatóan javul a teljesítménye. Marci lelkiismeretesen tolja, Benit néha nógatni kell, Jancsi viszont nem szerette meg a dolgot. Tomi már félig nem lakik itthon, ő terembe jár, de aikor itthon van, szoktunk együtt gyúrni, legutóbb túl is terheltük kicsit a szerkezetet a megállás nélküli munkával, úgyhogy a békában meglazult a kábel, és kicsúszott. Szerencsére nem történt semmi baj, gyorsan megcsináltuk. Kari is általában az egyetem edzőtermébe jár, itthon csak néha egy-egy hétvégén van, akkor meg inkább csak kardiózni szokott.

A biciklizés egyre jobban hiányzik....úgy értem, az igazi kerékpározás....ahogy egyre szebb az idő....de a balesetem sajnos elveszi a kedvem attól, hogy megint nyeregbe szálljak. A mozgásigényemet ezért inkább itthon, a négy fal között igyekszem kielégíteni.